Emlékezetünkről

Legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, hogy az „emlékezet egy szervezet azon képessége, hogy eltároljon, megőrizzen és előhívjon információkat és élményeket” (ld. Wikipédia). Ezt a meghatározást kibővíthetjük a cselekvéssel (motorikával) is, hisz vannak olyan tevékenységeink, mint pl. a cipőfűzés és biciklizés is, amelyeknél lehet, hogy ha mozdulatlanul kéne felidézni, hogy hogyan kötjük be a cipőnket, gondot okozna, de nap mint nap, mégis hibátlanul megtesszük, automatikusan, gondolkodás nélkül. De meghatározható még, mint „... ingerek nyomán kialakuló élmények, gondolatok, viselkedés, mozgásválaszok, érzelmi reakciók - vagyis a tapasztalat - megőrzése az idegrendszerben…. Folyamatok gyűjtőneve, ahol az emlékezés és felejtés egyazon folyamat két ellentétes tendenciáját fejezi ki. Az emlékezet az információk tárolásának és előhívásának képessége. A felejtés az emlékezetben tárolt információk előhívásának részleges vagy teljes hiánya, az emléknyom eltűnése, elhalványulása, blokkolása.”

Ha információfeldolgozási szemszögből közelítjük meg, akkor azt mondhatjuk, hogy az emlékezés egy három lépésből álló folyamat, amely a kódolással kezdődik, tárolással folytatódik és végül a felidézéssel zárul. A kódolás az információ befogadása, feldolgozása és kombinálása, a tárolás, a kódolt információ tartós regisztrálása, a felidézés vagy előhívás az eltárolt információ felidézése valamely inger hatására. Ezek különböző feladatokat látnak el, de szorosan összefüggnek egymással. A kódoláshoz szorosan hozzátartozik a bevésés, amikor az agy a beérkező ingereket kóddá, olyan formává alakítja, amelyet a memória elfogad, amit emléknyomoknak is neveznek, és azok be tudnak vésődni az emlékezetbe. Minden érzékszervnek saját emlékezeti tára van. Így a kódolás történhet képi formában, hang formájában és jelentés, értelem alapján is. Megkülönböztetnek ikonikus (képi információk), echoikus (hallási információk) és haptikus (tapintási információk), stb. tárat.

A bevésés igen bonyolult, és több tényező is befolyásolja, pl. az ismétlések száma, a szervezet és az idegrendszer állapota (pl. fáradtság), az előzetes ismeretek, a tapasztalat de jelentős hatással bírnak a személyes sajátosságok is, mint amilyenek az érdeklődés, a motiváció, a hangulat, az akarat, stb. Az emlékezet nagyon fontos eleme a tárolás, vagyis a megőrzés, azaz a kódolt információ tartós regisztrálása, mert csak azokat az információkat lehet előhívni, amit korábban tároltunk az emlékezetünkbe. Érdekes tény, hogy az, hogy hogyan tároltunk egy adott információt, meghatározza az előhívás módját is. Amit tároltunk az emlékezetbe, az elő is hívható, méghozzá, két formában: felismerés és felidézés formájában. A felismerés sokszor csak az ismerősség érzésére korlátozódik. Amikor felidézés történik, akkor a bevésett és megőrzött emlékképeinket megelevenítjük, magunk elé képzeljük, mint pl. amikor kedvenc Weöres Sándor könyv címe jut eszünkbe. Már említettük, hogy minden érzékszervnek saját szenzoros tára van, amelyeknek óriási kapacitása van, ám a bevésett információk emléknyomait, csak nagyon rövid ideig, pár másodpercig képes megőrizni. Pl. az ikonikus tár 1, míg az echoikus, 2-4 másodpercig őrzi az információt, utána felejtésre kerül sor, méghozzá elhalványulás formájában.

Ha a figyelmi működés a szenzoros tárban tárolt anyagra irányul, az előhívható, és a felismerési folyamatok hatására átkerül a rövid távú memóriába, amely az emléknyomokat rövid ideig, max. 30 másodpercig őrzi meg. Kapacitása korlátozott. Miller kutatásai igazolták, hogy terjedelme „7plussz/mínusz egység”, s ez a világon minden egyes emberre jellemző. Pl. amikor egy telefonszámot kell megjegyezni, amíg beütjük a telefon billentyűzetén. Vagy amikor a jövendőbeli elsősök felmérésekor egy hallott számsort kell visszamondani, vagy adott ábrák sorát lerajzolni emlékezetből. A rövid távú memóriát, még munkamemóriának is nevezik, mivel szerepet játszik az információk aktív feldolgozásában és átmeneti tárolásában. Egyfajta „Munkapad” ez, ahol a hosszú távú memóriából előhívott, a problémák megoldásához szükséges információk tárolódnak, pl. a számtani és szóbeli feladatok megoldásakor, és a megértés és az emlékezeti feladatok esetében. Az információ, ismétléssel és gyakorlással kerül tovább a hosszú távú memóriába. Ebben a memóriában korlátlan mennyiségű információ tárolható és képes azok korlátlan ideig történő megőrzésére. Az információk legnagyobb mértékben szemantikusan, azaz jelentés alapján, értelem szerint kódolódnak a hosszú távú memóriában. Ahhoz, hogy az információk megmaradjanak a memóriában meg kell, hogy szilárduljanak, konszolidálódjanak. A konszolidációhoz időre van szükség, amely pár perctől akár egy évig is eltarthat. Ha az agyban bármi megzavarja az emléknyomok megszilárdulását (pl. agyrázkódás, elektrosokk), a konszolidációs folyamatot, akkor az információ elveszik. Pl. ezért állítják a szakemberek, hogy ha tartós tudást szeretnénk, akkor közvetlenül felelés, vagy vizsga előtt, nem jó tanulni, mert az ekkor tanultak, nagyon gyorsan elfelejtődnek.

Az első rész itt olvasható.

Felhasznált irodalom:
1. https://hu.wikipedia.org/wiki/Emlékezet
2. http://www.retorika.hu/beszed_felejtes-szerkezet-kutatas