Az intelligens emberek boldogabbak

ZEIT: Az okosok tényleg boldogabbak?

Stern: Van két, egymásnak ellentmondó lelet. Egyrészt az intelligensebbek céljaikat jobban elérik. Ez boldogít. Ha azt érzik, szabadon dönthetnek, elégedettebbek. Eleve így választják meg feladataikat, környezetüket. Másrészt pl. az öngyilkosok is valamennyire intelligensebbek. Ám ebből nem következik, hogy az intelligencia boldogít. Szerencsére, a suicid-szám nagyon alacsony, ezért nem reprezentatív. Nem állítható, hogy a növekvő intelligenciával több lenne az öngyilkos.

Z: Ön a könyvében („Intelligencia”) azt írja, az intelligencia „egy protektív faktor a negatív életesemények ellen”.

S: Ők nem maradnak soká munka nélkül, kevésbé zuhannak mélyszegénységbe. Ritkábban lesznek akaratlanul terhesek, kevesebben válnak és kevesebben kerülnek börtönbe. Nem gondolják: „Jól fog elsülni”, hanem kalkulálnak a worst-case-szenario-val is. Ha pl. a ciklusom közepén szexelek, nem gondolom, „úgy sem lesz semmi”, fölösleges védekeznem. A bohémok eufóriát élhetnek át, de könnyebben is hozzák magukra a bajt.

Z: Az okosabbak ritkábban bűnöznek?

S: Egy rendőrpszichológus mondta egyszer nekem, csodálkozik, hogy a piti-bűnözők IQ-ja milyen alacsony. A kutatás szerint az IQ 75-ösöknél hétszer annyi a bűnöző, mint a 125-ösöknél. (Azok nem hagyják magukat megfogni! RS). Nyilván az eszesebbek jobban fölmérik a kockázatokat, vagy más utat választanak.

Z: Az US-pszichológus, Daniel Goleman szerint az intelligencia nem olyan fontos a sikerességhez, még a szakmában sem. Az érzelmi és a szociális képességek fontosabbak. (A hízelgők, a szinészkedők is „sikeresek”! RS).

S: Quwatsch! Az érzelmi elem csak 5-7%-ot tesz ki a karrierben – a klasszikus kognitív intelligencia viszont 30%-ot!

Z: Az intelligensebbek többet is keresnek? A pénz is boldogít.

S: Az összes személyiség-ismérv közül az IQ hat legjobban a jövedelemre. Ám ez a hatás nem óriási, pénzhez sok módon lehet jutni. Az intelligens emberek célja nem föltétlen a meggazdagodás. Ám ők jobban kiismerik magukat a gazdaságban és jobban fölmérik a pénzügyi kockázatokat.

Z: És egészségesebbek is?

S: Valóban, és tovább is élnek. Jobban tudják, mi árt az egészségüknek, bár nem mindig tartják magukat ehhez. Ritkábban próbálják magukat kibeszélni, egyensúlyra törekszenek. Ha túlsúlyos vagyok, nem teszek rá még egy lapáttal a dohányzással. Ám úgy az alkoholt, mint a túlsúlyt és a dohányzást is kivették a statisztikából. A bőrrákot szintén, bár nem nagyon okos dolog agyonégetni a bőrünket a napon. Így is maradt: az intelligensebbek valamivel tovább élnek – de nem a viselkedés miatt. (Az örökölt gének a döntők! RS).

Z: Hanem?

S: Még nem tudjuk. Talán, mert az intelligencia egy általános robusztusságot jelent, de ez csak hipotézis. Az intelligencia: képesség, információkat gyorsan földolgozni és a rendelkezésre álló tudással újat létrehozni. Ehhez persze fontos az infók tárolása. Még fontosabb a nem relevánsakat félre tenni – csak ekkor használhatjuk hatékonyan a gondolkodás-forrásainkat. Az a kérdés, milyen jól tudjuk a világot szétválogatni.

Z: Egyáltalán, ki számít intelligensnek?

S: Az IQ középérték 100, 115-ön felül átlagon felüli intelligenciáról beszélünk. Ilyen a lakosság 15%-a. 130-tól fölfelé (2%) jönnek a rendkívüli tehetségek. (Mint pl. Hitler. RS).

Z: Ezek kissé aszociálisak?

S: Sokan így hiszik, talán irígységből. Kiegyenlítő igazságosság lenne. Ám a magas IQ nem szorgalom, hanem adottság kérdése. Ugyanúgy vannak közöttük is introvertáltak és extravertáltak is. A túl intelligens emberek nincsenek úgy ráutalva a szociális kontaktusokra. Mi mind igényeljük a társaságot, csak kérdés, kiét? Olyanokat keresünk, akik hasonlóan intelligensek, mint mi. Az okosoknak nincs kedvük kevésbé okosokkal kvaterkázni, mivel jóval öntudatosabbak és mindent jobban tudnak. Akkor inkább leszek egyedül, mondják.

Z: Önnel is így van?

S: Igen, néha. Az intelligenseket az boldogtalanítja, ha nem élhetik ki intelligenciájukat. Nem szívesen figyelnek azokra, akik náluknál butábbak.

Z: És ha ez a főnökük?

S: Rázós! Rossz fölállás, különösen, ha észre sem veszi. Ha ügyes, engedi munkatársait, vessék be intelligenciájukat. Ez aztán mindenkinek jó. Ha főnök vagyok, reagálnom kell a váratlan dolgokra, ez elterel céljaimtól. Magas IQ-val ne legyünk főnökök. Ekkor teljes erővel koncentrálhatunk kitűzött célunkra.

Z: Különböző IQ-knál van különbség a személyiségben?

S: Csak egyetlen pontban: az intelligensebbek nyitottabbak az új tapasztalatokra. Az új által nem érzik magukat fenyegetve. Bíznak magukban, hogy azzal is megbírkóznak.

Z: Mennyire tudjuk fölbecsülni saját intelligenciánkat?

S: Nem igazán jól. Legtöbben túlértékelik, de partnerükét még inkább. (Okos, mondják rám, csak, mert a chess.com-on 1400 pontnál tartok. Nem okos – tanulékony! RS).

Z: Mennyire megbízhatók az IQ-tesztek?

S: Az IQ nem úgy mérhető, mint a testmagasság vagy a testsúly, de jobban, mint a többi pszichikai személyiség-ismérv. Ám ez mindig relatív, a maradék lakossággal vetjük egybe. Ha a világon csak egy ember lenne, súlyát és magasságát meg lehetne adni, de nem az IQ-ját. Nem mérhetné senkivel szemben.

Z: Ön is megmérette az IQ-ját?

S: Természetesen. Akkor gondoltam, IQ-kutató leszek.

Z: És hány pontja lett?

S: Azt nem mondom meg. Nem szeretném viselni, mint a testmagasságomat. És egy másik teszt mást hozhat ki.

Z: Úgy mondta, az IQ tiszta szerencse. Tényleg nem változtathatunk rajta?

S: Ez tényleg fogantatásunk génlottójától függ. Nem fair, mert ma az életben több IQ-ra van szükség. Régen a testi erő számított többet.

Z: Szorgalom, motiváció sem segít?

S: Valamennyire. Egy tanulmány azt állította, hogy az iskolában az önfegyelem fontosabb, mint az IQ. Csakhogy a gyerekek IQ-ja hasonló volt, ezért emelkedett ki az önfegyelem. Ráadásul matekbólvizsgáztak, ahol a szorgalom javíthat valamit. De azt nem is kérdi, van-e nembeli különbség?

Z: Gondoltam, nincs, csak a térbeli érzékelésnél, ahol a férfiak jobbak.

S: Valóban. Az IQ-skála két szélén kevesebb a nő. Ám ha a karrier tisztára IQ-kérdés lenne, a matekprófok 1/3-a nő lenne! A nők intelligenciájukat nem bonthatják ki annyira. Ez társadalmi probléma: nemük, származásuk sokakat megakadályoz intelligenciájuk érvényesítésében.

Z: Az intelligenciának semmi hátránya sincs?

S: Gyakoribb a rövidlátóság. Nagyobb agy, nagyobb szem. Ám az összefüggés csekély. Az intelligencia nem káros!

ZEIT, 10. 11. 2022

Sind intelligente Menschen glücklicher, Frau Stern?

KOMMENT

A nagyagy kiemelte magát a természetből és most ez lesz a veszte. Túl sokat tudunk.
*Az értelmiségi munka megvetendő.
*Könyvet írni bűn.
*Az információ méreg.
*Általában mindenki hülyeséget csinál.
Az ökologista mindig örül:
-Ha süt a nap, melegszik a naphőgyűjtője.
-Ha fúj a szél, forog a szélkerék áramfejlesztője.
-Ha esik az eső, locsolják a kertjét.
-Ha hideg van, kikapcsolja a hűtőjét.
Kertészkedjünk, borászkodjunk, gyűjtsünk vetőmagokat, neveljünk állatokat!
Könnyű más kenyerét enni. Aki a saját kertjéből lakik jól, mindent másképp lát. Ha magam krumplit termelek, az más, mintha csak bemondom a rádióban.
Marad az ember, ha játszik. Minél többet játszol, annál kevesebbet vásárolsz.
Ne múljék el nap ének és tánc nélkül!
Idd a borod és tiszteld az istent!
Tilos minden globalizáció-vita, mért szednéd a világ összes gondját a nyakadba?
A világot nem válthatjuk meg, de a saját lelkiismeretünket igen.
Az ember fékezze meg az eszét és fedezze föl a kezét!
Ösztönödre hallgass, ne az eszedre!
A ma forradalmárja kertjében kapál, vagy a gyerekével játszik.
Mindehhez nem kell több, csupán egy csöpp jó ízlés és emberi mérték.
Még egy kicsi és mindnyájan a föld alatt vagyunk.
Mért ne tennénk valami jót?