A személyiségzavarok mássága

A személyiségzavarokkal sokkal kevesebbet foglalkozunk, mint az egyéb pszichés elváltozásokkal, mint amilyen a depresszió, a fóbiák, amik mára már a divatos betegségek csoportjába küzdötték fel magukat. Pedig a felnőtt lakosság 10-15%-a szenved egy vagy több személyiségzavarban, amelyeknek gyökerei mindig a gyerekkorba nyúlnak vissza. Ez a károsodás tartós és nehezen gyógyítható, és amikor egy másik pszichiátriai betegséggel együtt van jelen, az emberi élet egyetlen területe sem marad érintetlenül. A személyiségzavarok összekapcsolódnak a bűnözéssel, az alkohol-, a drogfüggőséggel, az ön és máso­kat sértő viselkedéssel, az öngyilkossággal, az agresszivitással, a családok felbomlásával, a gyermekbántalmazással, a hajléktalansággal, a törvénytelen­ségekkel, a szexuális úton terjedő betegségekkel, a szegénységgel..., és még sokáig sorolhatnánk.

A szakemberek kerülik azt, hogy gyermek és serdülőkorban szemé­lyiségzavar diagnózist adjanak. Mindannyian tartózkodnak attól, hogy egy súlyosságot és változatlanságot sugalló diagnózissal bélyegezzék meg őket. Fennáll ugyanis a veszélye, hogy a személyiségzavar címkéje hátrányosan befolyásolja a gyermek képét, illetve előítéleteket ébreszt vele szemben, ha személyes dokumentációjában megjelenik. Másik oldalról viszont, ha elutasítjuk a személyiségzavar felismerését, akkor is a gyermek jövője kerül veszélybe, mert nem kapja meg időben a szükséges és megfelelő kezelést.

A teljes írás itt olvasható.

MEGJEGYZÉS:

Az itt közölt írás a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében megjelent tanári kézikönyvből származik, melynek címe: A kötődés hálói – Közösségben létezve.
Szerző: Dr. med. Sági Zoltán, neuropszichiáter, pszichoterapeuta, csoportanalitikus.
Ez a kiadvány a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg Újvidéken 2015-ben az Árgus kiadásában.
A kiadvány szerkesztője Muhi Béla.