A kudarc az élet velejárója

Az életben lépten-nyomon szembesülünk vele, pontosabban azzal, hogy nem érünk el, nem érhetünk el mindenben és mindenkor sikert, nem tudunk minden alkalommal győzni, megtörténik, hogy a kitűzött célt nem tudjuk elérni. A játékban, a tanulásban, a barátságban, a párkapcsolatban vagy a házasságban, szülőként, a munkahelyünkön, a sportban, stb., ott van a sikertelenség, a kudarc is. Ha egy adott fogalmat, jelenséget, stb., szeretnénk körüljárni, akkor óhatatlanul abból kell kiindulni, hogy megnézzük és meghatározzuk mi is az, ami a figyelmünk középpontjába került. Akkor lássuk is, mi is tulajdonképpen a kudarc! Én elsőnek az értelmező szótárakban, a lexikonokban, az internetes oldalakon nézek körül. A kudarc esetében azt láthatjuk, hogy a meghatározás a szakértő érdeklődési területétől és elméleti hozzáállásától függ, ezért több meghatározása is van. Lényegében a kudarc egy igen komplex jelenség, ami érzés is, állapot is, és élmény is. Az egyik meghatározása az, hogy a kudarc az egy állapot, élmény, amikor valaki a kitűzött vagy elfogadható célt nem teljesíti. Vagy pl. ha nem érjük el azt, amit szerettünk volna: célt, eredményt, állapotot, stb.

A kudarc fogalma valójában viszonyfogalom, mert valaminek az ellentéteként, ebben az esetben, a siker ellentéteként értelmezhető. A kudarcélmény egy nagyon kellemetlen dolog, és általában a megszégyenülés párosul hozzá. És ahány ember van, annyiképpen éli meg ezt a kellemetlenséget, de akadnak olyan személyek is, akik a kudarc megélésben egyfajta kihívást találnak, és nem jelent számukra akkora nagy terhet, mint a legtöbbjének. Komplex és ugyanakkor érdekes jelenség is, mert a kudarcélmény hiányával kezdődik az életünk, és a kudarc feldolgozása, a kudarctűrés, egyfajta fejlődési folyamaton megy keresztül. Ha pl. a kisgyermekeket figyeljük meg, pl. amikor járni tanulnak, gyakran elesnek, megbotlanak, a fenekükre pottyannak, és számukra nagyon is természetes, hogy egy pillanatra felállnak, és újra lepottyannak, és számtalanszor újra próbálkoznak semmilyen maradandó lelki trauma nélkül. Azonban idővel, általában a környezetükben lévő személyek reakciójának függvényében, valamint a sikerélményektől, az önbizalom és a pozitív énkép kialakulásával, kialakul, hogy az egyén hogyan küzd meg a kudarccal, és a továbbiakban kellemetlennek, vagy további kihívásnak éli-e meg. Ilyen okból fontos, hogy főleg óvodáskorban olyan feladatok elé állítsuk a gyerekeket, amiben örömüket lelik, mert pl. kiscsoportos korban, a feladatban rejlő örömért csinálják gyerekek a feladatot, és ha a gyerek olyan feladatot kap (képességeinek megfelelőt), amit el tud végezni, pozitív visszajelzést kap, kialakul benne az az érzés, hogy ő azt „meg tudja csinálni”, „kompetens rá”. És ezen a kompetencia érzésen alapszik sok minden az egyén életében, de elsősorban a tanulásban. Ebből a tényből kiindulva találom igen helytállónak Kodály Zoltán véleményét, amelyet a kudarccal foglalkozó írások egyikében olvastam, és amit már a pszichológia is megállapított, hogy: „Az óvoda már valóságos élet. Ami sebet ott kap valaki, gyakran holtig sem heveri ki. S ha jó magot ültetünk bele, egész életében virágzik”.

A kudarc esetében azt, hiszem tisztázni kell azt, hogy a kudarcra nem szabad mint egy szégyenletes, ártalmas, romboló és fájdalmas dologra tekinteni, hanem mint egy nagyon fontos tapasztalatra, amiből tanulni lehet és kell. A kudarc az élet velejárója. Amikor a kudarccal szembesülünk, legelőször át kell gondolni, hogy mi is történt. Jó ha kibeszéljük magunkból, ez lassan de biztosan megnyugváshoz vezet. Úgy kell kezelni, mint egy lépcsőfokot, amiről egy újabb célt tűzünk ki magunk elé, változások útján indulunk tovább, új utak nyílhatnak meg, és ne féljünk attól, hogy ilyen esetekben ha alkalmunk van rá új dolgokat is kipróbáljunk. A lehetőségeket kell felkutatni ilyenkor, mert tanulunk belőle.

William James, az amerikai pszichológia egyik megalapítója szerint „mindenkiben van rejtett energia, amely - és ez a legszebb dolog az emberi létben - csak akkor mozgósítható, ha valóban szükségünk van rá, ha jelentős nehézségekkel nézünk szembe”, olvasható az egyik kudarcról szóló cikkben. És ha még ősibb forrásokban is kereshessük a kudarc lényegét és fontosságát, a mesékben, a népmesékben rejlő erőket is meglelhetjük. A mesepszichológia többek között arra is keresi a választ, hogy mit őriznek a népmesék és mit tudnak a mesehősök, mert tudva tudjuk, hogy a mesehősök, szinte sosem adják fel! Többek között, a következőket tanulhatjuk tőlük, állítja Bajzáth Mária mesepedagógus:

1. A kudarc nem azonos a bukással, mert az a mesehős, aki kudarcot vall, nem azonos a bukott mesehőssel. A cselekvő ember életében a kudarc szükségszerű és elkerülhetetlen.

2. A kudarc, a sikerhez vezető út része! A népmesék hősei a kudarc után háromszor és többször is újrakezdik és útnak indulnak ugyanazért a célért. Egy daliás herceg nyolcszor indult útnak és nyolcszor járta körbe a világot valami nagyon fontosért, és a sikert, hét kudarc előzte meg, hét izgalmas kaland, hét újrakezdés volt.

3. Hogy a kudarc alázatra és felelősségvállalásra tanít, mint a Világszép nádszálkisasszony című mesében, a királyfi, amikor már majdnem eléri a célt, a siker kapujában valami vagy valaki közbejön, a mélységbe taszítja, de a királyfi a kilátástalan helyzetben nem másban keresi a bűnbakot, összeszedi minden erejét és tovább megy a célja felé, saját magában keresve az új tiszta hangot.

4. A sorozatos kudarc, figyelmeztetés, jel, hogy célt tévesztettünk, „nem az igaz úton járunk”, mert amikor „megyünk-mendegélünk”, mindent megtettünk a cél elérésében, de  mégsem jön el a várva várt siker. Jó ilyenkor elgondolkodni, hogy nem hagytuk-e el valahol útközben az utat?

5. A kudarc lehetőség új dolgok, új utak kipróbálására a cél felé.

6. A kudarc segít megtalálni vagy újrateremteni az elveszített értékeket, mint ahogyan azt A só című mesében a királlyal megtörténik.

7. A kudarctól való félelem rontja a teljesítményt és csökkenti a lehetőségeket. Gondoljunk arra, hogy a mese hőse pontosan tudja mit akar, a sikerre figyel.

Bajzáth Mária szavaival élve: „Kudarc szeszélyes figura. Bármikor, a legszebb tündérmesében és a legpontosabban megtervezett életmesében is feltűnik. Bárhol és bármikor felbukkan. Lehet előle futni, lehet tőle félni, és lehet őt nagy ívben kerülni, de érdemesebb megállni, szembenézni és megismerkedni vele: a meséken keresztül éppúgy, mint a valóságban.”

Forrás: https://wmn.hu/kult/46381-hello-kudarc--mit-tanitanak-nekunk-a-kudarcrol-a-mesehosok