Amire mindenkinek szüksége van: Én-idő

Most, amikor egy ideje már nincs alkalmam úgy, mint régebben eljárni, tornázni, sétálni a barátnőkkel, színházba, és hangversenyekre járni, szinte heti szinten, de annál több a feladat, a lekötöttség, állandó készenléti állapot,  szembesültem az ingerlékenységgel, általános elégedetlenséggel, a kimerüléssel,  úgy a testi, érzelmi és mentális kimerüléssel is, és tudatosult bennem, hogy tennem kell valamit, mert ez már kiégésnek számít.

Sokan állítják, hogy a kiégés civilizációs betegség, hisz a felgyorsult élettempó, a rohanás, az állandó időhiány, túlterheltség, elégedetlenség, frusztráltság, az elvárásoknak való megfelelési igény, a mókuskerékben való élet, a megfelelési kényszer, stb. oda vezet, hogy előbb-utóbb szembesül az ember a kiégéssel. Ez a jelenség, nem újkeletű, 21. századi probléma, mert már 1974-ben egy amerikai pszichoanalitikus, Herbert Freudenberger (1926-1999) leírta, igaz nem a mai, szélesebb körben elterjedt formájában. Ő, az önsegítő közösségek, krízisközpontok tagjainál figyelte meg és írta le ezt a jelenséget, vagyis az ún. segítő szakmáknál, akiknél fontos időben orvosolni illetve megelőzni azt. Sajnos, az elmúlt évtizedekben sok más foglalkozásnál megfigyelték, és kiderült, hogy manapság ma már szinte mindenkit érinthet, munkakörtől, életkortól, nemtől függetlenül.

Megállapították, hogy a kiégési folyamatot több dolog is kiválthatja, mint pl. a túlzott érzelmi stressz, ha az egyén a kelleténél nagyobb felelősséget vállal a munkahelyén, de előidézheti a növekvő munkahelyi teher, a magánéleti problémák, a szerelmi vagy családi viszályok, a csökkenő szabadidő, a kiábrándultság, a támogató háttér, illetve a szociális háló hiánya, és a kiúttalanság érzése is. Van, aki az anyagfáradáshoz hasonlítja, az energiaforrások gyengüléséhez. Jobb esetben, aki észleli magánál a kiégés tüneteit, pszichológushoz fordul, akivel nemcsak megbeszélheti a problémáit, és akitől megfelelő érzelmi segítséget is kaphat. Akinek erre nincs módja, meg kell találnia a stressz oldás számára legmegfelelőbb módját. Biztosítani kell önmagunknak egy kis szabadidőt, amikor csak önmagunkkal, saját igényeinkkel foglalkozunk. Nagyon jót tesz a rendszeres mozgás, a séta, foci, futás, röplabda, bármilyen mozgás, ami segít levezetni a stresszt. Lehet relaxációs zenét hallgatni, vagy meditálni is. Egy-egy hobby megtalálása is jót tesz, ami segít a kikapcsolódásban. Fontos, hogy nem szabad elhanyagolni a saját igényeinket. Mindez, amit felsoroltunk, rácseng a címben olvasható fogalomra, az ÉN-IDŐre. Általában, az anyukákkal, nőkkel kapcsolatosan szokták emlegetni, de erre mindenkinek szüksége van mentálhigiénés szempontból, még a gyerekeknek is, habár ők, az önfeledt játékkal, általában biztosítják maguknak ezt a feltöltődést.

Hogy fontos dologról van szó, bizonyítja az a tény is, hogy nem egy szolgáltatás, különböző tárgyak kínálatát olvashatjuk az interneten. Pl. : „Én-Idő-Készlet”, „Én-idő gyertya”, „Én-idő tea”, „Én-idő festő szett”, „Én-idő fürdőtej”, „Én-idő programok”, mint pl. edzőterem, jógaközpont, virágkötészet, bon-bon készítés, „bútortuningolás”, szappanöntés, olvasás, koncertlátogatás, masszázs, városnézés városnéző busszal, kiállítás, tárlat, múzeum látogatás, stb.

Szóval, nagy a kínálat. Miért fontos az önmagunkra szánt idő? Azért mert bizonyított tény, hogy a kiégésnél fontos tényező, hogy az egyénnek nincs ideje önmagára, ez az, ami hiányzik. Ha jobban belegondolunk, általában az emberek többsége nem szán időt arra, hogy azzal foglalkozzon, ami valóban kikapcsolja, de nem feltétlenül hasznos, általában mások számára, hisz ilyenkor csak ő érezné magát jól. Feltöltődésre van szüksége mindenkinek. Lehet, hogy egyeseknek önzésnek tűnik, mert úgy látják, hogy sem anyagilag, sem időbelileg nem engedhetik meg maguknak. De ha arra gondolunk inkább, hogy ha valami olyat csinálunk, amitől kiegyensúlyozottabbak, derűsebbek leszünk, jobb a teherbírásunk a ránk nehezedő feladatokkal, a hétköznapok feszültségeivel jobban tudunk megbirkózni, akkor könnyebben menni fog.

De lássuk, pontosan mit is jelent ez a fogalom, hogy én-idő. „Az én-idő olyan minőségi idő, amit kizárólag önmagunkra fordítunk.” Olyan tevékenység, ami kikapcsol és pozitív energiával tölt fel. Minden tevékenység, ami feltölt és örömöt, elégedettséget okoz. Az én-időt tervezni kell, annak az időpontját, idejét és körülményeit is. És ami fontos, nem szabad halasztgatni, lecserélni.

Hogy kinek mennyi én-időre van szüksége, nagyon is szubjektív dolog. Van, aki azt fogja állítani, hogy neki erre nincs szüksége. Aki ezt mondja, az háttérbe szorította, vagy elnyomta magában a szükségletét, az elhanyagolja önmagát, mert az igény az én-időre minden emberben létezik. Aki nem figyel eléggé önmagára, előbb-utóbb nagy árat fizet érte. Testi és lelki egészség is megsínyli, hisz tartós stresszt jelent. Jelentkezhet: depresszió, reménytelenség érzése, teljesítmény csökkenése, megjelenik az alacsony önértékelés, a lelki és fizikai kimerültség, közöny, fásultság, az empátiás készség csökkenése, az intolerancia növekedése, stb., ami sokszor pszichoszomatikus betegségek formájában is fellelhető. A tartós stressz testi tünetekben is megmutatkozhat: alvászavarok, szív- és érrendszeri vagy emésztési problémák jelentkezhetnek, a megváltozott étkezési szokások miatt ingadozhat a testsúly, valamint csökkenhet az immunrendszer védekezőképessége a fertőzésekkel, betegségekkel szemben.

Segítsünk önmagunknak és a környezetünkben élőknek is, hogy mindenki megtalálja az én-idejét, és biztosítsuk is mindenkinek az igényelt én-időt, a legmegfelelőbb feltöltődési lehetőséget, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, egészségesebb élete legyen mindenkinek.