A tömegek pszichológiája és a szociálpszichológia

Az elmúlt jó néhány hét eseményei vezettek arra, hogy rádöbbenjek mennyire fontos a szociálpszichológiában, azon belül, a tömeglélektanban való jártasság, hogy megérthessük, mi is történik ma, itt nálunk, és rádöbbenjünk, hogy a politikusok tanácsosai, külön előszeretettel használják ki a tömeglélektani ismereteket, azt a tudást, hogy hogyan is miként működik és irányítható a közvélemény, és a tömegek. A szociálpszichológia a lélektannak az ága, amely vizsgálatai során fényt derít arra, hogy „az egyes személyek viselkedését hogyan befolyásolja mások valódi, elképzelt vagy mögöttes jelenléte. Az egyén és a társas környezet kölcsönhatásával foglalkozik. Vizsgálja és értelmezi, hogy a társadalom hogyan hat az egyénre.” - írja az egyik meghatározásban. Én hozzátenném azt is, hogy az egyén hogyan hat a közösségére, és végül is az egyetemes társadalomra. A szociálpszichológusokat az érdekli elsősorban, hogy miként észleljük és értelmezzük a társas világunkat, a csoportok viselkedése és az emberek közötti társas kapcsolatok. Széles az érdeklődési köre, mert a társadalmilag meghatározott illetve befolyásolt valamennyi személyes, társas csoportos és tömeges lélektani jelenség vizsgálata is a tanulmányozásának tárgya. Erre többek között azért van szükség, hogy az emberek meg tudják jósolni és megérteni a társas világ eseményeit, és hogy tudják uralni az adott helyzetet.

A szociálpszichológiának most már hosszú története van. Ez a tudomány, lényegében, arra az Arisztotelészi gondolatra épül, hogy az ember, társas lény, és hogy már az ókortól kezdve foglakoztatta az embereket az a kérdés, hogy hol a helye és mi a szerepe az embernek a társadalomban. A szociálpszichológián belül, vannak, akik a személyiséget vizsgálják, a személyiséggel kapcsolatos társas befolyás alatt álló lelki folyamatokat, azok jellemzőit, feladatait, dinamikáját. Az intrapszichés folyamatok tartoznak ide, amelyek a többi emberrel való kapcsolat által alakulnak ki, mint amilyenek pl. az énkép, az attitűd, és még sorolhatnánk. Vannak szociálpszichológusok, akik a társas kapcsolatokat, a két vagy több ember egymás közötti viszonyait veszik górcső alá, a kölcsönhatásokat, érintkezéseket vizsgálják azok jellemzőit, feladatait, dinamikáját, mint amilyenek például az együttműködés jelensége. Vannak viszont, akik az emberi csoportok jellemzőt, feladatait, dinamikáját vizsgálják szisztematikusan, tudományosan. És negyedik területként ott vannak a tömegjelenségek és a kollektív tudatjelenségek, mint a szociálpszichológiai vizsgálódás széles területe, az, hogy milyen viselkedés jellemzi az embereket tömeghelyzetben, ilyenkor milyen tudatjelenségek vannak, és melyek azok a tudatjelenségek, amelyekben az egész társadalom osztozik. Most, a szociálpszichológusoknak jó alkalmuk van arra, hogy élesben vizsgálják meg a folyamatban lévő társadalmi folyamatokat, mert, jelen esetben a tömegjelenségek az érdekesek, hogy milyen a kapcsolata az egyénnek a tömeggel. Milyen mechanizmusok működnek, amikor egy ember a tömegben van. Az is érdekes kérdés, hogy milyen különbségek vannak a kisebb és nagyobb csoportok között (pl. a tiltakozók, a zárlatban résztvevő egyetemisták, és a hatalmat támogatók, stb.). Vizsgálható, hogy hogyan viselkedünk krízishelyzetekben, mint amilyen az újvidéki vasútállomáson történt tragédia volt, és az utána kialakult különböző hozzáállások, megnyilatkozások, vagy éppen a „nem-megnyilatkozások”, vélemények, tettek, minden ami a mai forrongó hangulathoz és helyzethez vezetett. Vannak hatalmon lévő politikusok, akik az utcán tiltakozó tömegről megalázó módon beszélnek, bujtogatnak, szítva a már meglévő ellenséges hangulatot. Milyen hatással vannak ezek az egyik, vagy a másik oldalon állóakra?

Milyen is az egyén és a tömeg kapcsolata? Milyen mechanizmusok működnek a tömegben? Milyen különbségek vannak a kisebb és nagyobb csoportok között? Miért sodor magával a tömeg? Hogyan viselkedünk a krízishelyzetekben? Ezek elsősorban a tömegpszichológia kérdései. De mit is nevezünk tömegnek. „A tömeg valamely külső ok hatására összesereglett (összeszerveződött) emberek mindenfajta szerveződés nélküli laza tagolatlan együttese.”¹

Különböző vélemények vannak arról, hogy miként és hogyan gondolkodnak a tömegben az emberek, mi és hogyan motiválja a viselkedésüket. Egy biztos, hogy tömegben az én tudatot felváltja a mi-tudat, így a gátlások felszabadulnak, a felelősség csökken. Nagyon fontos kérdés, hogy mi az ami a destruktív tömegjelenségeket előhívja. Smelser szerint a destruktív tömegjelenségek kialakulásának kedveznek a következő tényezők: pl. a kedvezőtlen szociológiai körülmények, a gyökértelenség, a nagyfokú társadalmi mobilitás esetén könnyen kialakulnak közérthető, könnyen megjegyezhető, gyors és könnyű megoldást igénylő jelszavak, eszmék. Ezek, a mi esetünkre nem jellemzőek, hisz az alapvető létszükségletek, lételemek vannak megkérdőjelezve, a tiszta levegő, a víz, az egészséges környezet, az élet, a jövőnk a tét.

Azt is észrevehettük, hogy amikor a tömeg összeütközött a társadalom rendjét képviselő szervezetekkel (rendőrség), a konfliktus még jobban felerősödött, és az ellenállók köre még kiszélesedett, az ellenállás módozatai is változtak. Remélem, hogy annak ellenére, hogy a tömeg időnként destruktív, de a tömeglélektan megállapításai szerint, a társadalmi haladását, a jobb életet szolgálja.