WIGNER JENŐ 1902. november 17-én született Budapesten. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte a középiskolát és ott is érettségizett. 1973-ban egy interjúban, melyet a Science című tekintélyes tudományos folyóirat közölt, iskolájáról a következőképpen nyilatkozott: "Csodálatos tanároknál tanultunk. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban különösen a matematika tanárunk, Rácz László volt egyszerűen fantasztikus." Érettségi után a budapesti Műegyetemen kezdett vegyészetet tanulni, de tanulmányait a berlini Technische Hochschulén vegyészmérnöki diplomával fejezte be. 1925-ben kémiából írta doktori értekezését a Berlinben dolgozó Polányi Mihály vezetése alatt. Ezután egy rövid ideig apja újpesti börgyárában dolgozott mint vegyészmérnök, de közben a Zeitschrift für Physik című tudományos folyóiratra fizetett elő és abban olvassa kora híres fizikusainak tanulmányait.
Amikor ajánlatott kapott, hogy menjen Berlinbe fizikusnak, nem tudott ellentállni a kísértésnek. 1926 és 1928 között a főiskola fizikai tanszékének asszisztense volt. Egy évig a göttingeni egyetemen dolgozott, majd 1929-ben a Technische Hochschule magántanára lett.
Berlini évei alatt kezdte alkalmazni a csoportelméletet. Elméleti kutatásai az atomhéj kvantummechanikájára, az atommagokra és az elemi részekre irányultak. Az atom- és a molekulaszínképekben mutatkozó szabályosságokat is kutatta. Nyaranta hazajárt szüleihez, és a Duna-parti gödi villájukban írta meg a ma klasszikusnak számító könyvét a kvantum mechanika csoportelméleti módszeréről, amely sokáig a modern fizikai szemlélet tankönyveként szolgált. 1930-ban az USA-ba, Princetonba az egyetemre hívták előadni Neumann Jánossal együtt. Az 1937-1938-as tanévben a visconsini egyetemen tanított, majd újra a princetoni egyetemre megy. A harmincas években főleg a magfizikával foglalkozik. Kimutatta, hogy a magerők függetlenek az elektromos töltéstől. A csoportelmélet segítségével meghatározta a mag kötési energiáját és a gerjesztett állapotokat. Igen jelentős az a felismerése, hogy a szimmetriák és a megmaradási tételek között szoros kapcsolat van.
Már történelmi tény, hogy Wigner Jenő és Szilárd Leó 1939. július 16-án felkeresték Albert Einsteint és felhívták a figyelmét annak veszélyére, hogy Németország az atomenergiát háborús célokra használhatja fel. Először azt kérték, hogy Einstein írjon levelet a belga királynőnek (akit ismert), hogy a németeknek ne szállítson kongói uránércet. Einstein a levelet németül diktálta, Wigner pedig lejegyezte, majd otthon angoIra fordította. Szilárdnak viszont eszébe jutott, hogy veszélyes lenne a bomba ötletét külföldre juttatni, ezért egy új levelet írt, amely már Roosewelt elnöknek volt címezve. Ezt a levelet vitte augusztus 2-án Szilárd Leó és Teller Ede Einsteinhez, aki azt aláírta, majd eljuttatták Washingtonba. Ennek nyomán jött létre a Manhattan-terv, amely az atombomba kifejlesztését eredményezte.
A jövő évezred történelemkönyvei ezeket az eseményeket fogják a 20. század legfontosabb dátumaiként számon tartani. Albert Einstein és Enrico Fermi már a hatvanas évek amerikai történelemkönyveiben szerepeltek. Méltó volna, ha Wigner Jenő, Szilárd Leó és Teller Ede nevei is bekerülnének a magyar történelemkönyvekbe.
1942-től 1945-ig a chicagoi egyetem metallurgiai laboratóriumában működő elméleti fizikai csoportban dolgozott a "Plutonium Project" munkálataiban a neutronsokszorozó rendszerek azon problémáinak vizsgálataiban, amelyek hozzájárultak az első plutóniumtermelő atomreaktornak a megvalósításához. Ezt a tevékenységét 1946 és 1947 között az Oak Ridge-i Clinton Laboratórium kutatási és fejlesztési igazgatóójaként folytatta. Az amerikai National Academy of Sciencen kívül tagja volt több külföldi akadémiának és tudományos társaságnak is. 1987-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem is tiszteletbeli doktorává avatta. Ekkor, többek között, találkozott a budapesti gimnazistákkal is, akiknek a következőket mondta: "Szerettem a fizikát, és most is szeretem. De egy dolog aggaszt: miért nem fogtunk eddig semmi rádióüzenetet más bolygókról? Valószínű, hogy lakható bolygók máshol is vannak. Az ottani népek is civilizációt és tudományt alkottak. Ezért meglepő, hogy mindeddig nem léptek velünk kapcsolatba. Az egyik lehetséges válasz az volna, hogy ott is kifejlesztették a tudományt és a technikát, de megindult a fegyverkezési verseny, és az egész bolygón sikerült megsemmisíteniük önmagukat. Ez lehet a kozmikus csönd egyik magyarázata. Egy másik lehetséges magyarázat az, hogy a tudomány és a technika kifejlődése a jólét növekedéséhez és elkényelmesedéshez vezetett. A luxus lustává tette őket, abbahagyták a könyvolvasást és a fizikát, mert túl komplikáltnak találták. Ezért nem érdekli őket a velünk való kapcsolat sem. Remélem, tévedek. Remélem, nem ez lesz a történet vége."
A Magyar Tudományos Akadémia 1988-ban választotta tiszteleti tagjává. A második világháború után Eisenhower amerikai elnök megalapította AZ ATOM A BÉKÉÉRT díjat, amelyet Wigner Jenő is megkapott Hevesy György és Szilárd Leó mellett. A fizikai Nobel-díjat 1963-ban kapta meg "az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért".
Wigner Jenő felelősnek érezte magát az atomfegyverkezés elindításáért, fájlalta a hirosimai és nagaszaki bombarobbanást, kételyek gyötörték annak jogosultsága miatt.
A már fent említett interjúban, amikor megkérdezték, hogy olvas-e magyarul, ezt felelte: "Igen, magyar költőket. A magyar költészet szerintem van olyan kiváló, mint bármely másik." Élete alkonyán egy másik megnyilatkozásában a következőket mondotta: "Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket 1910 előtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött 60 esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint amerikai, az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra. Budapesten sokkal több elmélyült beszélgetést hallhat az ember a kultúráról, mint az Egyesült Államokban. A magyar költészet talán a legszebb Európában."
Wigner Jenő bámulatosan megőrizte magyar anyanyelvét, amelyen makulányi foltot sem ejtett a több mint hat évtizedes távollét a szülőföldtől. Élete végéig hű maradt szellemi bölcsőjéhez, ahogyan azt egyik magyarul is megjelent könyvének előszavában írja: "Sok-sok víz folyt le a Dunán, mióta utoljára fürödtem benne. Az idő azonban nem mosta le hálaérzetemet születésem helye iránt. Nem felejtettem el, hogy bölcsőm volt, hogy sokáig éltetett, hogy ott szereztem meg tudásom alapjait." Wigner Jenő, aki az egyik legfényesebb egyéniség, akit a magyar föld adott az egyetemes emberi kultúrának, 1995. január 1-én, nem sokkal 94. születésnapja után távozott az élők sorából.
.jpg)
