- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- ...hogy életünk során mintegy 100 tonna táplálék halad át a gyomor-bél traktuson
204. szám - 2021. szeptember
Gondolatok az elfogadásrólAz elfogadás valójában kognitív (megismerési, gondolkodási), vagy érzelmi állapot, viselkedési kísérlet.
|
3
|
Az elmúlt napokban felmerült bennem a kérdés, hogy valójában mennyire elfogadó emberek vagyunk és mennyire elfogadó közösségben élünk, itt és most, hisz számos olyan dolgot kellett az utóbbi időben valamilyen módon beépíteni az életünkben, és egyes dolgokat „elengedni”, amivel eddigi életünk folyamán nem nagyon találkoztunk. Világjárvány, politikai, társadalmi, munkahelyi, családi, stb. helyzetek és állapotok, amelyekkel ebben a pillanatban élünk, de idegenek személyiségünket illetően. „Uram, adj türelmet, Így szól Assisi Szent Ferenc imájának első versszaka, és azt hiszem, nem egyszer, még akkor is, ha az egyén nem hívő, felmerülnek benne ezek a mondatok, mint ahogyan bennem is. Az elfogadás, angolul-acceptance, latinul-acquiescence, ami azt jelenti belenyugodni, a lélektanban is meghatározásra került. Az elfogadás valójában kognitív (megismerési, gondolkodási), vagy érzelmi állapot, viselkedési kísérlet. Elfogadhatunk egy adott helyzetet, önmagunkat és a másik embert is. Az elfogadás jellegét tekintve, pozitív odafordulás, még akkor is ha rossz dolgokról van szó, mint amilyenek pl. valakinek az elvesztése, halála, válás, sérült vagy beteg gyermek megszületése, vagy éppen a kijárási tilalom, kellemetlen védőmaszk vagy védőfelszerelés viselete, stb. Ha személyekről van szó „az elfogadás olyan pozitív érzelmi odafordulás a másik ember felé, amely nem a tulajdonságoknak, viselkedésnek szól, hanem a személynek, aki önmagában érték”. A lelki gondozásban, a pszichoterápiában is nagyon fontos feltétel, mert a segítséget kérő kliens kezelése csak abban az esetben lehet eredményes, ha a terapeuta fenntartások nélkül elfogadja őt – függetlenül nemétől, életkorától, kultúrájától, bőrszínétől, nézeteitől. Az elfogadás nem azt jelenti, hogy egyet kell értenie az illető nézeteivel, vagy helyeselnie kell a viselkedését, hanem csak azt, hogy a terapeutát nem zavarják a segítséget kérő tulajdonságai és megnyilvánulásai. Nem fél és nem undorodik tőle, nem háborodik fel attól, amit elmond, vagy ahogyan viselkedik. Az elfogadást megtaláljuk a szülő-gyermek kapcsolatban is, és ebben a kapcsolatban az elfogadás lényege az, hogy feltétel nélkül, megingathatatlanul szereti és elfogadja a gyermekét, még akkor is, ha nem helyesli amit csinál, nem fél tőle, nem undorodik tőle, nem háborodik fel azokon a dolgokon, amiket lát nála vagy elmesél neki a gyermeke. A tanintézményekben, óvodában, iskolában, diákotthonokban, stb. is nagyon fontos az elfogadás, és az elfogadó légkör is, mert az elfogadó légkör táptalajt jelent, a fejlődés feltételét, hogy a fejlődésre való képesség kibontakozhasson, hogy valóra válhassanak a gyermekekben rejlő lehetőségek. Ez egy olyan erős lelki kapcsolat, amelyben az egyén felnőhet, fejlődhet, változásokon mehet keresztül, tanulhat, megoldhatja a problémáit, aktívvá, kreatívvá válhat. Az elfogadás egy adott ország, társadalom, közösség esetében is nagyon fontos. Itt elsősorban a „másság” elfogadása a kulcsszó. A „másság” az „Minőségi eltérés; a többiekhez képest egy személy, tárgy, jelenség, dolog tulajdonságbeli, jellegzetességbeli különbsége. A többségétől eltérő szokás, magatartás, gondolkodásmód.”1 A „másság” vonatkozhat más politikai nézeteket vallókra, más nyelvet beszélőkre, más kultúrából származókra, stb. is, nemcsak azokra, akik furcsán viselkednek, néznek ki, vagy akik számunkra általában másmilyenek. A tolerancia, a másság elfogadása nagyon fontos a mai pillanatban is, mert ahhoz, hogy előre haladjunk, nem szabad szem elöl téveszteni azt, hogy „a társadalmi elfogadás mindenkit megillet, és nem csak akkor kell segítőkésznek lennünk, amikor egy látványos, mindenkinek szembetűnő problémával találkozunk”2 Ha mindezt szem elől tartjuk, és nyitottan állunk hozzá a másik emberhez, a más nézetet vallóhoz, a máshogy gondolkodóhoz, stb. megelőzhető a kirekesztés, az ellenségeskedés, ami az utóbbi időben fokozottan érzékelhető a közösségünkben is. Az elfogadásra nevelést pedig már nagyon korán kell kezdeni legelőször a családban, mert elfogadás nélkül, szétesik a közösség amelyben élünk. Néha pedig csak annyi elegendő, hogy tudatosítsuk magunkban és elfogadjuk, hogy a másik ember, csak „más” mint mi vagyunk. ------------------------------------------------------------ 1 Wikiszótár, https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Másság |
Kapcsolódó cikkek
- „Sötét Triád”
- A szociális háló eszköze - az ölelés
- A szociális háló eszköze - a beszélgetés
- A jelen társadalmunk lelki állapota
- Ismerd fel időben!
- Amire mindenkinek szüksége van: Én-idő
- A Hübrisz-szindróma
- Hogyan bírkózzunk meg az őszi újrakezdéssel
- A színek és emberek
- Mindig és mindenkor, játszani jó!
- A társas háló, mint erőforrás
- A demencia a változó, digitális világban
- Elválni, hogy együtt maradni
- A szorongás világa lettünk
- A feladattudat kérdéséről
- Gondolatok az ambícióról és aspirációról
- Az erkölcs és fejlődése
- Mi kell a sikerhez?
- A munkahelyi klíma
- A pszichés klíma fontossága
- A szorongásról pszichológusszemmel
- A jelenünk, az aggodalom ideje
- A jövő és a jövőkép
- A modern kor kulcsszavai: kompetenciák és a kompetencia térkép
- Specifikus, tantárgy-specifikus kompetencia
- Generikus kompetencia fajták
- Kompetencia fajták
- Kompetencia
- A mindennapjaink része, a fegyelem
- Megküzdési stratégiák fontossága
- Félelem az elmúlástól
- A párkapcsolati dinamika
- Miként vernek át minket számok, grafikonok, statisztikai adatok segítségével
- A boldogság keresése
- Mi történik a világgal - a szuperego meghibásodása
- Az élet értelme
- A felejtés rejtelmei
- A kommunikáció személyessége
- A boldogság titka
- A framing vagy keretezés, mint manipulációs módszer
- Felelősségvállalás
- Mindennapi kommunikációnk, a manipuláció
- Önfeladó kapcsolatok
- Mindennapunk, a közöny
- A poszttraumás stressz zavar
- Áldozati bárány a közösségben
- A gyűlölet hálójában
- Az emberi értékek és az értékvesztés
- Az emberi értékek és az értékvesztés
- Menekülés önmagunk elől
- Segélygyűjtések margójára
- Az elvárások valóságalakító hatása
- Hangulat, érzelem
- Kiégett emberek világa
- Nézzünk be önmagunkba
- Csoportban – közösségben
- A kudarc az élet velejárója
- A határnélküliség hozadéka
- Iskoláskorú gyermekek kognitív fejlődésének és fejlesztésének egészségpszichológiai vonatkozásai
- A mentális zavarok megbélyegzése
- Az önkezű vég sodrásában
- Kóros önimádat
- A mobiltelefon-kor hátulütői
- Az ajándékozásról pszichológus szemmel
- Ha gond van a figyelemmel
- Az óvoda szerepe az értékek újrateremtésében
- A figyelem
- Hogyan tovább külön
- A figyelem
- Emlékezetünkről
- Emlékezetünkről
- Amikor a párkapcsolat veszélybe kerül
- A viselkedés
- A kapcsolattartás félelmei
- Önellentmondásos üzeneteink
- A személyes légbuborékaink
- A manipulálás rövid története
- A kényszeresség világa
- A kontroll helye
- A manipuláció
- Érzelem és motiváció - Lelki világunk dinamikus oldala
- A személyiségzavarok mássága
- Magunkkal hozott viselkedésminták
- Adalék az emberi kapcsolatok megismeréséhez
- Az én, és annak védelme - Az ÉN, az ego
- Deviancia a szocializálódás útjain
- A kitaszítottság szorongása - a szégyen
- Az én, és annak védelme
- Az értéktelennek tartás szorításában
- Okok és megoldások
- A belső konfliktusok
- Szülői attitűdök és személyiségfejlődés
- A konfliktusok világában
- A doroszlói énekes Babosok
- A kóros gyermekszeretetről
- Társas intelligenciánk képességei
- Kiútkeresés érzelmeink fogságából
- Elkényeztetett nemzedékek
- Szorongás nélkül a szorongásról
- Változás és újrakezdés
- Érzelmi zsarolás
- Az érzelmi incesztus
- Tegnapból a mába érkezve
- Olvasóink ajánlata