A Hübrisz-szindróma

Úgy látszik, a hatalom, nagyon alattomos módon torzítja el a személyiséget, az önérzékelést. Az ilyen személyek, nagyon sokszor felnagyított és megszépített képet alakítanak ki önmagukról és képességeikről, ami túlzott önbizalommal, a személyes imázzsal való megszállottsággal jár, és a kritika elutasításával párosul. Az ilyen személyiségek vizsgálatakor eltúlzott büszkeséggel, önbizalommal találkozunk, a személyes imázzsal való megszállottsággal, a valóságtól való elszakadással, valamint az ellene kritikát megfogalmazó emberek megvetésével, vagy éppen üldöztetésével találkozunk. Azok a vezetők, akik Hübrisz-szindrómában „szenvednek”, vagyis hübrisztikus hajlamúak, abban hisznek, hogy jobbak mindenkinél, hogy tévedhetetlenek. Nem látják saját hibáikat, hiányosságaikat, és abban a hitben élnek, hogy ők nem tehetnek rosszat.

A hübrisztikus vonásokat a hatalmi pozíció megszerzése váltja ki, jellemzően rosszabodik, minél tovább birtokolja az egyén a hatalmat, és minél több hatalmat halmoz fel. Sajnos, ez a jelenség nem ritkaság. Dr Steven Berglas pszichiáter az egyik szakcikkben a következőt állítja: „Sok jó ember rossz körülmények között szenved majd a hübrisztől”. Az amerikai New Deloitte,  egyik felmérése szerint, amit a COVID járvány ideje alatt végeztek, az derült ki, hogy a vezetők kb. 88%-a azt gondolta, hogy kiváló döntéseket hozott a járvány idején. Ezzel, az alkalmazottaknak csak 53% értett egyet. Más kutatások szerint a vezetők folyamatosan magasabbra értékelték csapatkultúrájukat, mint a jelentéseik, amelyeket átadtak.

Maga a Hübrisz-szindróma kifejezés nem olyan régi keletű, 2008-ra tehető, amikor is David Owen, brit neurobiológus (kancellár és a Lordok Házának tagja) könyvében, néhány politikus pszichológiai profiljára és viselkedésére utalt. Ezzel a kifejezéssel jellemezte azokat, akik azt hitték, hogy nagy dologra hivatottak, hajlamosak a nagyképűségre, mindenhatóságra, nem hallgattak meg másokat, érzéketlenek voltak a kritikára. A szerző szerint, a Hübrisz-szindróma egy szerzett pszichiátriai rendellenesség, amely azokat érinti, akik a hatalom bármilyen formájában részt vesznek. Szerinte, ez egyfajta egyensúlyhiány, amely megfosztja a személyt az empátiától, eltávolítja a valóságtól, és felerősíti a büszkeséget és az arroganciát. Ez, a hatalom emberekre kifejtett hatásának egyik következménye. A „hübrisz”, ókori görög fogalom, amit a gőg, és elbizakodottság szavakkal szokták fordítani. Eredetileg pedig, túlkapást, áthágást, másvalaki szférájában ártó behatolást jelent. Érdekes tény, hogy a klasszikus Athénban, konkrét büntetőjogi fogalom is volt, amivel az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték, aminek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért - írja a Wikipédia. Erkölcsileg a legnagyobb bűnnek számított, az a bűn, hogy az ember elfeledkezik az istenek elsőségéről és önmagát hiszi mindenhatónak.

A szakemberek szerint a Hübrisz-szindrómának 14 tünete van. Owen és Davidson szerint, ahhoz hogy ezt a szindrómát diagnosztizálják a személynek a 14 tünet közül, legalább három kimutatható kell, hogy legyen. (Többet erről a: Mármarosi András: A vezetés sötét oldala (Hübrisztikus vezetés) https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/5056/1/VT_2020-03p30.pdf)

Miért fontos tudni erről a jelenségről, és feltétlenül számolni vele? Azért, mert ha azok, akikkel kapcsolatban vagyunk, és hatással vannak az életünkre, túlbecsülik képességeiket, ha elzárkóznak mások, és más vélemények elől, impulzívan cselekszenek, sajnos elhamarkodott és veszélyes döntéseket hozhatnak önmaguk és mások számára egyaránt. És azért is fontos megismerkedni a jelenséggel, mert a hübrisz-szindróma nemcsak a politikusokat érinti, hanem bárkit, aki bármilyen hatalommal rendelkezik, az emberi tevékenység, az élet bármely területén, legyen szó pénzügyekről, sportról, vallásról, oktatásról vagy orvostudományról.

Mint minden rosznak, ennek is van jó oldala. Itt a jó oldal az, hogy lényegében visszafordítható „rendellenesség”. A szakemberek szerint nagyon nehéz visszatérni a valóságba, de „visszafejlődik”, abban az esetben, amikor az egyén elveszíti vagy feladja a hatalmát. Vannak olyan esetek, hogy a személy felismeri állapotát, korrigálni tudja viselkedését, és beállítódottságát (attitűdjét), úgy, hogy egy új, tanulási pályát vesz élete, amely lehetővé teszi, hogy újra megtalálja saját értékét és felismerje mások értékeit is. Ilyen esetekben általában, alázat, empátia és mások iránti tisztelet formálódik nála.

A másik lehetőség, amikor a valóság-sokk, arra kényszeríti a személyt, hogy visszategye a lábát a földre. Amikor is, az ókori görgök szerint, Nemezis lép közbe, aki az igazságosság az egyensúly és a mérték istennője, és aki felel azért, hogy az arrogancia meg legyen büntetve, és helyreálljon a természetes egyensúly.

Források:

1. https://musa.news/hu/sindrome-di-hubris-persone-la-cui-arroganza-non-conosce-limiti/
2. https://hu.wikipedia.org/wiki/Hübrisz
3. Mármarosi András: A vezetés sötét oldala (Hübrisztikus vezetés) https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/5056/1/VT_2020-03p30.pdf
4. Székely, Gellért Zsombor (2021) A jövő vezetése : A hübrisz szindróma felismerése, kezelése és megelőzése felsővezetőknél a hazai üzleti, nonprofit és közigazgatási szektorokban. MA/MSc szakdolgozat, BCE Vezetéstudományi Intézet.
https://szd.lib.uni-corvinus.hu/14557/
5. Hubrisov sindrom: Zašto osoba, kada dobije moć, drastično menja ponašanje
https://n1info.rs/magazin/lifestyle/hubrisov-sindrom-zasto-osoba-kada-dobije-moc-drasticno-menja-ponasanje/