Elkényeztetett nemzedékek

Szorongásainkat átvilágítva, meg azt, hogy mit tehetünk neurózisunk­kal, alapvető kérdésként merül fel, hol vannak a gyökerek, milyen tényezők járulnak hozzá, hogy mindannyiunk személyiségében kialakulnak neurotikus részek. Bizonyos, hogy nagyon korai életkorba kell visszamenni ahhoz, hogy jobban ráláthassunk a kezdetekre. Abba a környezetbe, ahol az én- és a világmegélést mindannyian tanulni kezdjük. A gyerek- és ifjúkor korai szocializációjának szakaszába, amely periódus napjainkban nagyon komoly problémákkal terhelt. Nem kis részben szülőként mi magunk is hozzá­járulunk ezeknek a problémáknak a gerjesztéséhez, amikor kényelmes­ségből, vagy inkább kellemetlennek tartva, elhanyagoljuk tekintélyünk alkalmazását, vagy, mert nem vagyunk képesek különbséget tenni tekin­télyességünk és önkényeskedésünk között. A tolerancia ma általánosan hangoztatott elvárás, ezért úgy tűnik egyszerűbb és modernebb a „mai fiatalok kultúrája” előtt fejet hajtani. A következmény nem marad el: a neurotikusfejlődést messzemenően biztosítjuk így az utánuk jövő nemzedék számára.

Azzal, hogy eltüntettük a nevelésben alkalmazott határokat, korlátokat, valamint a tekintélyünkről való lemondással, mi magunk hagytuk cserben gyermekeinket. Akik számára lehetővé tesszük, hogy elkényeztetett életmódot folytassanak, anélkül, hogy felmerülne bennünk: rossz úton vagyunk rossz vezetők.

A teljes cikk itt olvasható.