Negyedévente, a Volksabstimmung idején, hazánkat a direkt demokrácia varázsa szállja meg. Ám amint az urnákat kiürítették, egy csapásra elnémul minden támadás és védekezés. A nép szavazott, mindenki felelős a döntésért. A kampány legvadabb állításai is el vannak intézve. Még a győzteseknek sem kell a szavazatszámokon mérni magukat – végül is a polgárok döntöttek. Csak ez számít. Minden mást elfelejtünk.
Pedig nem árt fölidézni a legutóbbi becstelen választási harcot. A szakszervezetek azzal vádolták a Bund-ot, hogy az AHV-reformnál (Alters- und Hinterlassenenversicherung, nyugdíjbiztosítás) megtévesztő számokkal kampányoltak. A polgáriak viszont azzal vádolták az SP-t és a szakszervezeteket, hogy megfélemlítették a választókat, hazugságokat terjesztettek és tényeket ferdítettek el. Egy külső szemlélő azt hihetné, a politikusok becsületessége ingatag lábakon áll.
Ehhez nem fér kétség. Hannah Arendt már 1967-ben megállapította: „A hazugság nem csak a demagógok, hanem a politikusok és az államférfiak mesterségéhez is hozzátartozik.” A filozófust megrázták a vietnámi háború borzalmai, kijózanították az US-kormány szisztematikus megtévesztései és mindkét oldal propagandája kifárasztotta. Következtetése drasztikus: a valóságot, amelyben élünk, bármikor csoportok, nemzetek vagy osztályok szervezett hazugságai darabokra téphetik.
Ítélete máig érvényes. Ezt mutatja a „különleges katonai hadműveletnek”, Ukrajna „nácitlanításának” hazugsága. Ám Putyin nélkül is fölismerhetjük a politikai hazugság erejét.
Svájci léptékre leszállva, itt is hazudnak, színlelnek, elferdítik az igazságot – hogy meggyőzzék a választókat. Minden szereplő ezt teszi.
A szindikátusok tényleg hazudtak. Nem volt parlamenti döntés a 67 éves nyugdíj-korhatárról. Az sem volt igaz, hogy a következő leépítést 2026-ra már betervezték.
És a polgáriak? A választók megtévesztésével vádolták ellenfeleiket, tárgyilagos vitát követeltek és a konkrét előterjesztésre emlékeztettek. Vagyis magukat az igazság őrzőinek tüntették föl, a tényhű vita védőinek. A nyílt levelet aláírta az FDP, az SVP, az összes gazdasági szövetség – és az agrárliga elnöke, Markus Ritter. Ő azt állította, Svájcban nincs tömeg-állattartás. Valójában 27 000 baromfit tartanak egy csarnokban, a svájci haszonállatok zömét iparilag tenyésztik, levágják, földolgozzák és eladják. Ritter kijelentései a választók megtévesztése volt, a célból, hogy megakadályozzon egy szabályozást és ezt a polgáriak tűrték. A levél végére még a tömegállattartás-kezdeményezést is odarakták. Objektív vitát követeltek. A balosok pedig azért hazudtak, hogy ingatag vétójogukat a szociálpolitikában megőrizzék. A polgáriak a gazdákkal frissen kötött szövetségüket akarták megerősíteni.
Hannah Arendt arra jutott, hogy a hazugság és a politika szorosan kötődik egymáshoz. A valóságot egyik sem fogadja el harc nélkül. „Az ember változtatáshoz való képessége ahhoz a rejtélyes képességhez kötődik, ami azt mondatja vele, hogy süt a nap, amikor valójában zuhog az eső.” A hazugság az alakítási szándék hátlapja. Így nézve, semmi probléma, ha a legközelebbi választáskor is hazudoznak és svindliznek. Minden vállalható lenne, ami annak a nemes szándéknak szolgál, hogy az országot a választók óhaja szerint alakítsák.
És aki a politika ilyen reális leírásába nem nyugszik bele?
A rettenhetetlen igazmondó is megváltoztathatja a világot. Tényeket ellenőrizhet, plakátokat helyesbíthet, hazugságokat és enyhe lódításokat fedhet föl. De csak egy föltétellel: kezdje a saját táboránál!
A ma végződő kampány pofátlan hazudozással tűnt ki. Ez még nem a világ vége, ha a helyes tanulságokat vonjuk le belőle.
NZZ am Sonntag 25. September 2022
Wer die Welt verändern will, muss manchmal lügen
.jpg)
