BÉKÉSY GYÖRGY Budapesten született 1899. június 3-án. Édesapja diplomáciai küldetéseinek köszönhetően gyermekkorát Németországban, Törökországban és Svájcban töltötte. Az elemi és középiskoláit Münchenben, Konstantinápolyban (ma Isztambul) és Zürichben végezte. Az anyanyelvén kívül már gyermekkorában megtanult németül, franciául és olaszul. Az érettségi után fél évet egy műszerész műhelyben inasként dolgozott, azzal a szándékkal, hogy megtanulja a reszelést, fűrészelést, esztergályozást. Ezeket a kétkezi tevékenységeket nagyra becsülte és a későbbi kutatásai során ennek hasznát is vette. Kémiai egyetemi tanulmányait 1917-ben Bernben kezdte meg. Tanulmányait egy időre meg kellett szakítania, mert Budapestről megérkezett a behívóparancs. Az első világháború utolsó évében a sorozóbizottság már nem túl igényes, így a gyenge testalkatú tudósjelöltet mundérba bújtatják és egy hadikórházba utalják, hogy a kincstári menázsiból hadra foghatóvá feltáplálják. Az anyja, amikor értesül fia sorsáról, mozgásba hozza a család nem jelentéktelen összeköttetéseinek hálózatát és kieszközli a hadseregből még pót-pót tartalékként számításba vett fiának elbocsájtását. Ezután visszatért Bernbe, ahol 1921-ben vegyészi oklevelet szerzett.
Békésy ekkor már tíz évet töltött Svájcban, és joga lett volna állampolgárságért folyamodni. Még állást is kínáltak a részére az államszövetség egyik központi laboratóriumában, de ő ezt elhárítja. Az addigi élete jó részét külföldön leélt, magyarul törve beszélő fiatalemberben felébredt a sorsközösség tudata és haza kíván térni, hogy osztozzék honfitársaival nemzete balsorsában, amibe a trianoni békeszerződés sodorta. A budapesti Tudományegyetemen megkezdi doktorátusi tanulmányait fizikából, és 1923-ban ledoktorál.
Állás után kilincselve 1924-ben néhány hónapig egy optikai kisüzemben alkalmazzák. Ó viszont olyan munkahelyet szeretne találni, amely kielégítené kutatási ambícióit. Ezt a Postakísérleti Állomás laboratóriumában véli megtalálni, ahol az év decemberében kezd dolgozni, de mérnöki diploma hiányában a legalacsonyabb laboratóriumi beosztásban. Első feladata a telefonkábelek minőségének gyors ellenőrzése volt, amit sikeresen megoldott, és módszerével fél óra helyett másodpercekre csökkent a kábelek távközlési paramétereinek meghatározása. 1926-ban a Siemens és Halske berlini távközlési laboratóriumába hívják, ahol a szakmájukat szinte aszketikus életvitellel művelő kutatók körében ismeri meg a német tudomány eredményességének titkát. A berlini évekről visszaemlékezésében így ír: "Németországban megtanultam komolyan dolgozni és azt, hogy a munka öröm."
Bár lehetősége lett volna a berlini tartózkodás meghosszabbítására, ő 1927-ben visszatér a Postakísérleti Állomásra. Visszatérésének egyik oka hipochonder természete volt. Ugyanis attól tartott, hogy a nedves észak-német éghajlat a tüdőbaj csíráit ülteti el gyenge szervezetében. Pedig hazájában a lehangoló egészségügyi statisztika szerint a Koch-bacilusok sokkal több áldozatot szedtek, mint felfedezőjüknek hazájában.
A Postakísérleti Állomás kutatói 1925-ben kezdtek foglalkozni a telefonhang-átvitelminőség javításának kérdésével. Evégett akusztikai szempontból megvizsgálták a telefonlánc egyes szemeit: a kábelt, a mikrofont és a telefonhallgatót, valamint az emberi fület. A lánc leggyengébb szemének a mikrofon bizonyult. Békésy mérései a fül dobhártyája és a mikrofonmembrán jel-Iecsengési viszonyaira vonatkoztak. Ezek a mérések ébresztették fel érdeklődését a hallás természete iránt. A középfül és a belső fül anatómiáját és működési sajátosságait kezdi tanulmányozni. Olyan területre lép, ahol még az orvostudomány alig jutott túl a morfológiai leíráson. A hallásmechanizmus jelenségeinek kutatásával a biofizika egyik úttörőjének bizonyult.
Kutatásaihoz emberfejekre volt szüksége, és az elsőt az anatómiai tanszék engedélyezte neki. Az egyik fül kiboncolását egy sebész végezte el az anatómiai intézetben, ám a művelet kudarccal végződött, mert a belső fül csigajáratait és a helicotermát szétroncsolta. Belátta, hogy a fül feltárásában a saját erejére van utalva. Az összecsomagolt fejmaradvánnyal a laboratóriumába sietett és sajátkezűleg, a svájci mesterétől elsajátított tudását felhasználva, finom fémmegmunkáló eszközökkel fog a másik fül feltárásához. Vállalkozását siker koronázta és a preparátumot sztereomikroszkóppal szemlélhette meg.
Első fejfelboncolása csak a kutatás kezdetét jelentette. A további vizsgálatokhoz számos emberfejre volt szüksége, és homály fedi, hogyan is jutott hozzájuk. Céloz ugyan egyik feljegyzésében az anatómiai intézet hátsó bejáratára, és valószínű, hogy a bonctani intézet kisfizetésű alkalmazottai bizonyos baksis ellenében tették neki lehetővé, hogy emberfejekhez jusson, melyeket aktatáskájában vitt a laboratóriumába. Életrajzi jegyzetében erről a következőket írja: "lgazán hálás vagyok minden segítőnek, különösen pedig egy rendőrtisztnek, aki elmagyarázta egy szép napon, hogy bármikor letartóztathatott volna gyilkosság gyanúja miatt, hiszen aktatáskámban emberi fejeket hordoztam."
A fülben lejátszódó fizikai hallásmechanizmusról szóló első közleményét 1928-ban a Physikalische Zeitschrift c. tekintélyes tudományos folyóiratban közli, melyre a szakmai közvélemény hamar felfigyel és reagál. Sorra érkeznek részére a külföldi meghívások. Közülük az Uppsalában oktató Nobel-díjas Bárány Róbert meghívása különösen megtisztelő. Az ajánlatot azonban elhárítja, mert úgy véli, a borús skandináv éghajlat fenyegetné az egészségét. 1931-ben, 32 éves korában elnyeri az első jelentős nemzetközi elismerést, a Német Fülorvosi Társaság Denker-díját, de a hazai méltányolás még várat magára, és csak 1933-ban választják a Tudományegyetem magántanárává. Hamarosan a Postakísérleti Állomás postamérnökké nevezi ki.
1934-ben a Philips Művek Eindhovenbe hívja meg Békésyt, és a pazarul felszerelt laboratórium lehetőségeinek csillogtatásával szeretnék rábírni, hogy náluk folytassa kutatásait, de ő hazatér hazájába. Berlinbe, majd Stockholmba hívják, hogy tartson előadást a kutatásairól. A Postakísérleti Állomást is egyre gyakrabban keresik fel olyan külföldi kutatók, akik Békésy alkotóműhelyében szeretnének ötletet nyerni új kutatások megindításához. 1937-ben az Egyesült Államokból érkeznek hozzá látogatók. Ebben az évben tünteti ki Leibnitz-éremmel a berlini Tudományos Akadémia. Két év múlva a gronningeni egyetem Guyot-díjjal jutalmazza. 1940-ben a Tudományegyetemen a Tangl professzor elhalálozásával megüresedett Gyakorlati Fizikai Tanszékre Békésyt hívják. A professzori állását elfoglalva nem adja fel a Postakísérleti Állomáson betöltött helyet sem, és kutatásait két laboratóriumban folytatja. Folyamatosan jelennek meg tudományos cikkei a legeminensebb fizikai és orvosi folyóiratokban. A második világháború alatt a kutatása félbeszakadt, mivel a Postakísérleti Állomás gyakorlati problémák megoldására kap megbízást. 1944-ben a bombatámadások során megsérül a laboratóriuma, Budapest ostroma alatt pedig teljesen megsemmisül.
1946-ban a stockholmi Karolinska Intézetbe hívják, ahol egy évet dolgozott, majd 1947-ben a harvardi egyetem meghívását elfogadva az USA-ban telepedett le. 17 évet dolgozott a harvardi egyetem nagyszerűen felszerelt pszichoakusztikai laboratóriumában. Itt mutatta ki, hogy a fül csigajáratainak az energiaellátását nem a hang szolgáltatja, hanem egy általa működésbe hozott erősítő rendszer. Az orvostudományi Nobel-díjat 1961-ben kapta "a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért", zömében azokért az eredményekért, melyeket még Magyarországon, a Postakísérleti Állomás kutatójaként ért el.
1966-ban a hawaii egyetem hívta meg a számára alapított érzékszervek tudománya tanszék vezetésére, ahol haláláig dolgozott. Régi művészi értékű tárgyakat gyűjtött, melyek jó részét legkedvesebb tartózkodási helyén, a laboratóriumában helyezte el. A magát mindhalálig öntudatosan magyarnak valló Békésy 1972. június 13-án Honoluluban hunyt el. Végakarata szerint testét elégették és ősi polinéz szokás szerint hamvait ének és zeneszó mellett az óceánba szórták.
.jpg)
