Gondolatok az ambícióról és aspirációról

Úgy tűnik, túlerőben vannak azok, akik megelégszenek a középszerűséggel, nem akarnak kitűnni, kiemelkedni a társaik közül, eredményesek lenni, hisz sokszor igencsak nagy árat kell fizetniük azoknak, akik iskoláskorban kiemelkednek a többiek közül. Nagyon sokszor szembesülniük kell a szociális nyomással. A szociális, a társas nyomás pedig igencsak nagy hatóerejű fegyver, amely által a társak, különösen serdülőkorban, közvetlen hatással vannak az egyénre, hogy azt arra ösztönzik, hogy megváltoztassa a viselkedését, értékeket, attitűdöket tegyen magáévá, kövesse társait, hogy megfeleljen egy-egy adott csoportnak. Mintha az ambíció nemkívánatos tulajdonsággá vált volna és kiegyenlítik a nagyravágyással. Ennek ellenére bármibe is fogunk, hogy sikeresek, eredményesek legyünk, törekvésre, buzgóságra, igyekezetre szükség van.

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ambíció nagyon fontos az életben, mert igen hasznos életminőséget jelenthet. Tartósságot és ellenállást ad a kellemetlenségek, a nehézségek leküzdésére, és ezek ellenére is előrehaladunk az úton, és folyamatosan tanulunk és fejlődünk. Akadályokból, nehézségekből pedig igencsak sok gördül az emberek elé az utóbbi időben.

Az ambícióknak, aspirációnak igencsak fontos helye van a pályaválasztással kapcsolatos választási pontoknál, mint amilyen pl. az általános iskola végén a középiskola, vagyis szakma választása, és előtte a záróvizsgára való felkészülés, a tanuláshoz való hozzáállás és az hogy milyen pontszámot szeretnének elérni a teszteken. Hogy kevés ilyen szempontból az ambiciózus tanuló, jelenti az a tény, hogy egy kézen meg lehet számolni azokat a tanulókat, akik fontosnak tartják a záróvizsgára való felkészülést, és igyekeztek minél nagyobb pontszámot elérni, attól függetlenül, hogy tudják, hogy nem kell versenyezni, hogy bejussanak a kívánt középiskolai szakra, hisz nálunk, magyar nyelven, kevés a gyerek és nagy a középiskolai kínálat.

Az ambíció kérdése már régóta érdekli a kutatókat, egyebek között a kilencvenes évek végén a magyar kutatók is foglalkoztak vele, pl. mint legfontosabb értékorientációk egyikével. Már akkor is a 14-18 évesek körében az utolsó előtti helyen található, a 1. megfelelés, 2. kötelesség, 3. szeretet, 4. autonómia után, megelőzve a 6. helyen álló igazságosságot.

„A serdülők által vallott értékekkel kapcsolatban ellentmondásosak az eredmények, de a vizsgálatok alapján összességében az állapítható meg, hogy az első három között általában szerepelnek a személyes biztonsággal összefüggő értékek (valahová tartozás, családi élet, baráti kapcsolatok), a társas kapcsolatok működését lehetővé tevő értékek (tolerancia, szolidaritás, béke, megfelelés, becsületesség), és ezekkel párhuzamosan az egyéni boldogulással és függetlenséggel kapcsolatos értékek (önmegvalósítás, szabadság, anyagi jólét, megfelelő munka, ambíció, autonómia, megismerés, presztízs)”¹ - írja Berta Judit doktori értekezésében.

Tulajdonképpen az ambíció, a teljesítményorientált motivációs értéktípushoz tartozik, amit a vizsgált személyek legtöbbször úgy határozzák meg, hogy ambiciózus az „aki küzd a céljaiért”. Ha a végzős tanulóinkkal beszélgetünk, nagyon gyorsan rájövünk arra, hogy nagyon kevesen vannak, akik hajlandóak mindent megtenni, hogy jól teljesítsenek, inkább az ambíció helyett a hedonista motivációs értéktípus van túlsúlyban. A többségénél az élvezetorientált viselkedés van túlsúlyban, az ezek mögött húzódó motiváció és szükségletek jellemzik őket. Az ambícióval, a törekvéssel, a buzgósággal, a nagyravágyással, igyekezettel szemben, náluk, értékeknek számítanak az élvezetes és kényelmes élet, az életöröm, a szórakozás, az érzéki élvezetek, a boldogság, a játékosság. És ezek a jóléti társadalomra jellemzőek.

Mindezek után feltehető a kérdés, hogy mit tehetünk, hogy az ambíció újra értékké váljon gyermekeinknél, a fiataloknál, és persze a felnőttkorban is?

Először is meg kell látnunk, értékelnünk és ápolnunk kell azoknál az ambíciókat, akiknél megjelenik már csak csírában is. Pl. vetélkedők, tanulmányi versenyek, szervezése és a meglévőkön való részvétel, amikor is az érdeklődő, ambiciózus tanulókat arra ösztönözzük, hogy vegyenek részt helyi, regionális és országos versenyeken. A közösséget arra neveljük, hogy értékként fogják fel, az ambíciót, hogy a pozitív értelmét és konnotációt emeljük ki, a teherbírást, a szorgalmat, a szenvedélyességet. A céltudatosságban pedig az, hogy egy adott személynek van elképzelése, jövőképe, koncepciója. Ezeket erősítsük és ne a nagyravágyást, amivel az ambiciózus tanulókat jellemzik sokszor. Örüljünk a sikernek és jutalmazzuk azokat, akiknél megjelenik az ambiciózus viselkedés csírája is. És ami még nagyon fontos, segítsünk a szülőknek is, hogy meglássák és megértsék, hogy az ambíció az érték, és a gyermekeik sikeres jövőjét illetően, létfontosságú is. Csupa olyan tulajdonság, képesség, amelyek jó esetben kiteljesedéshez, sikerhez, alkalmakként vezetői pozícióhoz is vezetnek.

¹ Berta Judit, A 12-17 évesek érték- és modellpreferenciái a médiahasználat függvényében, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és pszichológiai Kar, Budapest, 2010. december