Tudatos telepítések

A migrációk hátterében - a vallási, politikai, etnikai felszín látszata ellenére - többnyire gazdasági okok állnak, mert a vallási, politikai, etnikai ellentétek csupán a migrációt elindító ürügyként szolgálnak. A lakosságcsere, nem a természeti katasztrófák okozta, hanem a tudatosan tervezett migrációk, a deportációk, a hatalmat gyakorlók számára mindig is egy hatékonyan alkalmazható eszköznek számított.

Közismert tény, hogy a történelem első nagy embertömegeinek vándorlását az asszírok végezték az általuk meghódított népek körében. A régészeti ásatások alapján készült becslések azt mutatják, hogy i.e. a 8. század végén, a 7. század elején zajlott le az első nagy tömegű, tervezett deportálás az ókori Keleten. Az asszír uralkodók a meghódított területekről kb. 620 ezer embert telepítettek át erőszakkal, hogy különböző munkákat végeztessenek el velük a birodalmukban. Ezek a rabszolgák főként az öntözéshez szükséges csatornarendszer kiépítéséhez és működtetéséhez kellettek.

Az ókorban nem csak az asszírok gyakorolták ezt a hatalmi módszert, hanem a Hettita Birodalom, Urartu, az Újbabiloniai Birodalom is. A nagy tömegeket érintő lakosságáthelyezés eszközének több célja is volt. A deportálások, lakosságcserék, migrációk legfőbb célja gazdasági megfontolással bírt. A terjeszkedő hatalmak munkaerőigényeit mindenkor mesterségesen kellett kielégíteni, ugyanis a hadra fogott férfiak helyett valakiket dolgoztatni kellett. A másik cél sem kevésbé mellékes, de nem hozadéka az első célnak. A meghódított területek feletti uralom megszilárdításában fontos szerepet játszottak/játszanak a migrációk. A saját, otthoni közegükből kiszakított lakosok jóval kevesebb eséllyel lázadtak/nak sikeresen a hódítók ellen, és ha sikerül is fellázadniuk, felkelésüket akkor is könnyebb megtörni, mintha természetes közegükben, megszokott földrajzi környezetükben élnének. Sőt az újonnan betelepített lakosok által az őslakosok körében is változásokat lehet elindítani, de minimum könnyebben lehet rajtuk uralkodni, az oszd meg és uralkodj elve alapján.

A középkort átitatták a tervszerű, nagy migrációk. A hunok betörésével kezdődő népek mozgása még sok spontán jelleget mutatott, de a vikingek kirajzása, a magyarok letelepedése már sokkal több tervszerűséggel zajlott le. E migrációk, lakosságcserék gazdasági vonatkozása mindenki számára egyértelmű. A honfoglalások, a rabló-hadjáratok mindig egy jobb élet reményében születtek/születnek. A középkori keresztes hadjáratok által megindult tömegek vándorlásában teljesen nyilvánvaló a tudatosság, de a Szentföld felszabadítása és keresztényekkel való betelepítése nem csupán vallási buzgóságból történt. Bár a pápák gazdasági előnyének kiterjesztése nem tűnik ennyire egyértelműnek, mert e történelmi eseményt vallási lepelbe burkolták, burkolják. A háttércél valójában az egyház hatalmának és gazdagodásának növelése volt.

Az újkor kezdete is migrációs folyamatokkal köthető össze. Az újvilág felfedezése, benépesítése, pontosabban gyarmatosítása sosem látott tömegeket késztetett áttelepülésre. A kezdetekben a gyarmatosításnak is igyekeztek vallási színezetet adni (a kereszténység terjesztése ürügyén), de a lóláb ez alól leplezetlenül hosszan kilógott. Az újkor másik nagy lakossági mozgása a törököktől visszafoglalt közép-európai térségekben ment végbe. Amikor 1718-ban a pozsareváci békével felszabadult a Temesköz, akkor annak katonai kormányzójává Mercy grófot nevezték ki. Mercy gróf már 1719-ben részletes tervet dolgozott ki e térség betelepítésére. Az elsődleges védelmi szempontok mellett fontossá váltak a gazdasági újjászervezés és újjáépítés szempontjai is. Ám nemcsak a térség elnémetesítése céljából telepítették ide tömegesen a németeket, hanem mert a szorgalmukról, teherbírásukról ismert németekről több bőrt is lehúzhattak az állam irányítói.

A mai világ sohasem látott méretű migrációknak a tanúja. Mint ahogy a történelemben, így most is szemtanúi lehetünk annak a ténynek, hogy a migrációk valódi hátterében gazdasági érdekek állnak. A XX. század második felében praktizált vendégmunkás lét mára már nem tudja kielégíteni a munkaerő iránti éhséget. A divatos „agyelszívás”, vagyis a magasan szakképzett fiatalok elcsábítása sem vált be igazán. Az „ócska” munkák elvégzését is vállalnia kell valakiknek. Csakhogy a fejlett társadalmakban a lakosok „öntudatra ébredése” következtében ezeket a munkaköröket senki, vagy alig néhányan akarják vállalni. Ez pedig más kulturális fokon élők betelepítését vonzza maga után, ami az adott társadalomban további értékzavar, értékvesztés kialakulásához vezet.

A migránsok gazdasági bábfiguraként való kezelése egy darabig jelentősebb gondok nélkül művelhető. De… a fejlettebb társadalmakban élők ódzkodása a kemény és alja munkáktól magában hordozza e társadalmak bukásának a csíráit is. Például ezért érdemes a történelmet tanulmányozni.