Pszichológiai boncasztalon a társadalom – a gyűlöletbeszéd

Sőt, sajnos, vannak struktúrák, amelyek tudatosan használják a gyűlöletbeszédet, a feszültségek terjesztésére. Hogy nagy problémát jelent a társadalom számára, bizonyítja az a tény is, hogy a jelenséggel a Helszinki Bizottság is foglalkozik, de törvényes módon is megpróbálják útját állni. A Magyar Helszinki Bizottság honlapján[1] úgy határozzák meg, hogy a gyűlöletbeszéd: „Olyan szóbeli vagy írásbeli megnyilvánulás, amely valamely társadalmi csoportot megaláz, megfélemlít vagy a csoport tagjai ellen erőszakot vagy előítéletes fellépést vált ki.” A gyűlöletbeszéd, lényegében egy vagy több személy, csoport ellen irányuló faji, vallási, etnikai, szexuális irányulátsági, nemi, életkori, de a politikai nézetek, vagy párthovatartozás miatti megkülönböztetés is ide sorolható.

A gyűlöletbeszéd, a figyelem fókuszába, a XX. század 70-es éveinek végén került, elsősorban az Egyesült Amerikai Államokban, és azóta nagyszámű országban hoztak meg és vezettek be olyan törvényeket, amelyek szerint büntetendőek az előítéletek vagy intolerancia által motivált beszédek, amelyek faji gyűlöletre, agresszióra, bűncselekményre uszítanak, bujtatnak. Ide tartozik a náci propaganda terjesztése is.

Hogy mennyire fontos téma, bizonyítja za a tény is, hogy 2022. májusában konferenciát is tartottak róla, amelyet a tartományi ombudsman és a belgrádi Kriminológiai és Szociológiai Kutatások Intézete szervezett, amikor is 15 előadás hangzott el ebben a témában. Következtetésként levonták, hogy minden gyűlöletbeszédet el kell ítélni, a diszkrimináció, a megkülönböztetés minden formájával szemben zéró toleranciára kell törekedni. A gyűlöletbeszéd témája pedig a mai társadalomban olyasmi, „ami megkívánja, hogy minél gyakrabban beszéljünk róla, hogy megelőzzük és szakcionáljuk”. És két évre rá, még aktuálisabb lett ez a megállapítás, mert „a Média- és Médiaismereti Szakmai Központ (CEPROM) legújabb, „Kommunikációs agresszió Szerbiában 2024” címet viselő kutatása alapján amíg öt évvel ezelőtt még, szerb médiumokban aggasztó jelenségként jelent meg a megbélyegzés, a gyűlöletbeszéd és a szenzációhajhászás, addig ezek manapság már elfogadottnak tekinthetőek”. Sőt az agresszív kommunikáció folyamatos megnövekedése tapasztalható, különösen az internetes médiában, emellett a címkézés és gyűlöletbeszéd új trendjei jelentek meg és egyre intenzívebb militarista narratíva terjedt el.”[2] Érdekes adat, hogy a kutatott egy hónap alatt, (2024. szeptember 1. és 30. között) a legolvasottabb nyomtatott és online médiumokban összesen 21.638 a gyűlöletbeszéd fogalmait tartalmazó cikk jelent meg. Ez napi 698 ilyen jellegű cikket jelentett a szerbiai olvasók számára, amelyek segítségével nem csak a közösségi médiumokban terjesztették az agressziót és a gyűlöletet, hanem a valós életben is. Azóta is, az agresszív kommunikáció folyamatos megnövekedése tapasztalható, különösen az internetes médiában, emellett a címkézés és gyűlöletbeszéd új trendjei jelentek meg és egyre intenzívebb militarista narratíva terjedt el.

Ha a gyűlötbeszéd pszichológiai hátterét próbáljuk feltárni a szociálpszichológiát kell segítségül hívni. Szociálpszichológiai megállapítás, hogy az „emberi természet sajátja, hogy ingroupban és outgroupban gondolkodik. Vagyis vagyunk mi (ingroup), és vannak ők (outgroup). A saját csoportunkhoz tartozókat előnyösebb színben látjuk, mint amilyenek, feléjük hajlik a kezünk, míg a külső csoport tagjaival szemben előítéleteink vannak, negatívabban látjuk őket, mint amilyenek valójában.” Ezzel a témával kapcsolatosan, pontosabban az emberi agresszió okairól és következményeiről, az utóbbi években Brad J. Bushman az Ohio Állami Egyetem tömegkommunikációs tanszékének professzora publikált sokat.

A gyűlöletbeszéd káros hatással van a társadalomra, növeli a kirekesztettség érzését, és megosztja a közösségeket, ám hatékonyan lehet ellene fellépni jogi és társadalmi eszközökkel egyaránt. A gond ezzel csak az, hogy ez egyrészt érzékelési torzítás – sem saját csapatunkat, sem a másikat nem objektíven észleljük –, másrészt pedig ezek a „mi” és „ők” felosztások gyakran teljesen random, értelmetlen szempontok szerint jönnek létre a fejünkben. Nálunk Szerbiában, a különböző országos frekvenciával rendelkező televíziós csatornák azok, amelyek a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a gyűlöletbeszéd elhatalmasodásához, amelynek sajnos, nem egyszer súlyos következményei vannak, a másik csoport tagjai számára, mert a tévében, lejárató kampányok folynak személyek ellen, és sokszor magasrangú állami elöljárok szájából elhangzott uszítások, becsmérlő, vádoló kijelentések és különböző címkézések, agresszív cselekedetekre késztetik az embereket, fizikai támadásokra került sor, autóval hajtottak a tömegbe, esernyővel, késsel támadnak a célpontként kijelölt, megnevezett személyekre, akik ellen folyik a folyamatos lejáratás, a gyűlöletbeszéd. Különösen az internetes médiában terjedt el rohamosan, és nagy mértékben a címkézés és gyűlöletbeszéd.

Érdekes tény, hogy a gyülöletbeszédnek és a címkéknek új trendjei vannak, mert egyre jobban intenzívebb militarista narratíva terjed el itt. A Média- és Médiaismereti Szakmai Központ (CEPROM) legújabb kutatása szerint, pl. az elmúlt 5 év alatt hétszeresére nőtt a „külföldi zsoldos” kifejezés használata, ezt pedig a „betegek” kifejezés használata követi, ezt pedig szorosan követik a „nácik” és a „pszichopaták” kifejezések, amik használatával agressziót váltanak ki azokkal szemben, akiket nem támogatnak. Ugyanakkor a „támadás„, a „konfliktus” és a „halál” kifejezések használata is egyharmadával nőtt. Ezek közül csak a legelső kifejezés használatának esetében 82,5%-os növekedést tapasztaltak. A legaggasztóbb azonban az, hogy „az online médiában 13-szor több az agresszió és gyűlöletbeszéd elemeit tartalmazó szöveg (92,66%), míg a nyomtatott sajtóban ez az arány 7,34%”. Hiszem, mert követem folyamatosan az országban történő eseményeket, ha a 2025-ös évet is megvizsgálnák, sokkal magasabb arányban lennének kimutathatóak a gyűlöletbeszéd és az agresszió, mint egy évvel ezelőtt.