Kompetencia fajták

A legszélesebb értelemben véve, a tudás (ismeret, megértés), a készségek, a képességek és az attitűdök összességeként, kell szemlélnünk, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a munkavégzéshez, annak hatásosságához, eredményességéhez és hatékonyságához. „A kompetencia olyan felkészültség, amely alkalmassá tesz arra, hogy különböző helyzetekben hatékonyan cselekedjünk.”¹ A kompetencia ismeretek, általános és specifikus képességek, készségek, motívumok és attitűdök együttese.

Mikor kompetens, alkalmas valaki, például munkavállalásra? Ha olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely képessé tesz valamely feladat vagy feladatok előzetesen meghatározott elvárásoknak megfelelő, minőségi ellátására.

Számos gazdaságban kompetencia alapú emberi erőforrás gazdálkodás van életben, és ezért folyamatosan foglalkoznak a kompetenciák kutatásával, a kompetencia-térképek elkészítésével, amivel a munkaerő-piaci versenyképességet szeretnék emelni, valamint a helyi versenyképességet fejleszteni.

Az Európai Unióban meghatározott (2006) kategóriái alapján megkülönböztetnek, alap-és kulcskompetenciákat, valamint generikus és speciális (funkcionális) kompetenciákat. Amikor a kompetenciákat szeretnénk megismerni, véleményem szerint, az általános, vagyis generikus kompetenciákból kell kiindulni. Melyek is azok? Ha elkezdjük a szakirodalmat olvasni az általános, vagy generikus kompetenciákkal kapcsolatosan igencsak nagy a tarkaság, mert minden ágazat, egy kicsit másként ír róla, ezért számos csoportosítással szembesülünk. Mivel számomra az oktatás világa áll legközelebb, erről az oldalról próbálom meghatározni.

A generikus kompetenciák olyan független kompetenciák, amelyek nem köthetők semmilyen speciális tárgyhoz sem. Generikus/tantárgyfüggetlen kompetenciák pl. a kommunikációs, a problémamegoldó, a tanulási, a gondolkodási képességek, a kreativitás, a motiváltság, az együttműködést kiváltó készségek. Ezen kompetenciák majdnem mindegyike megtalálható az Oktatási-nevelési rendszer Alaptörvényben is.

A kommunikációs kompetenciák, az egyén azon képességei, hogy két vagy több ember közötti interakcióban, valamilyen közös jelrendszerben információkat fogadjon és adjon függetlenül attól, hogy az információ milyen jelekben, milyen rendszerekben nyilvánul meg (információcserét bonyolítson le). Az egyén azon képessége, hogy aktívan részt vegyen a közvetlen emberi interakciókban. Ha birtokunkban van a kommunikációs kompetencia, képesek vagyunk érzéseinket, gondolatainkat, a különböző kommunikációs csatornákon keresztül, a lehető legpontosabban, a kontextushoz kapcsolódó szociális normák által szabályozott viselkedésben kifejezni és a címzetthez eljuttatni. Olvasható többek között Dr. Jászi Éva könyvében. Ennek a kompetenciának köszönhetően, megfogalmazása szerint, „Az egyén képes az interakcióban részt vevő partner/partnerek közleményét a lehető legteljesebben, jelentésvesztés nélkül fogadni. Képes a partner teljes nem verbális kommunikációjának érzékelésére és felhasználására az interakció kommunikációs folyamataiban (empátiás viselkedés).”

A másik generikus kompetencia a problémamegoldó kompetencia, és alapvető képességnek is számít. A probléma az egy olyan helyzet, amelyben bizonyos célt akarunk elérni, de a cél elérésének útja számunkra rejtve van. Mindennapjainkban nem egyszer szembesülünk ilyen helyzetekkel, amelyeket meg kell oldanunk. Somfai Zsuzsa meghatározása szerint, a problémamegoldás a rejtett út megkeresése bizonyos cél eléréséhez. A problémamegoldó kompetencia pedig, „az egyén arra való képessége, hogy kognitív eljárásokat használni tudjon valós, a tudományterületeket átfogó helyzetekben, ahol a megoldás menete nem egyértelmű, és a megoldás folyamán alkalmazott ismeretek nem egy tudományterületről valók”.

Az oktatási-nevelési rendszerben a pedagógus egyik fontos feladata a probléma-megoldási kompetenciák fejlesztése, (…) törekednie kell a gondolkodási képességek, elsősorban a rendszerezés, a valós vagy szimulált kísérleteken alapuló tapasztalás és kombináció, a következtetés és problémamegoldás fejlesztésére. A tanulókkal meg kell ismertetnie az analízis, szintézis, összehasonlítás, általánosítás és konkretizálás gondolkodási folyamatokat, a mindennapokban történő felhasználására, valamint szükség szerint, új helyzetekben való alkalmazásra is a jövőben. Ide tartozik még az új ötletek kitalálása, azaz a kreatív gondolkodás fejlesztése is. Párhuzamosan a problémamegoldó kompetencia fejlesztésekor, nagy hangsúlyt kell helyezni arra is, hogy a tanulók döntést tudjanak hozni, végiggondolni az alternatívákat, a variációk sokoldalú alkalmazását, az értékelést, az érvelést a legjobb lehetőségek kiválasztásakor.

A mai pedagógusok egyik fontos feladata a kritikai gondolkodás megerősítése életkortól függően a gyerekeknél, tanulóknál. A jövőben szólunk majd a többi generikus, tantárgyfüggetlen kompetenciáról is.

Felhasznált irodalom:

1. Dr. Jászi Éva: Kapcsolati készségek, http://okt.ektf.hu/data/szlahorek/file/kezek/04_jasz/52a_kommunikcis_kompetencia.html

2. Varga Erika: Személyes kompetenciák átértékelődése az emberi erőforrásmenedzsment és a gazdasági felsőoktatás szemszögéből, doktori  (PhD) értekezés, 2014  https://www.szie.hu/file/tti/archivum/Varga_Erika_ertekezes.pdf

3. Somfai Zsuzsa: A problémamegoldó kompetencia fejlesztése, https://ofi.oh.gov.hu/problemamegoldo-kompetencia-fejlesztese