A szociális háló eszköze - az ölelés

És ezt, nem egyszer teszik, január 21-én, amikor is a Nemzetközi ölelés napja van, hanem számtalan más dátumon is emlegetik az „Ölelés Világnapját”, így például Magyarországon, október 15-e ez nap. De „Nemzeti Ölelés Nap”-ot is találunk a címszó alatt, ami június 1-ei bejegyzéssel található meg a világhálón. Az ölelés-nap célja, hogy ösztönözze az emberekben, az érzelmek nyílt kitárását, a szeretet kimutatását olyan ölelésekkel, amelyeket fontos, hogy mindkét fél akarjon. Mint olyan sok más kezdeményezés ez is Amerikából indult, és terjedt el világszerte.

Hogy miért fontos az ölelés? Mert az ember, megszületésének pillanatától kezdve nem tud meglenni a másik ember gondoskodása, jelenléte, a másik emberrel való kapcsolat nélkül, a másik ember karjai, „ölelése” nélkül. Testközelséggel lehet csak gondoskodni a csecsemő alapvető szükségleteiről, mint amilyen a tápanyag biztosítása (evés, ivás), az alvás szükséglete. Megszületéstől kezdve fontos, hogy szoros testközelségben hordozzák, hogy kézbe vegyék, ringassák, hogy simogassák és megérintsék,… Ha ez nincs megadva, a csecsemő fejlődése lelassul, leáll, ami végül halálhoz is vezethet.

Nem jelentéktelen tett az ölelés, mert elkísér bennünket egész életünkön keresztül. Különböző alkalmakkor és érzelmi állapotokban ölelünk, amikor találkozunk valakivel, búcsúzáskor, hálából, örömünkben, bánatunkban. De az emberi kapcsolatok szemszögéből, és az a bizonyos szociális háló szempontjából is fontos, hogy ölelve vigasztalunk és vigasztalódunk, biztatjuk azt akinek erre szüksége van. Mondhatom nyugodtan, hogy az ölelés gyógyszer, gyógyír léleknek, testnek. Megöleljük, átöleljük a gyerekeinket, szüleinket,a  rokonokat, barátokat, ismerősöket, de megesik, hogy ismeretleneket is, pl. azon a bizonyos „Ölelés világnapján” amikor „ingyen ölelést” osztogatnak az aktivisták. Kampányolnak. A Free Hugs Campaign egy társadalmi mozgalom, amelyben olyan egyének vesznek részt, akik nyilvános helyeken ölelést kínálnak idegeneknek. És erre külön „engedélyük” van, amit fel is mutatnak. Sőt, „jegyet” is lehet kapni, egy-egy ölelésért tőlük. Az ilyen kampány ideje alatt, az ölelések, önzetlen cselekedetek, amelyeket azért hajtanak végre, hogy mások jobban érezzék magukat. Az öleléssel kapcsolatos egy legenda is, ami szerint, amikor az emberek megölelik egymást, átadnak egymásnak a lelkük melegségéből.

Tudományos kutatások, elsősorban fejlődés-lélektani kutatások is voltak, elsősorban árvaházakban, az elhagyott csecsemők körében, a testi érintéssel, az öleléssel kapcsolatosan. Köztük voltak eléggé vitatható metodológiák is, a mai etika szerint igencsak kérdésesek, de amelyek fontos tényeket állapítottak meg. Pl. amelyek szerint a fizikai kontaktustól megfosztott csecsemők szellemileg és fizikailag gyakran visszafordíthatatlan károsodásokat szenvednek. A felnőtteken végzett vizsgálatokból pedig arra következtethetünk, hogy az érzékszervi ingerektől való megfosztás felnőttkorban átmeneti pszichózist is okozhat. Az ölelés még felnőttkorban is nagyon fontos a mentális egészség megőrzésében, mivel annál az embernél, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, csökken a félelemérzete.

Az ölelés oldja a stresszt. Megszívlelendő Virginia Satir, amerikai pszichológusnő megállapítása, hogy naponta hány ölelésre van szüksége az egyénnek. Szerinte, napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Mindenkinek, aki nem üti meg ezt a mércét, nagyon is el kell gondolkodnia azon, hogy milyenek az emberi kapcsolatai, és ki vannak-e elégítve az alapvető szükségletei.

Az ölelési-szükségleteinket sokszor felülírják a társadalmi elvárások és normák, korlátozva annak kielégítési lehetőségeit és módját. Újabban a pedagógusokat is korlátozzák abban, hogy amennyiben szükség van rá, a rájuk bízott gyerekeket megöleljék, tiltva a testi érintést. De biztos vagyok benne, hogy a vérbeli óvónénik, óvóbácsik és tanítók, pontosan ráéreznek és megadják azt az ölelést, amire az adott gyereknek szüksége van. Mi felnőttek is, ugyanúgy, mint a gyerekek igényeljük a fizikai kontaktust, ám ez nem mindig elérhető. Mi, sokszor megelégszünk a jelképes, emocionális „simogatásokkal”. Ezt állítja Eric Berne, kanadai pszichoterapeuta, aki egy egész személyiség elméletet és terápiás irányzatot teremtett meg. Szerinte, a simogatás „a társas érintkezés alapegysége”. A társas érintkezések, kapcsolatok alkalmával, amit adunk-kapunk, az a „simogatás”, angolul „stroke”, illetve „elismerés”. Ezeket cseréljük egymás között. Tranzakció megy végbe. A simogatás, érintés, elismerés, a stroke igen széles értelemben értendő, így van fizikai, mint amilyen az ölelés, és verbális, amikor pl. „bókot” adunk a másiknak vagy egyszerűen azt mondjuk neki, hogy „Bírlak téged”. Ez a „simogatás” lehet pozitív, mint amilyen a dicséret vagy az elismerés, és negatív is, mint a szidás, vagy az elmarasztaló ítélet. De megkülönböztetünk másfajta érintéseket is Berne elméletében.

Nem szabad elfelednünk, hogy az ölelés hatása kétirányú, és ismert tény, hogy amikor valaki át akarja ölelni a másikat, igazából ő maga is vágyik a biztonság, melegség és szeretet érzésére. Erősítsük a szociális háló szálait öleléssel is. Ezért, ne csak az „ölelés-napjain” öleljünk, hanem a hét, az év minden napja legyen „ölelés nap”!