A mentális zavarok megbélyegzése

Ha olyan kifejezéseket hallunk, mint: dilis, félnótás, félkegyelmű, gyagyás, bolond – és még más, szinte megszámlálhatatlan megnevezés – tudjuk, hogy ezek sajnos a mentális betegségben szenvedőket jelölő fogalmak, amelyek a hétköznapi tudatba mélyen beivódtak. És évszázadok óta alig van társadalom, amelyben pozitív irányú változás történt volna.

Maga a stigma kifejezés görög eredetű, jelentése kihangsúlyozni, kiemelni, megjelölni. Korábban nem volt negatív, elitélő jelleggel felruházva, gyakran használták a háborús sérülések testi jegyeinek megjelölésére, a tisztelet, az elismerés jeleként. A keresztény vallásban a fogalom Krisztus sebeit jelöli, majd a későbbiekben az egyes szentek testén a Krisztus sebhelyeinek megfelelő helyeken jelentkező sebek megjelölésére használták. Negatív, pejoratív hangzást akkor kapott, amikor a görögből a latin nyelvbe került át, ahol a megszégyenítés és a megalázás jelentésével párosult, amit a bűnözők és rabok megjelölésére használtak, a könnyebb felismerhetőség érdekében, ha netán szökni próbáltak volna. Ezt a negatív, szégyent és megkülönböztetést jelölő tartalmát a stigma a mai napig megőrizte.

A teljes írás itt olvasható

____________________________________

MEGJEGYZÉS: Az itt közölt írás a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében megjelent tanári kézikönyvből származik, melynek címe: A kötődés hálói – Közösségben létezve.
Szerző: Dr. med. Sági Zoltán, neuropszichiáter, pszichoterapeuta, csoportanalitikus.
Ez a kiadvány a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg Újvidéken 2015-ben az Árgus kiadásában.
A kiadvány szerkesztője Muhi Béla.