Amikor valaki dühödten fenyegetően támad ránk, megvetését nyilvánítja ki, vagy éppen ellenkezőleg a boldogságát osztja meg velünk, akkor bennünk is hasonló érzések jelenek meg. Cselekedete erős idegi következménnyel jár: az érzelmek ragályosak. Az érzelmekkel ugyanúgy megfertőződünk, mint a vírusokkal – ezért akár a megfázás érzelmi megfelelőinek is tekinthetők. Bármit is teszünk, egymás közérzetét egy kicsit, vagy nagyon javíthatjuk, vagy éppenséggel ronthatjuk. Azon túl, ami abban a pillanatban végbemegy, ránk telepedik egy hangulat, ami a találkozás után még sokáig velünk marad – egy érzelmi utóíz.
Ezek a tranzakciók mozgatják azt, amit érzelmi gazdálkodásnak is nevezhetünk, ami az adott személlyel szerzett tapasztalatok, egy párbeszéd, vagy egy nap belső nyereségeinek és veszteségeinek összege. Aznap estére az adott-kapott érzelmek mérlege dönti el, milyennek érezzük az elmúlt napot – jónak vagy rossznak. Minden alkalommal, amikor egy társas interakció érzelmi átvitellel jár, vagyis mindig, a személyközi gazdálkodás résztvevőivé válunk. Ennek számtalan variációja létezik, de minden esetben az a lényege, hogy képesek vagyunk megváltoztatni a másik ember hangulatát, és ő is a miénket. Amikor arra késztetlek, hogy összehúzd a szemöldöködet, az azt jelenti, hogy aggodalmat keltek benned; amikor megmosolyogtatsz, örömet érzek. Ebben a rejtett csereakcióban az érzelmek egyik embertől a másikhoz vándorolnak, kívülről befelé, és remélhetőleg pozitív irányba haladnak…
A teljes írás itt olvasható…
--------------------------------------------------------------------------
* MEGJEGYZÉS:
Az itt közölt írás a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében megjelent tanári kézikönyvből származik, melynek címe: Közelségben levés – távolságtartás
Hozzájárulás a személyes növekedéshez
Szerző: Dr. med. Sági Zoltán, neuropszichiáter, pszichoterapeuta, csoportanalitikus.
Ez a kiadvány a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg Újvidéken
2018-ban a VMPE kiadásában. A kiadvány szerkesztője Muhi Béla.
.jpg)
