Generikus kompetencia fajták

Egyszóval kompetenciákra van szükségünk, amelyeknek több alkotóeleme is van. Egyes szakértők az ismeretek, képességek és attitűdök hármas egységéről is beszélnek. De a szakirodalom több alkotóelemet is felsorol. Az első és alapvető a tudás, ismeretek, hisz a kompetencia valójában a teljesítő képes tudás. Szükség van készségekre-jártasságokra, képességekre, és személyes értékekre is, mert nélkülük nem funkcionál kellőképpen a kompetencia, mert a személyes értékek életünk vezérlő elvei, amelyek meghatározzák választásainkat és cselekedeteinket is. Attitűdökre is szükség van, mert attitűdjeink tükrözik azt, hogy hogyan ítélünk meg másokat, állásfoglalásainkat is amelyek jellemünk és neveltetésünk alapoz meg, és azt is, hogy hogyan fejezzük ki másokkal szembeni hozzáállásunkat, hatással vannak tetteinkre is, és irányítják magatartásunkat is. Motiváltságra is szükség van, mert ez jelenti a hajtóerőt, ami előre visz, a hiánya viszont hátráltatja a kompetenciák kialakulását és alkalmazását. Számos kompetencia modell és felosztás létezik. Az Európai Unióban meghatározott (2006) kategóriái alapján megkülönböztetnek, alap-és kulcskompetenciákat, valamint generikus és speciális (funkcionális) kompetenciákat. Korábban már szóltunk, az oktatás szempontjából néhány generikus/tantárgyfüggetlen kompetenciáról, mind a kommunikációs-, és a problémamegoldó kompetenciák. Amint már leírtuk, a generikus kompetenciák olyan független kompetenciák, amelyek nem köthetők semmilyen speciális tárgyhoz sem. Generikus/tantárgyfüggetlen kompetenciák pl. a kommunikációs, a problémamegoldó, a tanulási, a gondolkodási képességek, a kreativitás, a motiváltság, az együttműködést kiváltó készségek.

A motiváltság, a motiváció az az ösztönző rendszer, hajtóerő, amely teljesítményre sarkall, az eredményes feladat megoldásához, a tanuláshoz, stb. kell. A motiváció szinte mindent befolyásol, amit teszünk, és a magatartást meghatározott irányokba tereli. Az, aki motivált bizonyos teljesítményre, olyan célokat tűz ki maga elé, amelyek kihívást jelentenek számára, és minden mellett még felelősséget vállal annak a kitűzött célnak az eléréséért. A motiváltság irányítja, szelektálja a viselkedést annak irányában, hogy az egyén elérje a célját, vagy éppen ellenkező irányba viszi el. A motiváció teljes mértékben átsző mindent, amit teszünk. A motivációt Orbánné Anna szerint¹ egy erős kívánsággal jelölhető meg, „hogy elérjen egy bizonyos célt-vagy még pontosabban cél-állapotot. A cél-állapot egy megelégedettség-érzés, ami akkor következik be, amikor az egyén elérte a bizonyos célt. Mivel a cél-állapot ilyen kielégítő, a személynek szándékába fog állni újra és újra elérni azt. Így a motiváció – a késztetés, hogy elérje a cél-állapotot - ismétlődően ösztökél, sarkal akárhányszor a helyzet lehetőséget a cél-állapot elérése, amit a motiváció ösztönöz.” Lényeges tudni, hogy a motiváció nemcsak, hogy ösztönzi a viselkedést, de a gondolkodást is irányítja. Ideális helyzet, ha a motiváció belülről jön, önjutalmazó, amikor a cselekvés motivációja, magában a cselekvésben rejlő élvezet, és nem eszköz jellegű, külső tényezőktől jövő motiváció. A motiváció fejleszthető, és a szülők de legfőképp a pedagógusok alapvető feladatai közé is tartozik a motivációs szint emelése, pl. amikor tanulásról van szó, a tanulás értelmének a megmutatása, a diákok teljesítményvágyának kialakításával, a tanulási igényszintjük formálásával.

Amivel általában kevesebb foglalkozunk, azok az együttműködést kiváltó készségek, még manapság is túlsúlyban vannak az óvodában, de az iskolákban főleg, az individualitás, a versenyszellem, és nem a csapat-, vagyis team munka, az együttműködés. Hogy mennyire fontos az együttműködő készség, együttműködési képesség bizonyítja az a tény is, hogy ezt a fontos készséget, képességet, az alapvető kompetenciának számít, és külön, a társas kompetenciák körében, intézményesen, már óvodáskortól kezdve fontos nevelési és oktatási feladatként szerepel világszerte, de nálunk is az oktatást és nevelést meghatározó törvényekben, és így, fontos irányelv is lett az óvodák és iskolák életében, a pedagógusok munkájában. Azért fontos az együttműködés, mert alapvető követelmény lett, a munka világában. Az aki nem rendelkezik ezzel az alapvető kompetenciával, nehézségekkel szembesül. A mai modern munkaadók (amerikai kutatások szerint) az együttműködési készséget, a négy legfontosabb készség közé sorolják, a probléma megoldási és kritikai-, vezetői-, a kommunikációs készségek mellett. Nálunk a tanárok kiképzése során a következőképpen fogalmazták meg ezt a fontos kompetenciát. A tanulás és tanítás során „a tanuló kifejleszti készségét, hogy másokkal közösen illetve csoporttagként részt vegyen a probléma megoldásában illetve közös projektek megvalósításában.” Ahhoz, hogy ezt az óvodában és iskolában a pedagógusok munkájuk során a gyermekeinknél megvalósíthassák, közös tevékenységeket kell szervezniük, amikor a tanulók konstruktívan, felelősségtudatosan és kreatívan vesznek részt, megerősítve a kölcsönös tisztelet, az egyenlőség, a szolidaritás és az együttműködés szellemét. A tanulók aktívan és konstruktívan vesznek részt a csoportmunka minden fázisában. A csoportalakítástól kezdve, a közös célok megfogalmazásán, a munkaszabályok megfogalmazásán, a közös célhoz jutás legkézenfekvőbb módszerének kiválasztásán keresztül, a különböző javaslatok kritikai megfontolása alapján, a szerepek és feladatok szétosztásával, egyes tevékenységekért elvállalt felelősség vállalásával, a közös munka ellenőrzése útján, és a megállapodások, és megállapításoknak az új tapasztalatokkal összehangolásával, melyekhez a közös munka során jutottak.

A tanulók a megbeszélések során kifejezik érzelmeiket, meggyőződéseiket, álláspontjaikat és ajánlataikat. Mások javaslatainak bemutatásakor azokat támogatják, tiszteletben tartják és belátják, hogy a nézőpontbeli különbségek csak a csoport erősségét képezik. Másokkal együttműködve, közösen hoznak döntéseket a megbeszélt érvek és szabályok szerint. Mindezért a tanulók aktívan és konstruktívan kell, hogy részt vegyenek a tanárok részéről szervezett páros-, vagy csoport munkában. A közös munka szabályait tiszteli és betartja. Ismeri a páros és csoportmunkában a szerepeket. Hozzájárul a különböző vélemények egyeztetésében, egyenlően tiszteletben tartva a csoport minden tagját. Felelőséggel és lelkiismeretesen végzi a közös tevékenységet, a csoport- és nem a saját érdekeit tartva szem előtt. Tudja kritikusan mérlegelni a saját és csapattársai munkáját és hozzájárulását a munka eredményeihez, és közösen be tudja mutatni a munka eredményeit. Mindehhez, az óvodákban és iskolákban is a felnőtteknek is egyaránt, ugyanígy kell az oktató-nevelő munkához is hozzáállni.

Források:

1. Orbánné Anna, Kompetencia alapú teljesítményértékelés-előadás, https://slideplayer.hu/slide/2135164/

2. http://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/jogyak_090323_04.pdf