Az új idők kőolaja

Az agrárium vízfelhasználása kapcsán sem pusztán csak az öntözésre kell gondolnunk. A természet évmilliárdos rendje kívánja meg, hogy a mezőgazdaság legyen a legnagyobb vízfelhasználó, egyszerűen azért, mert víz nélkül nincs növénytermesztés. Az élelemtermelés hatalmas vízfelhasználással jár, s pontosan ebből származik a jövő egyik legnagyobb dilemmája.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) számításai alapján a Föld lakosságának ugrásszerű növekedése miatt 2050-ig mintegy 70 százalékkal kellene megnövelni a világ élelmiszer-termelését, ami hihetetlenül nagy feladat, hiszen az is egyre világosabb, hogy a múlt század második felében elindult zöld forradalom, ami megkétszerezte-megháromszorozta a termésátlagokat, mára elérte lehetőségei határait. A legjobb termelők ma már ugyanannyit aratnak a földjükön, mint amennyi a kísérleti parcellákon megterem. Forradalmi áttörésre volna szükség az agrotechnikában. Ennek a keretében azt a fogas kérdést is meg kellene oldani, hogy miként lehet az eddiginél jóval kisebb vízfelhasználással sokkal több élelmiszert előállítani.

Elolvadnak a gleccserek

A világ vízfogyasztása kezdi túllépni az elfogadható mértéket, ráadásul a globális fölmelegedés miatt várhatóan egyre többször sújtja majd szárazság az eddigi nagy élelemtermelő vidékeket, köztük a Kárpát-medencét is. Legalább ekkora gond, hogy az éghajlatváltozás következtében elolvadnak a gleccserek, a Föld legnagyobb természetes víztartályai. A Himalája gleccserei táplálják a Föld legnépesebb országainak, Kínának és Indiának a nagy folyamait, és belegondolni is félelmetes, hogy mi lesz ezeknek az országoknak a mezőgazdaságával, ha ezek a folyamok elvesztik természetes vízutánpótlásukat. A lakosság és az azt éltető mezőgazdaság, ipar óriási vízigénye miatt ismeretes, hogy a Gangesz mire a tengerbe torkollik, addig már alig szállít vizet. Ugyanez elmondható a Nílusról is, az évtizedekkel ezelőtti hatalmas vállalkozás, az asszuáni gát megépítése ellenére is. A Sárga folyó Kínában 1975-ben 15 napon át teljesen kiszáradt, 1977-ben csaknem fél éven át, 1985-től kezdődően évente rendszeres megtörténik a folyam kiszáradása bizonyos időre.

A vízzel meg kell tanulnunk gazdálkodni. Történelmi példák igazolják, hogy számos nagy múltú civilizáció végét öntözési rendszereiknek a tönkremenetele vagy az éghajlatváltozás okozta, ami miatt képtelenek voltak élelmezni a lakosaikat. Ez figyelmeztetés lehet a jelenlegi helyzetben is.

Megháromszorozódott a vízfelhasználás

A víz lesz ennek a századnak a kőolaja, állítják az egyik legnagyobb amerikai bankban, a Goldman Sachsban. Nem kell nagy jósképesség, ennek a ténynek a belátásához. Az adatok önmagukért beszélnek. A jövőben vízhiánnyal számolhatunk, s amiből hiány van – különösen ha egy olyan létfontosságú elemről van szó, mint a víz –, annak az ára is ugrásszerűen emelkedik.

Lester R. Brown a téma elismert szakértője szerint az utóbbi ötven évben megháromszorozódott a világ vízfelhasználása, miközben a vízkészletek nagyjából ugyanazok a szinten maradtak. Évente 160 milliárd tonna vízzel többet aknáznak ki a földalatti vízlelőhelyekből, mint amennyit természetes úton egy év alatt megújulni képes. A legnagyobb fogyasztó épp a mezőgazdaság. Egy kilogramm búza megtermeléséhez évente átlagosan 1350 liter vízre van szükség, a kukoricához 900 literre, a rizshez 3000-re, egy csésze kávéhoz 140-re, egy pohár almaszörphöz 190-re. Az állattenyésztésnek sokszoros a vízigénye: egy kilogramm marhahúshoz például 16000 liter vízre van szükség. Az egy emberre kivetített éves vízfogyasztás jelenleg mintegy 1000 m3 tesz ki, a Földön élő 7 milliárd embernek tehát kb. 7000 milliárd m3-re van szüksége. Az ENSZ becslései szerint a világ népessége 2025-re 8 milliárdra növekszik, ebben az időszakban 9–10000 milliárd m3 lesz a vízigény, ami egyszerűen nem áll rendelkezésre.

Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy öntözéskor hogyan használjuk föl a vizet. A hagyományos módszerek pocsékolásnak mondhatók. A mikroszórófejes a csepegtetési öntözési módszer már sokkal hatékonyabb vízgazdálkodást jelent. Lester R. Brown szerint ha az árasztásos vagy barázdás öntözésről áttérnek az alacsony nyomású permetezésre, akkor ez a becslések szerint 30 százalékkal csökkenti a vízfelhasználást; a csepegtetéses öntözésre való áttéréssel pedig a felére lehet letornázni a vízfelhasználást.

Olvadnak a Himalája gleccserei, melyek India és Kínai nagy folyóit táplálják vízzel