Tudta-e?
hogy a Nap 330330-szor nagyobb a Földnél?

147. szám - 2016. december 1.

Egy amerikai kincs, azaz a földi körte rövid története

Amikor a spanyol hódítók 1525-ben arany után kutatva az Inka Birodalomba hatoltak, mit sem sejtve az aranynál is értékesebb kincsre leltek. A burgonya, kolompér vagy pityóka 1650 körül jutott el a tájainkra…
WILHELM Józef | a szerző cikkei

12

Amikor a spanyol hódítók 1525-ben arany után kutatva az Inka Birodalomba hatoltak, akkor nem is gondolták, hogy egy sokkal nagyobb kincsre lelnek, melyet elindítottak világhódító útjára. Ezt a perui kincset az ottani őslakosok többek között jóslásra is használták: ha páros számban találtak rá, azt jó jelnek vélték, a páratlan számú földi kincs rossz előjelnek számított. Ebből a kincsből a spanyolok néhányat a királyuknak is megküldtek, aki kettős érzéssel, csodálattal és félelemmel fogadta ezt a távoli Amerikából származó ajándékot. Igen tetszetős gumós növény volt, amit botanikus kertjében a kertészek előszeretettel gondoztak. A gumójáról az állították, hogy Dél-Amerika őslakói, az indiánok étekül és gyógyításra is használják. A spanyol király a gyógyhatással bíró gumóból küldött egy párat az épp betegeskedő pápának. Arról, hogy egyáltalán evett-e és meggyógyult-e tőle a katolikus egyház feje, már nem szól a fáma.

A pápai rezidenciából 1588-ban a holland származású, ekkoriban Bécsben és magyar földön tevékenykedő Carolus Clusius híres botanikushoz került a krumpli – mint ahogy azt már valószínűleg kitalálták –, akinek felkeltette az érdeklődését ez az egzotikus növény. Néhány évvel korábban Clusiust, a magyarországi botanika első mecénása, Batthyány III. Boldizsár (1537/8–1590) humanista műveltségű németújvári főúr, törökverő hadvezér tudományszeretete és hívó szava csalogatta az akkor három részre szakadt ország nyugati végeibe. Batthyány a tudóst a németújvári és szalónaki uradalmain látta vendégül, aki a magyar főúr kertjeit botanikusi igénnyel fejlesztette, de a krumpli még nem ekkor került Magyarországra. Bár Clusius bécsi kertjében már ültetett burgonyát, Magyarországra csak a paprikát hozta magával és tette honossá ezt a szintén Amerikából származó növényt. A burgonya, kolompér vagy pityóka Magyarországra egy fél évszázaddal később került, 1650 körül.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy Dél-Amerikában kb. kétezer évvel ezelőtt már termesztették az étkezésre alkalmas burgonyát. Az európai gyarmatosítók országaiban a XVI. században terjedt el, ahol kedvezőbb megítélésben fogadták a krumplit, mint Közép-Európában, ahol sok-sok fenntartással kezelték az új kerti díszt. Itt sokáig az ördög növényének tekintették, hiszen azt a hírt terjesztették róla, hogy vad szexuális vágyat gerjeszt, leprát, szifiliszt, sterilitást és korai halált okoz. Idővel az ilyen mendemondák szétfoszlását, és a növény étkezésben való felhasználását a rossz gabonatermő évek utáni éhínségjárványok hozták meg. Magyarországon akkor kezdett a nép körében széleskörűen is népszerűvé lenni, amikor II. József adókedvezménnyel támogatta a krumpli termesztését. Magyarországra német nyelvterületről került az új növény, ahol kezdetben földi körtének nevezték. Ebből adódik, hogy a krumpli szavunkat a német Grundbirne (földi körte) vagy krumme Birne (görbe körte) szóból származtatják nyelvészeink.

Azokban az években, amikor Magyarországon is széles körben terjedni kezdett a burgonya termesztése, egy háborúban is jelentős szerep jutott a krumplinak. Mária Terézia uralkodásának utolsó éveiben a fia, II. József igyekezett megszerezni magának a bajor területeket, miután III. Miksa halálával kihalt a Wittelsbach dinasztia egyenes ágú férfi leszármazottja. Nagy Frigyes porosz király ezt nem hagyta annyiban, így 1778/79-ben kirobbant a bajor örökösödési háború. Mivel mindkét fél pénzhiánnyal és utánpótlási gondokkal küzdött, ezért a két hadsereg azon fáradozott, hogy megszerezzék az ellenség élelmiszerkészleteit, ami főleg burgonyából állt. Mivel egymás teljes krumplikészletének felfalásán fáradoztak, a nép ezt a háborút egyszerűen Kartoffelkriegnek, azaz krumpliháborúnak keresztelte.

A krumpli a világon ma az egyik legkedveltebb és az egyik legtöbbet termesztett haszonnövény. Bár a magyar gasztronómiában csak „nemrég” - kétszázötven évvel ezelőtt - kezdett el hódítani, nagyon sokféle módon tudják elkészíteni. Úgyszintén sok közmondás is kapcsolódik a krumplihoz. A legismertebbek talán a következők. „Feszít, mint két krumpli egy zsákban.” „Úgy szaporodik, mint a krumpli.”

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor