A jelenünk, az aggodalom ideje

Sajnos, a mai középkorú nemzedék, itt nálunk Szerbiában, többször is meg kellet, hogy tapasztalja ezt az igencsak fojtogató és sötét érzelmet. Jugoszlávia szétesése, az inflációs időszak, a kilencvenes évek háborúja, és annak következményei, a bombázások időszaka, és itt és most a pandémia, a veszteségek, a betegség és a halál is. De a rohamos léptekkel változó világ is kiválthatja bennünk az aggodalmat, és a gyakran velejáró szorongást is. Ha úgy tekintünk rá, mint az „előre gondolkodás” egyik formájára, akkor lehet pozitív és hasznos érzelem is. Az előre gondolkodás pedig az az emberi képesség, hogy a jövőbeli eseményekről tudunk gondolkodni, előre látni, jelezni az esetleges akadályokat, problémákat, ami végül is megadja azt a lehetőséget is, hogy megtervezzük a megoldást, a kiutat is, tehát van produktív funkciója is. Azonban, nagyon sokszor nyugtalanságot és szorongást vált ki az aggodalom, a legrosszabb forgatókönyv íródik a fejünkben, és úgy érezzük, hogy nem tudunk megbirkózni az eseményekkel.

Az „aggodalom” meghatározható, „mint tartós szorongás a jövő bizonytalansága miatt; folyamatos lelki gyötrődés, félelem és rágódás egy fenyegető veszély, probléma vagy megoldhatatlan helyzet miatt.”¹ Az egyik értelmező szótárunk a következőként határozza meg: „Aggódó, búsuló állapotnak nagyobb, tartósabb foka; kedélyepesztő, szívszorongató érzelem. Aggodalomban lenni, élni.”² De ha a szó szinonimái között keresgélünk, lényegében, az aggodalom különböző formáit és árnyalatait találhatjuk meg, mint pl. „az ijedtség, ijedelem, pánik, félelem, rémület, iszony, fóbia, szorongás, riadalom, nyugtalanság, rettegés, riadtság, reszketés, félsz, paranoia, majré, feszengés, izgulás, feszélyezettség, kétségbeesés, frász, aggály”.³

Az aggodalom egyik tulajdonsága az is, hogy egy kicsi, jelentéktelen dolog képes gyorsan eszkalálódni, hatalmasra nőni. Sőt a szakirodalomban megtalálható az „aggódási lánc” leírása is.

A következő jellemzője az, hogy a gondolatokból képes gyorsan testi tünetekben is megjelenni, amit általában szorongásként élünk meg, és a tünetei is ismertek: izomfeszültség vagy fájdalom jelentkezése, nyugtalanság és képtelenség a pihenésre, koncentrációs nehézség, alvási nehézség, és fáradékonyság is jelentkezhet. Azt is megállapították, hogy valójában bármi kiválthatja, de a legtöbbször a nem egyértelmű helyzetek ezek, amikor különféle értelmezések merülnek fel, vagy éppen az új és újszerű helyzetek, amivel az egyénnek nincsen tapasztalata, ami kapaszkodót jelenthetne, vagy éppen a kiszámíthatatlan helyzetek, amelyeknél nem egyértelmű, hogy hogyan, merre alakulhatnak.

Amint már említettük, az aggodalom lehet negatív, de pozitív hatású is, másként fogalmazva, van hasznos és haszontalan aggodalom, amit valós vagy elképzelt/vélt gondok váltanak ki.

A valós gondok miatti aggodalom, az aktuális problémákról szól, amik most vannak ránk hatással, és amiknek most kell megoldani, mint a mostani járványhelyzetben, amikor a vírus ellen a rendszeres kézmosás, a távolságtartás, vagy ha tüneteink vannak, az elzárkózás, a karantén, stb. jelenti a megoldást.

Az elképzelt/vélt gondok miatti aggodalom az az, amikor a kiváltó okok jelenleg nincsenek, nem állnak fenn, de lehetséges, hogy bekövetkezhetnek a jövőben. Tény és való, hogy mindenki aggódik egy bizonyos mértékig, és az előre gondolkodás segíthet abban, hogy megküzdjünk az adott problémával. Sajnos, nem állapították meg, hogy milyen mértékű az ún. „jó aggódás”, mert ennek a mennyisége egyéntől függő. Inkább „normál aggódásnak” nevezhetnénk, azt az aggódás mennyiséget, amely segít elérni, amit az egyén szeretne, vagy segíti a probléma megoldását. A túlzott aggódás, amelyik problémát okoz, az, amikor akadályozza az egyént abban, hogy élje az életét, amikor bomlaszt, elcsüggeszt, megtántorít, demoralizál, és kimerülté tesz, megakadályozva hogy azt az életet élje, amit valójában szeretne.

Nagyon jó, ha ebben a mai helyzetben is meg tudjuk tartani az életünkben az egyensúlyt, a „jól-létet”, amit az olyan tevékenységek hoznak rendbe, amelyek örömöt, fejlődést, intimitást, közelséget jelentenek számunkra. Mivel társas lények vagyunk, szükségünk van más emberek társaságára, társas kapcsolatokra. Keressük meg magunknak, melyek számunkra az örömszerző, a fejlesztő és a közelséget adó tevékenységek. Az örömszerző tevékenységet végezzük minden nap. Pl. egy jó könyv elolvasása, a kertben való munkálkodás, éneklés, táncolás, vagy éppen a kedvenc étel elfogyasztása. Fejlesztő tevékenység az, amikor jól érezzük magunkat ha elértünk, teljesítettünk valamit, ami kihívást jelent számunkra, amik a fejlődés érzését adják, mint pl. egy új recept kipróbálása, edzés, házimunka, dekorálás, stb. Szükségünk van a kapcsolatteremtő-közelséget adó tevékenységekre is, még akkor is amikor fizikailag nem tudunk mindig együtt lenni. Ne váljunk magányossá, elszigetelté. Kapcsolatot kell tartani a családdal, barátokkal, ismerősökkel, telefonon, közösségi médián keresztül, de lehet azokkal is, akiknek azonos az érdeklődési területe, ha kell, akkor virtuálisan is, az online közösségi csoportokon keresztül, virtuális könyv- vagy filmklub, vagy éppen a kertészetet és a virágokat, vagy éppen a macskákat kedvelők klubján keresztül.

Forrás:
Útmutató az aggodalom és szorongás megéléséhez a globális bizonytalanságban, https://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2020/11/Útmutató-az-aggodalom-és-szorongás-megéléséhez-a-globális-bizonytalanságban.pdf

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

[1] https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Aggodalom

[2] http://aggodalom.szojelentese.com/

[3] https://szinonimaszotar.hu/keres/aggodalom