Az eretnekmozgalmak eredete

Amikor az első században megszületett a keresztény vallás, akkor az ókori Keleten egy sokszínűség uralkodott, mint kulturális, mint vallási szempontból nézve: ez a hellenizmus ideje volt. A hellenizmus korának kultúrájára és vallására a görög és a keleti világ ismereteinek, nézeteinek, vallási elképzeléseinek az ötvöződése volt jellemző, ami nyomot hagyott az akkoriban kialakult keresztény hitre is.

A Nagy Sándor uralma által elindított kulturális sokszínűség kialakítása a görögség politikai elképzeléseinek, szellemi folyamatainak és tárgyi művészetének, eredményeinek a dominanciáját eredményezte eleinte. A hellenisztikus államok hanyatlása után, a római hódítások korában pedig, az i. sz. 2. századtól kezdve az ókori Kelet befolyásának erősödése érezhető, vagyis egy fordított folyamat indult útjára. Ez főleg a vallásos élet területén vált jelentőssé. Ezt a jelenséget szinkretizmusnak nevezzük.

A hellenizmus korában a szinkretizmus egy teljesen bevett nézetrendszer és gyakorlat volt: összevonta és magába olvasztotta az egyiptomi, a zsidó, a görög, a római eszmeáramlatokat és vallási elemeket. Ez a valláskeveredés azt eredményezte, hogy a görög isteneket a helyi istenekkel azonosították, majd idővel a keleti istenekkel kapcsolatos hiedelmek és vallási szokások kezdtek el nyugat felé terjedni. A különböző vallási elképzelések egymásra rétegződése tehát egy mindennapi jelenség volt, ami oda vezetett, hogy a kereszténységet terjesztő apostolok tanításait is különféleképpen kezdték el magyarázni, értelmezni, hiszen akkoriban egyfajta kozmopolitizmus és individualizmus uralkodott egyszerre, egyidőben, vagyis a nézetek saját elképzelésekhez, vagy a közösségi igényekhez való átformálása egy természetes velejárója volt a vallásosságnak. Manapság is megfigyelhetjük ezt a jelenséget, amely a mai világvallások felfogásait, gyakorlatát, a filozófia ismereteket, az erkölcstan különböző nézeteit és az ezotériát igyekszik egyéni ízléseknek megfelelően összegyúrni. Ma ezt a vallás globalizálódásának nevezzük, híveik pedig az Új Kor, a New Age eljövetelét várják. Ez nem egy egyedülálló jelenség, ennek a összefonódási folyamatnak az élet egyéb területein, például: a gazdaság, a kultúra, a gasztronómia, a technika, az öltözködés stb. terén is szemtanúi vagyunk.

A fentiek tudatában megállapíthatjuk, hogy a kereszténység egy olyan korban kezdett el terjedni, amikor különböző, eltérő vagy ellentmondó vallási nézeteket igyekeztek összeegyeztetni és alkalmazni a vallásos életben. A korai keresztény egyház ezzel az állapottal találta szembe magát akkoriban. Hogy miként léptek fel ellene? A kereszténység terjesztőinek ezt az áldatlan helyzetét, "harcát" a Bibliából ismerhetjük meg. Azt az egyházszervezői folyamatot, amelyben a kereszténység valódi tanításait igyekeznek ismertetni, terjeszteni és védelmezni leginkább az Apostolok Cselekedeteiben tudjuk követni. Ez az Újszövetség egyetlen könyve, amely a korai egyház történetével foglalkozik Jézus halálát és feltámadását követően. A Lukács által megírt Apostolok Cselekedetei a keresztény egyház születésével, a korai keresztények önazonosságával és a különböző külső befolyások kivédésével és letörésével foglalkozik. Itt jelenik meg először a kereszténységet másként értelmezőkkel való szembesülés. Talán a legismertebb Simon varázsló története. Ettől a Simontól származtatjuk a szimónia fogalmát is (szimónia: lelki javak, egyházi tisztségek anyagi úton történő árulása, illetve megszerzése) A későbbi egyházatyák közül Szent Iréneusz (latinul: Irenaeus) Simon Mágust és követőit tartotta az első eretnekeknek. A hivatalos egyház őt kiáltotta ki a „minden eretnekségek atyjává”. Íme a bibliai történet róla: az apostolok cselekedetei 8:4-24

A tanítványok pedig Jeruzsálemből minden irányba elmentek, és mindenkinek hirdették az örömhírt. Fülöp Samária városába ment, és ott Krisztust hirdette az embereknek. Sokan hallgatták, és látták a csodákat, amelyeket tett. Mindannyian nagy figyelemmel hallgatták, amit mondott. Sok emberben gonosz szellemek voltak. Ezek a gonosz szellemek hangos kiáltással kijöttek az emberekből, és sok béna és nyomorék meggyógyult. Ezért nagy öröm lett az egész városban. Volt a városban egy Simon nevű varázsló. Mielőtt Fülöp Samáriába jött volna, ez a Simon a varázslataival már hosszú ideje becsapta az embereket. Az egész városban mindenki csodálta Simont. Ő meg azt mondta magáról, hogy igen nagy hatalma van. Ezért Samáriában a vezetőktől a koldusokig mindenki odafigyelt és hallgatott rá. Úgy nevezték, hogy „Nagyhatalmú”, és azt gondolták, hogy ez az Isten ereje. Azért csodálták, és hallgattak rá, mert Simon már régóta becsapta őket a varázslataival. De amikor Fülöp hirdette nekik az Isten királyi uralmáról és Jézus Krisztusról szóló örömhírt, az emberek (férfiak és nők is) hittek Fülöpnek, és bemerítkeztek. Simon maga is hívő lett, bemerítkezett, és igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Közben Jeruzsálemben meghallották az apostolok, hogy Samária lakosai befogadták az Isten beszédét. Ezért Pétert és Jánost Samáriába küldték. Amikor ők ketten megérkeztek, imádkoztak a samáriai hívőkért, hogy azok is kapják meg a Szent Szellemet. Ezek a hívők már bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe, de a Szent Szellem még nem szállt le rájuk. Amikor Péter és János rátették a kezüket a samáriai hívőkre, azok is megkapták a Szent Szellemet. Simon látta, hogy akire az apostolok ráteszik a kezüket, azok megkapják a Szent Szellemet. Ezért pénzt akart adni az apostoloknak, és azt mondta: „Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy ha valakire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szent Szellemet!” Péter erre így válaszolt: „Pusztulj el örökre te is, meg a pénzed is, mert azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért megveheted! Te nem kaphatod meg ezt, mert a szíved nem tiszta Isten előtt! Változtasd meg gondolkodásodat és egész életedet! Hagyd el gonoszságodat, és imádkozz az Úrhoz! Akkor talán megbocsátja neked, hogy ezt gondoltad, mert úgy látom, egészen tele vagy keserűséggel, és a bűn uralkodik rajtad.” Simon így válaszolt: „Kérlek benneteket, imádkozzatok értem az Úrhoz, hogy ne történjen meg, amit mondtatok!”

Nem csak Simon Mágus és követői jelentettek akadályt a korai kereszténységet hirdetőknek. A gnosztikus tanok, a görög és római politeizmus, a misztériumvallások is nagy befolyást gyakoroltak akkoriban a tömegekre. A kereszténység hirdetőinek nem volt egyszerű dolga. Nem csak a rómaiak egyre ellenségesebb és türelmetlenebb viselkedésével kellett küzdeniük, hanem az akkoriban divatos, a szinkretizmus elveit alkalmazó egyházi-vallásos eszmékkel, tanokkal is, amelyek megpróbálták a kereszténységet sajátságosan értelmezni.