Milyen nyomot hagy a korona vírus?

A párhuzamosok ugyanis – amikor a vonalakról, azaz egyenesekről beszélünk - hivatalos definíció szerint (is) csak a végtelenben metszik egymást. Valójában azonban – mivel éppen azért párhuzamosak, mert minden pont között mindig ugyanakkora a távolság – soha nem metszhetik egymást. A matematikusok viszont azt állítják, a végtelenben ez mégis megtörténik, amit nehéz megérteni és lehet, hogy a matematikusok is egyszer majd pontosítanak, vagy módosítanak a definíción.

Tegyük fel, hogy egy elképzelt párhuzamos valóságban nem jelenik meg a koronavírus, nincsenek gazdasági hatásai. Vajon akkor hogyan alakultak volna a trendek a világgazdaságban? Elemzők egyébként is ciklikus válságra számítottak már jó ideje. A rövid távú mozgások a gazdaságban - a hosszabb időszak megvizsgálása utáni tapasztalatokból legalább is ez derül ki - 8–12 éves periódusokban ciklikus ingadozást mutatnak. Nem mindig egyforma intenzitású azonban a visszaesés, és a kilábalás sem mindig megy gyorsan. Ezen kívül pedig a ciklusokon belül is vannak mindig ingadozások, illetve rendkívüli események, természeti katasztrófák, fegyveres konfliktusok, járványok is befolyásolja a ciklusok alakulását. Ezért rendre csak elképzelések vannak, feltételezett felívelések és lejtmenetek, amelyeket szinte mindig felülír a valóság.

A vírus lehet, hogy valójában nem súlyosbítja, hanem enyhíti a hatásokat? Még ilyen vélemények is vannak és lehet, hogy nem is teljesen alaptalanok. Nehéz azonban úgy megvizsgálni a világgazdaság állapotát, hogy minden tényezőt figyelembe vegyünk. Valójában ez lehetetlen küldetés, mert váratlan események is befolyásolják a mozgásokat. Abban azonban a legtöbb közgazdász egyetértett, hogy a jegybankok és a kormányok – élükön az amerikaival – több mint tíz éve folyamatosan azt teszik, hogy frissen nyomtatott, csak kis részben teljesítménnyel lefedett pénzekből segítik a gazdaságot. Mindenféle gazdasági logika azt mutatja, hogy ezt „büntetlenül” nem lehet fokozni, valamilyen következménye biztosan lesz majd.

Ahogyan a politikában, úgy a gazdaságban, a technológiai fejlesztésekben, valamint a tőkepiaci mozgásokban is sok minden elképzelhető, vagy mondjuk úgy, hogy semmi sem lehetetlen. Nem kell, hogy az élénkítés végül kötelezően válságba torkolljék, de az biztos, hogy mindig lesznek rosszabb és jobb periódusok. Míg korábban csak a gazdasági gondokat, ma már a társadalmi lét más anomáliáit, a belpolitikai vagy más okokra visszavezethető feszültségeket is megpróbálják pénzzel „gyógyítani”. Újabb kori „vívmánynak” tekinthető, hogy a társadalmi elégedetlenséget is pénzzel próbálják elfedni.

A fiskális politika valójában a költségvetési politika szinonimája, és a konzervativizmus ma már itt is kiment a divatból. A költségvetési fegyelem fogalmát is újra kell gondolni. Ingoványos talajra léphetnek azok a kormányok, amelyek úgy viselkednek, mintha nem lennének korlátok. A tapasztalatok szerint pl. az USA nemzetgazdasági megrázkódtatások nélkül el tudja viselni, ha sok ezermilliárdra duzzad a költségvetési hiány, egy kis ország viszont nem biztos, hogy ugyanezt megteheti.

Németország tekinthető a fejlett világ legkonzervatívabb, leginkább ortodox pénzpolitikát folytató országának. Ott is megfigyelhető azonban a fiskális politikában a változás szele, hiszen a hagyományosan konzervatív szemléletű német bankárok és közgazdászok ezúttal nem tiltakoznak. A protestáns etikában gyökerező, puritán nyugat-európai pénzvilág sem tiltakozik.

A most zajló események tükrében a vírus ürügyként szolgálhat ahhoz, hogy a kormányok és a jegybankok a fiskális és monetáris politika terén folytassák a lazítást. A pénzvilág, a pénzemberek pedig megtalálják a módját annak, hogy mindebből a legtöbbet sajtolják ki. De lényegében a kisember is jól jár. Olyan tendenciák mutatkoznak, hogy a kormányok a jövőben is pénzzel gyógyítanak majd mindent. Tehát nemcsak a gazdasági gondokra, hanem a társadalmi elégedetlenségre is pénzt írnak fel „vényre”.

A vírushelyzet kiváltotta válság tehát egészen paradox módon nem hozta előbbre a sokak által jövendölt nagy gazdasági összeomlást, hanem valójában elhalasztotta annak kitörését. A vírus is lehet tehát lukratív. Ez nem csak a maszkgyártókra nézve van így.

Az még a jövő titka, hogy hosszú távon is működik-e a „terápia”. A forradalmian új dolog, hogy a jegybankok és a kormányok a monetáris és a költségvetési politikákban új „technológiákat” alkalmaznak. Az igazi kérdés most az, hogy tartósan is életképes modellé válhat-e a szinte korlátlan adósság- és deficitfelhalmozás. A kezdeti tapasztalatok szerint a tőzsdék is annál inkább emelkednek, minél nyilvánvalóbb, hogy a jegybankok és a kormányok folytatni fogják gazdaságélénkítő politikájukat.

Nehéz megjósolni, mi lesz még, azt meg főképp nehéz, hogy mi lett volna, ha… Abban a legtöbben egyetértenek, hogy a Covid-19 maradandó nyomot hagyott máris a világunkon. A különböző tudományterületek különféle változásokat jósolnak. Amíg például a turizmust padlóra vitte a vírus, más szegmensekben egyedülálló üzleti lehetőségeket teremtett. Az online kereskedelem egyébként is feljövőben volt, de most szó szerint szárnyra is kapott. Amíg tehát egyes területek elsorvadnak, mások látványosan erőre kapnak, és a munkaerő mobilitása ma már talán azt is lehetővé teszi, hogy gyorsan alkalmazkodjunk a forradalmian új feltételekhez.