- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- Nejlont először 1938-ban állítottak elő. Első felhasználási területe a fogkefék sörtéje volt.
118. szám - 2014. július 01.
A vallás és a vallástudományA tudomány akkor végzi a feladatát, ha torzítás nélkül tökrözi vissza a tárgyát és írja le az azokat meghatározó törvényszerűségeket, de hogyan teljesíthető ez a föltétel egy olyan összetett tárgykör esetében, mint amilyen a vallástudomány tárgyköre, a vallás? Mit tükröz vissza ez a kép: az embert, aki a vallásról gondolkodik, vagy a vallást, amiről a kutató véleményt alkot?
|
7
|
Nyugaton a többi vallást nagyon sokáig az „egyetlen igaz hit”, a kereszténység szemszögéből – tehát előítélettel – szemlélték. Ezzel a prekoncepcióval nem lehetett reális képet alkotni a nem nyugati hitrendszerekről. Az európai utazók a maguk keresztény vallási neveltetéséből kiindulva gyakran úgy gondolták, hogy a primitív népeknek nincs is vallásuk, a nagy világvallásokról pedig rendszerint úgy gondolkodtak, hogy azok bálványimádó tévelygések. A tudósok is hasonlóképp vélekedtek, egészen a XVIII. század végéig, XIX. század elejéig. Ekkor következik be a szemléletváltás, ezután már komolyan kezdik venni a keleti hitrendszerek tanítását is. Ebben két ok játszott közre. A nyugati nemzetek – portugálok, spanyolok, később hollandok, angolok és franciák – az Indiába vezető hajóút fölfedezése után Ázsiában eleinte többnyire csak kereskedelmi telephelyeket létesítettek, de a XVIII. század közepétől változik a módszer, megkezdődik India és a környező területetek gyarmatosítása, melyben a főszerepet már az angolok, franciák és a hollandok játsszák. Ennek során szoros közelségbe kerülnek a gyarmatosító európaiak primitív a társadalmakban élő bennszülött népekkel, de az indiai, indokínai magas kultúrákkal is. Ez volt az egyik ok. A másik pedig az, hogy a nyugati szekularizációs, elvilágiasodási folyamat ekkor jut el abba a szakaszba, amelyben már a nyugati vallásnak, a kereszténységnek a látásmódja elveszíti elsődleges társadalomformáló és gondolkodást alakító szerepét. Ezeknek a változásoknak köszönhetően a XIX. század első felében elkezdődhetett a keleti kultúrákkal való megismerkedés, megszületnek a keleti szentszövegek első fordításai, a XIX. század második felében pedig már az összehasonlító vallástudomány is kialakulhatott, amely immár nem a keresztény elfogultság szemszögéből szemlélte a többi vallást. Nyilvánvaló eredményeit elismerve ki kell azonban jelenteni, hogy ez még nem a tárgyát előítéletektől mentesen tükröző vallástudomány volt, mint ahogy sok más humán tudomány sem volt prekoncepcióktól mentes akkoriban. Már nem a keresztény vallás egyedüli igaz voltának az előítéletével, de még a nyugati civilizáció és a tudomány felsőbbrendűségének a prekoncepciójával szemlélte a többi vallást és civilizációt a nyugati tudós és bölcselő. Ez a még mindig előítéletes gondolkodásmód különféle evolucionista teóriákat gyártott a vallásokról, ha pedig valláskritikáról volt szó, akkor a vallásról mint túlhaladandó szellemi megnyilatkozásról értekezett. Emiatt az előítéletesség miatt a tárgyát, a vallást prekoncepcióktól mentesen tükrözni képes vallástudomány csak a XX. században, az I. világháború sokkja után születhetett meg, amikor Nyugat rádöbbent, hogy civilizációja és tudománya felsőbbrendűségéről szőtt gyönyörű álom puszta önámítás. Ezt a fordulatot a századelőn teret nyerő gondolkodói-tudományos-technikai paradigmaváltás készítette elő (Husserl, Freud, Eistein, Max Planck, Max Weber, izmusok a művészetekben, sorozatgyártás az iparban stb). A tárgyát előítéletektől mentesen tükröző vallástudomány értékelésének a legfontosabb ismertetőjegye, hogy értékmentes. Nem rangsorol a vallások, a hiedelmek között, nem ítélkezik azok igazságértéke fölött, nem nyilatkozik azok létérvényéről, hanem adatokat gyűjt, leír és az összegyűjtött adatok alapján törvényszerűségeket fogalmaz meg. Tudományos módszertana tekintetében a vallástudomány azzal tükrözi vissza előítéletektől mentesen a vallást, hogy nincs saját tudományos módszere. Ez a látszólagos hiányosság a vallástudomány legnagyobb erénye, helyesen alkalmazott kutatási módszerének a bizonyítéka. A vallás totális, mindent átfogó és központi szellemi megnyilatkozás, ami az emberi tevékenység minden elképzelhető területére kiterjedhet. Ezt nem lehet elégszer elismételni. „De úgy gondolom, nem árt elismételni, hogy a homo religiosus a „totális ember”-t képviseli. Következésképpen a vallástudományoknak is totális diszciplínává kell válnia, ami azt jelenti, hogy a vallási jelenség egyéb megközelítési módjait is fel kell használnia, magáévá kell tennie és kifejezésre kell juttatnia. Nem elég egy-egy vallási jelenségnek csak az adott kultúrában való jelentését megragadni, majd megfejteni az „üzenetét” (mert minden vallási jelenség „rejtvény”); tanulmányoznia kell a „történelmét” is, vagyis kibogoznia a változások és módosulások szálait, feltárni mennyiben járult hozzá a kultúra egészéhez. [1] – írja ezzel kapcsolatban a múlt század egyik legnagyobb vallástudósa, Mircea Eliade. Ennek a sokszínűségnek a kutatására csakis úgy lehet képes a vallástudomány, hogy mindig az adott kérdéskörre irányuló résztudomány vagy tudásdiszciplína módszertanát alkalmazza. «Nincs ugyanis „tiszta” vallási tény, a vallási tény egyben mindig pszichológiai, szociológiai, kulturális tény is, hogy csak a legfontosabb aspektusait említsük.»[2] A vallástudománynak nincs szüksége saját módszerre, s nem is szabad ilyet kidolgoznia, mert ezzel belevetítene egy prekoncepciót tárgyába, a vallásba, s így elferdítve láttatná azt, miáltal kutatási tárgyának, a vallásnak az ellenségeként lépne föl. Egy önálló, a többi tudománytól elkülönített módszerrel ugyanis azt a téves képzetet hirdetné, hogy a vallás egy külön, autonóm szelete az emberi társadalomnak és a szellemi megnyilatkozásoknak. A vallás jellegéből fogva totális és központi szellemi megnyilatkozás, társadalmi valóság, képtelen a társadalom és a szellemi megnyilatkozások egy külön, autonóm szelete lenni, a szekularizáció bármennyire is ebbe a szerepbe szeretné kényszeríteni őt. Ha a vallás elfogadja ezt a szekularizáció által neki szánt szerepet, akkor azonnal elindul a gyors leépülés útján, s hamarosan kulturális szokásrendszerré korcsosul. A kulturális szokásrendszer pedig, a benne lévő hitelemek ellenére, nem mondható már vallásnak. Az európai utazók gyakran úgy vélték, hogy a primitív népeknek nincs is vallásuk
[1] Vö. Mircea Eliade: Az eredet bűvöletében. Cartaphilus Kiadó, Bp., 2002. 28. [2] Uo. 44. |
Kapcsolódó cikkek
- Izrael földrajzi tagoltsága
- Közgazdaságtan természettudományos megközelítésből
- Vallási forradalmak (IV.)
- Vallási forradalmak (III.)
- Merre tovább Zöld Óvoda, Ökoiskola?
- Vallási forradalmak (II.)
- Vallási forradalmak (I.)
- Gondolatok a kalocsa-bácsi érsekség létrejöttéről
- „Teremtsd egészen ujjá e hazát.” (Petőfi Sándor)
- Az újkori emberkép és az istenképűség
- A középkori arab orvosok ismeretei
- 25 éves a Kasztner Janka Iskolatörténeti Múzeum
- A jelenlét jelei, a csodák
- Róma püspöke Mária országában
- Pápalátogatások Magyarországon
- Istentelenek országa
- „Tündöklő diadalút a magyar sors folyóján”
- „Gyógypedagógia-e a gyógypedagógia?”
- Só és Világosság!
- Az ige közöttünk
- Középszintű állami és felekezeti iskolák...
- „Ide helyeztette a közös buzgóság, bízván, lesz gyümölcse kétféle boldogság.”
- Két Szabadkán született híres magyar színművész
- Végül mindannyian a szeretet jegyében ítéltetünk meg!
- A Nyugat alkonya
- Adventi levél 2018.
- Az eretnekmozgalmak eredete
- Kihez tartozom?
- Kell egy hely, ahova leszállhatnak a galambok
- A világnézetről, avagy erkölcsi tudatosság
- Mit ünnepelünk húsvétkor?
- Érdekesség Beethovenről
- PARLANDO - zenepedagógiai folyóirat
- Harc a másság ellen
- A művészet megtartó ereje
- Európai, s sajátosan magyar örökségünk és a reformáció
- Jöjj és láss!
- Projektoktatás konferencia
- Újvidék - az új város
- A forradalom lényege
- Aki kilógott a felvilágosodás közgondolkodásából
- Gyorsabban – Magasabbra – Erősebben
- Farsangi mulatságok, karneváli hangulat
- Keresztény értékek az irodalmi művekben
- Európa igazi atyja
- Hitünk!
- Út a vallások kialakulásától a vallástagadó vallások megszületéséig
- A nácizmus, a modern(ista) álvallás
- Nemzettudat és iskola
- A múlt alapos ismerete nélkül a jelenben is csak botladozunk „Nem azé, aki akarja…“
- Isten nem halott! Jézus nem hal meg sohasem!
- Szakrális értékek a Duna kisalföldi szakasza mentén
- Hit és erkölcs
- A feminista teológia áldozat fogalma és annak teológiai értékelése
- A három ajtó
- Házasság és család a „Kezdet” horizontján
- a Szentség utáni vágy
- Református egyházjogi és jogteológiai reflexiók az Európai Unió egyházfelfogására
- Találkozásaim Erdélyi Zsuzsannával
- A kereszt civilizációja
- A népköltészet szimbolikája és az archaikus apokrif népi szövegek kutatója
- „A rejtőzködő hit egyenértékű a nyilvános hitetlenséggel”
- Hát ti mit mondotok, ki Jézus?
- Egy új erkölcs vázlata
- A világ elvilágiasodása
- Hét héttel húsvét után: pünkösdkor
- Egyház és média
- Hidat építeni Krisztussal
- Az Újszövetség hajnalán
- Az emlékezés napjai
- A Genezáreti-tó
- Izrael gazdasági jellemzői a Szentírás tükrében
- Egy egyház, amely nem egy vallásról szól
- Környezetvédelem és vidékfejlesztés
- Izrael éghajlata, élővilága és vízrajza
- Kármel
- Az új tudomány
- Tábor kontra Hermon
- Jézus városa
- Pedig bírom a verést
- „A jó ügynek nemességet kell nevelni”
- A megváltás városa
- A szúfi költészet
- Szent István öröksége
- Konceptuális művészet egy kicsit másképp
- Mária országa
- Színház és Film Intézet
- A Jordán-folyó
- Azért adta a két kezemet, hogy áldást adjon…
- Olvasóink ajánlata