Európai, s sajátosan magyar örökségünk és a reformáció

Több ezeréves európai kulturális örökséggel rendelkezünk, és minden nép rendelkezik sajátosan, csak rá jellemző kultúrával. Közös egyedülálló kultúránk az antikvitás, a római jog és a kereszténység. S miben rejlik a magyar, szlovák, lengyel, német kultúra sajátossága? A műveltségben, s annak közvetítésében. A műveltség tartalmában, vagyis mit közvetít, mit tanít meg ebből a közös kultúrából az iskola, hogy – különbözőségünk megőrzése mellett – „egy nyelven” tudjunk beszélni, hogy értsük egymást az alapvető közös értékrendünk ismeretével, vállalásával és terjesztésével, újból és újból újrateremtésével. S legyünk képesek a másik nép sajátos kultúráját – tudományát, művészetét, hitét, hagyományait – megbecsülni, értékelni, mert sokszínűségünk nem szegényít, hanem gazdagít bennünk, s végső soron Európát.

Fontos, hogy ebben az információgazdag, sőt információáradatban túltengő világban ne bizonytalanok legyünk, hanem nyújtsanak biztonságot, eligazodást a zsinórmértékül szolgáló, évezredek által örökített értékeink. Az eligazodási pontok felismertetésében nyújt segítséget az iskola, amennyiben a műveltség alapjául kiválasztott tananyagot, kultúrát, hitelt érdemlő műveltséget terjeszt és teremt újjá.

A teljes írás itt olvasható.