A Százak Tanácsának több mint másfél évtizede megfogalmazott küldetése, vállalása, hogy folyamatosan tegyen a haza javáért. Úgy is, hogy állásfoglalásaival támogassa a jót, tiltakozzon a rossz ellen, javaslataival segítse elő a helyes döntések születését.
Ezt tette 2013. október 1-jén is Székesfehérváron a városháza dísztermében a Szent István Emlékév alkalmából tartott konferencián. A tanácskozás zárásaként dr. Szijártó István, a Százak Tanácsának ügyvivő elnöke megköszönve a védnökök – dr. Spányi Antal megyés püspök és dr. Cser-Palkovics András polgármester – előadásait, valamint a város lelki és polgári vezetőinek támogatását, előterjesztette javaslatát Szent István örökségének méltó őrzésére. Az egyhangúlag elfogadott állásfoglalás: „Nagyra értékeljük a Magyar Országgyűlés, a Kormány és a városi vezetők törekvéseit, hogy az egyre erősebb deheroizálással, a hamis és sértő, gúnyos képet rajzoló történelmi kézikönyvekkel, tankönyvekkel és színpadi művekkel szemben, méltóképpen, tisztelettel és hálával emlékezzünk Szent István életművére, újra a köztudatba emelve az évezredes üzenetet: Sis Honestus! – Légy becsületes!”
Az állásfoglalás szellemét közvetíti az útkeresést nem tagadó, de a hiteles közvetítést valló és vállaló 11 írás. A szokásos egyszerű kivitelű „fehér könyv” Szijártó István gondozásában és Sallai Éva társszerkesztő munkája nyomán jelent meg a Százak Tanácsa 2013. évi utolsó ülésére, december 5-ére. A kötet tartalma rendkívül sokrétűen, sok szerző tollából – püspök, miniszter, író, múzeumi igazgatók, tanárok, kiállítást rendező – egy kötetben, eddig nem tapasztalható módon, közvetíti azt a Szent István-i képet, melyet az olvasó követendő örökségként magáénak érezhet.
Miért éppen Székesfehérvár? „Székesfehérvár Szent István királyra úgy tekint, mint aki magát a királyénak tudja” – írja Spányi Antal megyés püspök. „Székesfehérvár a Szent Király városa”. Szent István ugyan nem alapított Székesfehérváron egyházmegyét, de „hivatalt tartott fönn,… itt őrizték a koronázási ékszereket, itt tartotta a király a törvénylátó napokat, s ez volt az a hely, ahol az első király az első magyar szent családdal otthon lehetett.” István király példája a keresztény családi életnek, példát mutat, ahogy Gizellával ketten együtt, „egymást erősítve, a léleknek, az imádságnak, a keresztek hordozásának a közösségében élték meg a házasságukat.”
Székesfehérváron hozta meg 1938. augusztus 18-án az Országgyűlés azt a törvényt (1938. XXIV.), amelynek 1. §-a „Szent István emlékét, a nemzet háláját, hódolatát” törvénybe iktatta, és augusztus 20-át nemzeti ünneppé nyilvánította. Szent István halálának 975. évfordulója alkalmából Székesfehérvár 2013-at Szent István Emlékévvé hirdette meg. A jubileumi rendezvénysorozat nyitásaként a „Nemzeti Emlékhely”-et jelölő emlékmű felavatása Székesfehérváron bizonyítja, hogy nemzetünk a Szent István által kijelölt úton, a keresztény, magyar úton kíván haladni.
Ki volt Szent István? A magyar történelem meghatározó személyisége gazdag európai és magyar örökséggel rendelkezett. Géza fejedelem és István nagyapja, Taksony fejedelem is kapcsolatot épített a római pápával, és a keresztény kultúrát terjesztették. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum ny. igazgatója tanulságosan mutatja be Bizánc és Róma eltérő egyházpolitikájának egyidejű magyarországi jelenlétét a X. században, majd Géza és István támogató elkötelezettségét a latin kultúra mellett, melynek következménye, hogy „a római kereszténység egyedülisége Magyarországon vitathatatlan.”
Gedai István tanulmánya választ ad azokra a kérdésekre is, amelyeket a történetírók a különböző korok ideológiájától netán nem mentesen fogalmaztak meg. Néhány közülük: 1. Szent István kereszténysége jelentős hagyományokra, előzményekre épült. 2. A Koppány–István háborúban Vecelin és a Vecelin utódok szerepe bizonyító erejű, hogy nem István tehette a magyar történelemben példa nélkül álló meggyalázást. 3. „István király szent életű uralkodó volt… Cselekedeteit a hit védelme, fejedelmi elődeinek tisztelete, követése, alattvalói véleményének figyelembevétele irányította; törvényei pedig a biztonságot, a rendet, az életlehetőséget jelentették.”
A fenti gondolatokat erősíti meg Andrásfalvy Bertalan néprajztudós nagyívű tanulmánya. „Európában alig találunk még egy olyan királyt, aki annyira meghatározza népe történelmét, mint a mi Szent István királyunk.” A szentként tisztelt király arcképét őrzik a népmondák, egyházi énekeink, írott források, de nem egyedi a „megtévesztő méltatás”, a kritikai megfontolást, kutatást nélkülöző, történészektől átvett értékítéletek visszhangozása. Például, hogy „a magyarok megjelenése a Kárpát-medencében a Nagymorva Birodalom és a szláv térítés katasztrofális végét jelentette.” (Andrásfalvy Bertalan J. M. Veselyt idézte.) Az ellenségkép éltetéséhez még a kortárs cseh egyháztörténész, Vesely is hozzájárult talán akaratlanul, hiszen magyar történész írásaira támaszkodott. A X. század második felének történelmi tényeit – a római pápa és a német-római császár érdekellentételeiből fakadó cselekedeteit bemutatva – kiválóan szemlélteti Andrásfalvy Bertalan a magyarok egy részének korábbra datálható kereszténységét.
S milyen kép él a mondákban Szent István életéről? Szent István eszménykép: kegyes, igazságos, aki keresi az isteni igazságot, s bevallja esendő emberi gyengeségeit; akiben „a szentistváni Nagy-Magyarország nemzetiségei is saját királyukat látták, mint például egy szlovák hősénekben, egy trencsényi szlovák mondában, vagy a román legendás énekben.
Szent István nagy király volt, mert szent volt – írja Osztie Zoltán katolikus teológus, lelkipásztor, néhány cselekedete és a tények prezentálásával. A tudatos, megfontolt döntés eredménye volt a koronázás ideje, s a felkenés, ami azt jelenti, hogy a király Istentől kapott felhatalmazás alapján felelős népéért. Törvénykönyve hűen példázza ennek realitását az egyes ember megbecsülésében, a személyes méltóság tiszteletben tartásában.
Krisztus-hite, Mária-tisztelete példaértékű. Szent István nemzeti zarándoklatot szervezett Székesfehérvárra a Boldogasszony tiszteletére. Akkor ott találkozott a velencei bencés szerzetessel, Szent Gellérttel, akire fia nevelését is bízta. Mindnyájunk számára ismert, hogy nemzetünket Szűz Máriának ajánlotta fel, s talán kevésbé köztudott, hogy csak mi magyarok imádkozzuk „…Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja…”
A koronázó paláston, melyet a királyi pár 1031-ben ajándékozott a székesfehérvári Mária- templomnak, bonyolult szimbólumrendszer jeleníti meg Krisztus uralmát a világegyetem felett, s benne elhelyezve találjuk meg Magyarországot.
Zétényi Zsolt jogász a törvényhozó, törvénykező Szent István nagyságát abban a tényben láttatja, hogy a Kárpát-medencében, Közép-Európában, „végül is Európa egésze számára véglegessé megfordíthatatlanná tette a magyar nép európai otthonteremtését.” Magyarország Szent István által lett „szakrális – kulturális, katonai – politikai tényező, ősi, eredeti apostoli királyság állami létformájában. Jogos büszkeséggel kell mindnyájunknak elgondolkozni Zétényi Zsolt azon megállapításán, miszerint az európai gondolatnak, a nagy keresztény birodalomnak három férfiú volt a zászlóvivője ebben az időben: II. Szilveszter pápa, III. Ottó német-római császár és Szent István királyunk. Különös értékként kell jegyeznünk, hogy Közép-, illetve Kelet-Európában a magyar állam egyedül volt olyan szuverén állam, mint a francia vagy az angol; míg a cseh vagy a lengyel állam tekintetében megállapítható a szuverenitás-korlátozottság a külhatalmakkal. A korszak újragondolását segíti elő a szuverenitásról az a tény is, mely a pozsonyi csatában (907) a magyar seregek nyugatiak felett aratott elsöprő győzelme után a magyar nagyfejedelemség, majd a magyar királyság földjére 1030-ig nem lépett idegen katona.
A törvényhozó, törvénykező István király legfőbb jellemzője, hogy „erős politikai és katonai elkötelezettsége közepette is hű maradt az erkölcsi követelményekhez.” Ezek: a morális megfelelés, a hagyománytisztelet, a tudás-tapasztalat szerepének elismerése, az igaz ítélet és a türelem gyakorlása.
A kötet egyediségét gazdagítja Sutarski Konrad írása Szent István királyunkról lengyel szemmel. A hiteles Szent István-i kép kialakításához kiváló az az összehasonlító elemzés, mely Géza fejedelem és I. Mieszko fejedelem, I. Boleszláv (Vitéz) és I. István intézkedéseit (kereszténység felvétele), kapcsolatrendszerüket, Lengyelország és Magyarország kétoldalú viszonyait és azok hátterét mutatja be három tanulságos történelmi és lengyel krónikák példáin – Felvidék sorsa, koronázás, a Piastok és a Turul nemzetség dinamikus kapcsolatai – keresztül.
Az elmélyült tudás megszerzésének szükségességét nem lehet eléggé hangsúlyozni, de hiánya esetén egyetérthetünk a Magyarországon élő lengyel író azon megállapításával, hogy „elégedjünk meg azzal a nem mindennapos szimpátia megnyilvánulásával, melyekkel a Lengyelországba látogató magyarok napjainkban is találkozhatnak.”
Albert Gábor író Szent Istvánról, a jövő emberéről szól, őt állítja elénk, hogy hitet, erőt és értelmet kapjunk leendő cselekvéseinkhez. Szent Istvánt, „aki az utóbbi néhány évtizedben már-már elvesztette tulajdon arcát, és a perifériára szorult. Közösségvállalásunk annál teljesebb és természetesebb, mert „az országút szélére vetett országgal” együtt saját magunkat is peremhelyzetben lévőknek érezzük.” István alakjában megfogalmazódik „egy véresen aktuális kérdés”, melyre válaszolnom kell: 1. A sorskérdések feltárását ne szánalmas frazeológiai bűvészmutatványok helyettesítsék. 2. A hatalmi érdekek helyett az eszmék győzedelmeskedjenek. 3. Túl kell lépnünk a hamisnak bizonyult előítéleteken, meg kell szabadulnunk a kicsorbult és a nemzet létét fenyegető „igazságok”-tól. 4. Ahhoz, hogy ezt az országot képessé tegyük a megújulásra, a régi és elavult ellen előbb külön-külön saját bensőnkben kell megvívni a harcot.
A Szent István-i kép teljességéhez hozzájárul a magyar iskolarendszer létrehozásáról szóló írás. Kováts-Németh Mária hangsúlyozza, hogy a máig érvényes területi elv alapján létrehozott iskolarendszer Európa szívében biztos alapot nyújtott az európai és sajátosan magyar értékek közvetítésében. Ennek a rangnak a megőrzése, újrateremtése valamennyiünk feladata. Ez utóbbit bizonyítja Koós Ferenc tanulmánya, melyben a történelem tanításához készült tankönyvekben vizsgálta a Szent Istvánról rajzolt – több esetben nem követendő – képet. A tanulmánykötetben Smohay András mutatja be azt a történelmi jelentőségű kiállítást, melyben Székesfehérváron 2013 őszén először volt látható együtt Szent István három legnagyobb ereklyetartó – zágrábi, székesfehérvári, kalocsai – mellszobra. Demeter Zsófia igazgató asszony nyújt izgalmas olvasmányt Székesfehérvár fejlődéséről, a történelmi eseményekről, benne az 1938. évi Szent Jobb látogatásának és Prohászka püspök újratemetésének, majd az augusztus 18-i székesfehérvári Országgyűlés eseményeinek, s a kor sajtóhíreinek bemutatásával.
A kötet tisztelgés Szent István öröksége előtt. A kötetben megfogalmazott, feltárt új tudományos eredmények, összefüggések kiválóan alkalmasak mind a szakemberek, mind a politikusok, mind a diákok számára. (Forrás: http://szazaktanacsa.hu/)
Dr. Kováts-Németh Mária
a Százak Tanácsa tagja
.jpg)
