- Heti Ajánlat
- Természet
- Történelem
- Kultúra
- Nyelvtudomány
- Életmód
- Technika
- Tudósok
- Közélet
- Diákoldal
- Olvasóink küldték
- Tanítástan
- Pszichológia
e-Learning
- Tudta-e?
- Hogy mik a menhirek? Sorba rakott, óriási kõtömbökbõl készült õskori építmények, amelyek az égtájak és utak jelölésére szolgáltak. Nagy-Britanniában, Franciaországban és Szardínián találhatók.
132. szám - 2015. szeptember
Egy új erkölcs vázlataHans Jonas (1903-1993) egy új alapokra helyezett, paradigmaváltó etika alapjait fektette le. Élete az európai történelem egyik legmozgalmasabb és egyben legvéresebb századát, a 20. századot szinte teljességgel betöltötte.
|
7
|
Gondolkodói pályája nemcsak az intellektuális hátteret biztosította számára, hanem vélhetően e filozófusi pálya irányát és megállapodott végcélját, központi gondolatát is előre vetítette. A gnózisról, a gnosztikus irányzatokról szólt a doktori disszertációja, maga viszont a gnózissal szemben, a biblikus antropológia, emberkép talaján állva határozta meg gondolkodói alapállását. A gnosztikus irányzatok közös ismertetőjegye volt, hogy a szellemet, az emberi tudásképességet előnyben részesítették a testtel, az emberi létképességgel szemben, s így egy testellenes és létezésellenes, (másként kifejezve) életellenes és világellenes gondolkodásmódot és vallási törekvést fejlesztettek ki. A biblikus antropológiában ezzel szemben a test és a szellem, vagy a test és a lélek organikus, elválaszthatatlan egységet képeznek: az ember nem oszlik föl e gondolkodásmódban egymástól elszakítható kettősségekre. Az elmondottak tükrében értelmezhető Hans Jonas etikai nézeteit összegező filozófiai tanulmánya, Az emberi cselekvés megváltozott természete. Az írás bevezető gondolataként Hans Jonas leszögezi, a hagyományos erkölcsi beállítódások egy zárt, örök időkre szóló etikai rendszer létezését föltételezték. Az újkori antropológiai fordulatot megelőző látásmódban a természetre mint a kozmosz örök rendjének a kifejeződésére tekintettek. Az ember „élete a maradandóság és a változás között játszódott le: maradandó a természet volt, változó pedig mindaz, amit az ember maga művelt. A legnagyobb emberi mű a város volt, amelynek bizonyos mértékű állandóságot tudott nyújtani azáltal, hogy törvényeket gondolt ki számára, és elhatározta, hogy azokat tisztelni fogja” – írja Hans Jonas. Hans Jonas tanulmányában a természet és a társadalom (a polisz, a város) közti viszonyra, annak 20. századi megváltozására helyezi a hangsúlyt, de eközben pontosan meghatározza a hagyományos erkölcsnek a legfontosabb jellemzőit is. Ezek az antropocentrikus és a szituációs jelleg. Az antropocentrikus jelleg alatt az értendő, hogy a hagyományos erkölcsnek mindig az ember az alanya és a tárgya. A hagyományos erkölcs sohasem lép át az emberen túli világba, a természet, az élő vagy az élettelen világ nem lehet a tárgya, de az emberi cselekvéshez kapcsolódó dolgok, eszközök sem. A szituációs jelleg az erkölcs itt-re és most-ra való irányultsága. „A jó és a rossz, amire a cselekvésnek ügyelnie kellett, a cselekvés közelében volt, vagy magában a gyakorlatban, vagy annak közvetlen hatósugarában, és nem hosszú távú tervezésen múlott. A céloknak ez a közelsége vonatkozott mind az időre, mind a térre” – írja erről Hans Jonas. Ha a hagyományos etikát a kozmikus rendbe való visszacsatolásként határozzuk meg, akkor arra is magyarázatot adhatunk, hogy miért kellett annak antropocentrikus és szituációs jellegűnek lennie. Antropocentrikusnak, emberközpontúnak azért kellett lennie, mert a természetből kiszakadt lényt, az embert kellett visszavezetnie – egyénileg és közösségileg – a megfelelő cselekvéssel a kozmikus rendbe. A természetet, a természettel együtt létező élő és élettelen világot (állatokat, növényeket, ásványokat) a természetből kiszakadt ember kivételével, nem kell visszavezetnie sehova, hiszen azt ebben a látásmódban a természetet és a szervesen hozzá tartozókat eleve áthatja a kozmikus rend. A természet működése ugyanis a kozmikus rend világi megtestesülése. Szituációsnak azért kellett lennie az erkölcsnek, mert csakis az itt-en és a most-on keresztül létesíthető kapcsolat az örökkévalóval, a változatlannal. A természetnek ilyen jellegű kapcsolatteremtésre nincs szüksége, hiszen képtelen kilépni az itt-ből és a most-ból. Erre, emlékezői képessége és az elvont gondolkodásra való hajlama révén, egyedül a természetből kiszakadt lény, az ember lehet képes. Hans Jonas a természet és a polisz megváltozott viszonyán keresztül vázolja föl a paradigmaváltó etika szükségességét. Gondolatmenete röviden így összegezhető: egészen az újkorig, a technológiai fejlődés jelentkezéséig, az emberi társadalom (a polisz) pusztán csak egy elszigetelt része volt a természetnek. A természet hatalmas erejének az emberi lakóterület, élettér nem tudott ártani, éppen fordított volt a helyzet: az ember volt kiszolgáltatva a természet erőinek. Mára, a technológiai fejlődésnek köszönhetően mindez teljesen megváltozott: az ember eluralta a természetet. „Megszűnt ugyanis a határ állam (polisz) és természet között: az ember városa, amely valaha enklávé volt a nem emberi világban, kiterjeszkedik a földi természet egészére, és bitorolja helyét.” Most már a természet is sebezhető az ember által, nemcsak az ember a természet által. Ennek a ténynek komoly erkölcsi vonzata van. Mivel az ember az ökológiai egyensúly felborításával, a bioszféra elleni támadással a saját maga és utódai életét is fenyegeti, ezért a cselekedete erkölcsileg elítélendő. Ez a megállapítás még belefér a hagyományos etika keretrendszerébe, azonban a környezetpusztítás egy olyan hosszú távon ható, eddig ismeretlen jelenség, amely a hagyományos erkölcsi szabályokkal már nem kezelhető. Hans Jonas több sajátos szempontra is fölhívja a figyelmet: a környezetpusztítás sokszor irreverzibilis, visszafordíthatatlan következményeket eredményez; hatásai majd csak a jövőben lesznek igazán érzékelhetőek, ráadásul e hatások kumulatívak, összeadódnak, fölerősítik egymást; elkövetője sem határozható meg pontosan, kollektív cselekvés, sok emberi tett együttes eredménye. Ezek a szempontok tarthatatlanná teszik a hagyományos etikát. A fölsorolt sajátosságok épp a hagyományos erkölcs kiindulópontjait támadják: annak antropológiai és a szituációs jelleget. Hans Jonas emiatt egy új etika vázlatát rajzolja fel. Ez az új etika a felelősség elvére épül. A felelősségben ismeri fel azt az elvet, amellyel az erkölcsi cselekvés az emberi túli dolgokra, a természetre is kiterjeszthető. Világosan meghatározhatók az általa javasolt erkölcsi paradigmaváltás elemei. A hagyományos antropológiai jelleget feladva már nemcsak az emberben kíván erkölcsileg minősíthető önértéket látni, hanem az egész természetben, a természet minden egyes létezőjében is. A szituációs jelleget feladva, a most-ra, a jelenre irányultságot kibővítené egy a jövő időhatárait is szempontul vevő erkölcsi hozzáállással, és az itt közeli, az emberi horizontra leszűkített terét, egy tág, messze ható összefüggésekben gondolkodó, globális horizonttal egészítené ki. Ezek a változások az erkölcsi indíttatás kiegészítését is szükségessé teszi. Korábban az erkölcsi indíttatáshoz elegendő volt a lelkiismeret (kereszténység), az ész belátása (Szókratész, Kant) vagy az okosság (Arisztotelész), most viszont a jövőbe látáshoz és a globális horizonthoz nélkülözhetetlen lesz a tudomány is. A felelősség környezetkímélő erkölcse a tudományra hagyatkozó erkölcsi cselekvés. Az etikai paradigmaváltásra két lehetséges változatot kínál fel Hans Jonas az említett tanulmányban, de csak nagyvonalakban. Az egyik javaslat egy tudományra épülő környezetetika vázlata, a másik javaslat a nyugati vallások biblikus alapállásába a keleti vallások etikai alapelvét, az áhimszá (erőszaknélküliség) elvét is beépíti. A kettő között nem húz határozott választóvonalat, inkább nyitva hagyott választási lehetőségként tárulnak elénk azok a szövegből. A döntést ránk bízza. |
Kapcsolódó cikkek
- „Csupa jót tett...” (Mk 7,31-37)
- A reklám jövője
- Vallási forradalmak (IV.)
- Vallási forradalmak (III.)
- Vallási forradalmak (II.)
- Vallási forradalmak (I.)
- Gondolatok a kalocsa-bácsi érsekség létrejöttéről
- „Teremtsd egészen ujjá e hazát.” (Petőfi Sándor)
- Az újkori emberkép és az istenképűség
- A középkori arab orvosok ismeretei
- A jelenlét jelei, a csodák
- Róma püspöke Mária országában
- Pápalátogatások Magyarországon
- Istentelenek országa
- „Tündöklő diadalút a magyar sors folyóján”
- Só és Világosság!
- Az ige közöttünk
- Végül mindannyian a szeretet jegyében ítéltetünk meg!
- A Nyugat alkonya
- Adventi levél 2018.
- Az eretnekmozgalmak eredete
- Kihez tartozom?
- A világnézetről, avagy erkölcsi tudatosság
- Mit ünnepelünk húsvétkor?
- Harc a másság ellen
- Európai, s sajátosan magyar örökségünk és a reformáció
- Jöjj és láss!
- A forradalom lényege
- Aki kilógott a felvilágosodás közgondolkodásából
- Keresztény értékek az irodalmi művekben
- Európa igazi atyja
- Hitünk!
- Út a vallások kialakulásától a vallástagadó vallások megszületéséig
- A nácizmus, a modern(ista) álvallás
- Isten nem halott! Jézus nem hal meg sohasem!
- Hit és erkölcs
- A feminista teológia áldozat fogalma és annak teológiai értékelése
- A három ajtó
- Házasság és család a „Kezdet” horizontján
- Református egyházjogi és jogteológiai reflexiók az Európai Unió egyházfelfogására
- a Szentség utáni vágy
- A kereszt civilizációja
- Hát ti mit mondotok, ki Jézus?
- A világ elvilágiasodása
- Hét héttel húsvét után: pünkösdkor
- Egyház és média
- Hidat építeni Krisztussal
- Az Újszövetség hajnalán
- Az emlékezés napjai
- A Genezáreti-tó
- Izrael gazdasági jellemzői a Szentírás tükrében
- Egy egyház, amely nem egy vallásról szól
- Izrael éghajlata, élővilága és vízrajza
- Kármel
- Az új tudomány
- Tábor kontra Hermon
- Izrael földrajzi tagoltsága
- A vallás és a vallástudomány
- Jézus városa
- „A jó ügynek nemességet kell nevelni”
- A megváltás városa
- A szúfi költészet
- Mária országa
- A Jordán-folyó
- Azért adta a két kezemet, hogy áldást adjon…
- Olvasóink ajánlata