Tudta-e?
...hat deciliter üdítő elfogyasztásával 20 teáskanálnyi cukor jut a szervezetbe?

167. szám - 2018. augusztus

A politikai vallások exportja

Mindkét XX. századi totalitárius rendszer politikai vallásként működött. Ezt a vallástudományban is meghonosodott fogalmat a Bécsből az Egyesült Államokba emigráló Eric Voegelin alkotta meg még az osztrák fővárosban 1938-ban megjelent A politikai vallások című művében.
SÁFRÁNY Attila | a szerző cikkei

7

A későbbiekben a sajátos értelemben használt gnózis, gnoszticizmus kifejezést alkalmazta ennek a magát a transzcendencia előtt elzáró, mégis vallásként működő immanentizmusnak a megnevezésére. Voegelin szerint képtelenek megragadni a nemzetiszocializmus lényegét azok az értelmezési kísérletek, amelyek nem látják e totalitárius rendszer vallási természetét. A világon túlitól magát elszigetelő sajátos vallások ezek.

Az evilágiságba bezáródó és a transzcendenciától elzárkózó politikai vallásnak a lényege – mind a baloldali kommunista, mind a jobboldali fasiszta változatának – a híveinek evilági üdvöt és evilági megváltást ígérő eszkatológia. A céljuk e rendszereknek a bibliai végidők mintájára elképzelt végső nagy küzdelemben a mennyországot lehozni a Földre. (Megvalósítási kísérleteikkel valójában a földi poklot hozták létre.) Az üdvcélt az emberiség az apokaliptikus iratok szerint a Messiás vezetésével éri el. A „mennyországot a Földre lehozni szándékozó politikai vallás is akkor teljesedik be, amikor a társadalmi fordulat a forradalmi apokaliptika szerint megleli a maga történelem-beteljesítő forradalmi Messiását. A nagy Vezérrel az élen ekkor kezdetét veszi a forradalom üdvkorszaka, amelynek az első felvonását a Jelenések könyvének a jövendölésére alapozva az ezeréves Birodalom megalakulása jelenti majd az egyik oldalon, a másikon pedig a vágyott jólét korszakának az eljövetele.

Az elérkező Szabadítóról szőtt álom emberi őskép, ezért valamilyen formában, az adott hitrendszerbe beleillesztett keretek között mindegyik üdvtanban megtalálható: a kereszténységben és a judaizmusban Messiásként, az iszlámban Mahdiként, a hinduizmusban Avatárként, a buddhizmusban Maitréjaként. Az Európában megszületett két történelem-beteljesítő eszme, a fasizmus és a kommunizmus a két meghatározó európai vallás messiásképét használta fel tudattalanul saját forradalmi vezérhite kialakításakor, a baloldali történelem-beteljesítő eszme a szegények vallásaként ismert kereszténység, a fasizmus pedig a választott nép vallása, a judaizmus messiásképét. Ugyanez volt a helyzet a két politikai vallás végidő-tanával is.

Amikor exportálták eszméiket, akkor már ezt a kész eszmeiséget adták tovább. A baloldali történelem-beteljesítő eszme értelemszerűen ott talált leginkább befogadó talajra, ahol a civilizációs hasonlóságok miatt a kereszténység is a leginkább elterjedt volt, illetve még ma is expanzióban van: a Távol-Keleten. Így a saját, fejlett vallási rendszerekkel rendelkező Kínában, Koreában, Indokinában esély nyílott arra, hogy a kommunizmusnak a keresztény hatás alatt álló messiásképére a Szabadítóról szóló taoista és buddhista elképzelések is rávetüljenek, ám ez legfeljebb csak nüanszokban módosíthatott rajta egy kicsit másmilyen színárnyalatú vörösre festve a távol-keleti baloldali történelem-beteljesítő forradalmakat, a kommunista eszkatológia lényegén azonban semmit sem változtatott.

A szélsőséges nacionalizmus politikai vallása Európán kívül elterjedt mind a keresztény, mind a nem keresztény területeken. Itáliának, a katolicizmus bölcsőjének a fasiszta eszmeisége a szintén katolikus Latin-Amerikában hódított leginkább, a nácizmus-szerű, nemzeti-faji felsőbbségtudattal átitatott jobboldali történelem-beteljesítő forradalmiság viszont elsősorban azokon a területeken tudott és tud ma is szimpátiára lelni, melyeket a kereszténység sohasem, még a kolonizáció idején sem volt képes mélyebben átjárni: Indiában és az iszlám országokban. Ilyen volt a nyugati gyarmatosítástól megkímélt Japán is a Távol-Keleten, ahol a szélsőséges nacionalizmus a sintoizmus császárkultuszához idomulva könyörtelen hódítói berendezkedést hozott létre, Hitler rendszerének minden tekintetben méltó párját. A vallási alakban jelentkező nacionalizmus utóbbi évtizedekben tapasztalható erősödésének köszönhetően, úgy tűnik, ez az eszmeiség néhol még csak most bontja ki romlott virágait. Ennek a szomorú eseménye volt az Iszlám Állam gyors térhódítása Szíria és Irak területén 2012-ben. Magától értetődik, hogy ebben az esetben a Szabadítóról és a végidőről szóló iszlám és hindu képzetek vetülnek rá a történelem-beteljesítő tanra. Az Iszlám Állam egyik propagandalapja, a Dabiq annak a szíriai városnak a nevét vette fel, amelyet egy hadiszban úgy emlegetnek, mint a végidők nagy csatájának egyik lehetséges helyszínét, ahol a muzulmánok megvívnak majd a keresztényeknek értelmezhető rómaiakkal (bizánciakkal). Dabiq tehát a muzulmán Armageddon egyik lehetséges helyszíne.

A sajátos vallási és nemzeti jegyek egyedivé formálhatják a szélsőséges nacionalizmus politikai vallását. Amint közismert a fasizmusnak pontosan annyi, külsőleg összeegyeztethetetlennek tűnő változata létezhet, ahány nemzet vagy közösség a zászlajára tűzi a jobboldali történelem-beteljesítő eszmét, hiszen valamelyest mindegyik a maga képére formálja a szélsőséges gondolkodásmódot. Az olyan lényegi ismertetőjegyekben viszont mint a nemzeti-közösségi felsőbbrendűségi hit, az erőszakosság, a hódítás vágya, a kiközösítettekkel és a megvetettekkel szemben alkalmazott terror teljesen megegyeznek ezek az adott nemzet vagy az adott közösség egyedülálló történelem-beteljesítő küldetésében hívő szélsőséges fasiszta irányzatok.


A végidő utolsó nagy ütközetének az ábrázolása a keresztény elképzelés szerint: az égből alászálló Krisztus az égi seregekkel megütközik a sátáni hadakkal

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor