Izrael gazdasági jellemzői a Szentírás tükrében

Izrael területének hosszúsága 470, míg szélessége 135 km. E parányi (22 070 km2) országot 7,8 millióan lakják. A térség a szubtrópusi övezethez tartozik, ami annyit jelent, hogy száraz, meleg éghajlat jellemzi, a déli országrész pedig elsivatagosodott. Kis területe, a természeti kincsek hiánya (kevés édesvízkészlet, termőtalaj, energiaforrás, bányakincs; rendelkezik nátriummal, káliummal, kálciummal, brómmal, szulfáttal, foszfáttal) és a nehéz életkörülmények ellenére is stabil gazdaságot sikerült felépítenie. Legfontosabb ágazatai közé soroljuk gyémántiparát, mit a világ élvonalában említenek. Az ország gyémántpiaca a világ legnagyobb ilyen jellegű központjává nőtte ki magát (az itt értékesített brilliánsok a gyémántkereskedelem kb. 40%-át teszik ki világviszonylatban) köszönve megbízhatóságának és a magas szintű szakértelem jelenlétének az iparág minden ágazatában. Izrael iparának fejlettségéhez nagyban hozzájárul a magas szintű szakértelem. Ezt bizonyítja a másik vezető ágazat is, illetve a csúcstechnológiához kapcsolódó iparágak. Napjainkban itt tapasztalható a legnagyobb fejlődés, ami az állami beruházásoknak is köszönhető. Évente nagy összeget különítenek el tudományos, kutatási és fejlesztési célokra. Izrael építőiparának bizonyos ágazatait szintén a világ élvonalában kell említenünk, de az ország jövedelme szempontjából nem elhanyagolható a textilipar és ruhagyártás, acélipar, gép- és fegyvergyártás, a vegyipar, cement- és gumigyártás stb. Haifában jelen van a kőolajfinomítás is amihez a nyersanyagot főként Mexikóból és Egyiptomból importálják. 

A Gyémánttőzsde Tel Avivnak a Ramat Gan nevű negyedében jött létre. Itt épült meg az ország legmagasabb (235 m) felhőkarcolója is, mely körszerű alaprajzával Tel Aviv és az izraeli gazdasági élet szimbólumává vált.

Az ország iparának ugrásszerű fejlődését több rendkívül fontos tényező indította el az 1990-es években, hogy 2006-ban a világ második legdinamikusabban fejlődő országává váljon. A mai modern ipar elődje azonban szerszámkészítő és mezőgazdasági termények feldolgozásával foglalkozó kis cégek voltak.

A távközlés rohamos fejlődése a csúcstechnológiát képviselő iparágakkal van szoros kapcsolatban, míg az idegenforgalom és a kereskedelem igényei a közlekedés számára támasztanak fontos fejlődési alapot. Izrael turisztikai vonzerejéről egész tanulmányt írhatnánk. Főként vallási, történelmi-régészeti valamint üdülési szempontokból kedvelt. A körülmények nyújtotta lehetőségek azonban még messze nincsenek kihasználva, így a jövőben ez fogja jelenteni az ország gazdaságának egyik húzóerejét.

Izrael mezőgazdaságának jellemzői közé tartozik az a tény, hogy kevés a termőtalaj, a csapadék és szűkös az édesvízkészlet mégis régtől fogva fontos. Az itt élők kísérletezési kedve és találékonysága, kitartása emelte fel és tartja meg ezt a gazdasági ágat, ami napjainkban öntözési és más, a problémás területek földművelésének megkönnyítésével kapcsolatos technológiát exportál külföldre. Szintén jelentős az Európa felé irányuló élelmiszerexportja. Izrael nagyban hozzájárul ahhoz, hogy télen is hozzájuthassunk nyári zöldségfélékhez és gyümölcsökhöz. A sivatagi oázisokban datolyapálma ültetvények, a mediterrán tengerparton banán- és narancsültetvények sorakoznak, a hegyoldalakat olíva- és szőlőültetvények borítják, ahol pedig hűvösebb az éghajlat mandulát, mogyorót, diót is termesztenek. A medencék talaja inkább a gabonafélék és takarmánynövények termesztésére alkalmas. Az állattartás alapját ma a modern baromfi- és a szarvasmarha tenyésztés adja. 

Izrael gazdaság jellemzői Jézus korában

A Szentírás több helyen tanít minket olyan módon gazdálkodni, ahogyan azt mennyei Atyánk a világ teremtésénél elképzelte, becsületesen s nem csak saját, hanem mások javára is.

Emlékeztetőül csupán néhány igehelyet említenénk melyek közül a Lukács evangéliumából idézett részek magától Jézustól valók.

• „Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel adnak majd az öletekbe! Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.” (Lukács 6, 38) Ugyanerről tanítanak a Példabeszédek is (3, 9-10).
• „Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lukács 12, 15)
• „Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, valyon van-e miből befejezni?” (Lukács 14, 28)
• „Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti nem fizettetek ki, felkiált, s az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe.” (Jakab levele 5, 4) A Példabészek könyve is foglalkozik hasonló helyzettel. „Aki szegényt sanyargat, hogy gyarapítsa vagyonát, ad majd a magánál gazdagabbnak, és szükségbe jut.” (22, 16)
• „Az én Istenem kielégíti majd minden szükségletet gazdagsága szerint Krisztus Jézusban.” (Filippi 4, 19)
• „Azon légy tehát, hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, s aki helyesen munkálja az igazság igéjét.” (II Timóteus 2, 15)
• „Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (II Thesszaloniki 3, 10)​

Mivel idei cikksorozatunkban eddig kevesebb hangsúlyt fektettünk az Újszövetség tanításaira, Urunk példázatairól pedig nem is szóltunk, e cikkünkben néhány részletet kicsit bővebben szeretnénk elemezni. Az evangéliumok hű képet festenek a kor gazdasági jellegzetességeiről. Jézus gyakran tanított Isten országáról úgy, hogy példabeszédeiben egy-egy foglalkozás törvényszerűségeit, fortélyait vagy éppen az aktuális évszakhoz kapcsolódó munkát magyarázta. Így mondanivalója könnyen érthető volt a tanulatlan többség számára is. 

Az Újszövetség tanúsága szerint ezekben az időkben a legfontosabb gazdasági ágazatok egyike volt a szőlészet. A János 15, 1-10-ben Jézus azt szeretné megértetni hallgatóival, hogy akkor fognak sok „termést hozni”, ha ragaszkodnak tanításaihoz, azaz megmaradnak az Ő szeretetében. Mindezt szinte filmszerűen meséli el miközben arról beszél, hogy Ő maga szőlőtő, a mennyei Atya a szőlőműves és minden olyan hajtást (amik mi, hívők vagyunk), ami nem hoz termést, azt lemetszi a tőről és elégeti. Ki ne értette volna meg ezt a tanítást, hiszen ma is pontosan ugyanígy gondozzuk ültetvényeinket!

Máté evangéliumának 13. fejezetében (3-9) Jézus a földművelésről tanít. Elbeszélésében számba veszi azokat a lehetőségeket, amik történhetnek az elvetett maggal. Ha útszélre esik, megeszik a madarak. Ha köves helyre hullik, könnyen kikel, de mivel gyökere nincs a kellő mélységben, hamar kiszárad. A tövisek közé hullott mag kikel ugyan, de elnyomja a gaz, a jó földbe hullott vetőmag pedig bőven fog teremni. Így magyarázta meg hallhatóságának, mi lehet a sorsa Isten Igéjének mindannyiunk szívében s állít tükröt mindannyiunk elénk.

A halászatnak szinte központi szerepe van az evangéliumokban. Részben azért, mert a Galileai-tenger partján, ahol az itt élők egyik megélhetési lehetőségét képezte, az emberek mindennapjainak elkerülhetetlen része volt, még ha talán ők maguk nem is ezzel foglalkoztak. Másrészt azért, mert éppen a halászat példáján mutatja be Jézus az evangélium terjesztését, az Őt követők feladatát. A ma is élő Isten minket is ugyanazokkal a szavakkal hív el követésére, mint amikkel legelső tanítványait, Simont azaz Pétert és testvérét Andrást hívta meg a Vele való közösségre. „Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!” (Máté 4, 19)

Abban az időben sok ember számára jelentett megélhetési forrást a pásztorkodás is, ami szintén többször szerepel a példabeszédekben. Jézus magyarázza, hogy Ő a jó pásztor, aki ismeri juhait, hogy azok is ismerik pásztoruk szavát és azt is elmondja nekik, hogy életét fogja adni juhaiért. (János 10, 1-18) A másik sokat idézett tanítás az elveszett bárány története (Lukács 15, 4-7), amivel tulajdonképpen Urunk azt szerette volna szemléltetni, hogyan is történik a megtérés, Isten megismerése és követése. Ha a száz juh közül egy is eltévelyeg, a pásztor otthagyva a nyájat, keresésére indul. Mikor megtalálja, vállára veszi, visszaviszi a nyájhoz s örömünnepre hívja szeretteit. Bizonyára többünkhöz közel áll ez a történet, akik elcsatangoltunk Istenen kívül keresve a boldogsághoz vezető utat. Jézus azonban valóban mindnyájunk után jön s ha engedjük Neki, megragad minket s visszavisz minket az Ő biztonságot és örömöt jelentő közelségébe.

Néztünk-e már úgy a Szentírásunkra, Istenünk Szavára, mint egy olyan tankönyvre, mely gazdálkodni tanít minket? A Máté 13, 45-46 és 25, 14-30 igehelyek középpontjában a jó üzletkötés szabályszerűsége és a javakkal való bánásmód áll.

A Máté 25, 14-30-ban Urunk a helyesen befektetett pénzről oktat minket, de szavait vonatkoztathatjuk a Szentlélek ajándékaira is. Ezeket, mint az anyagi javakat is azért kapjuk, hogy mások szolgálatára, megsegítésére használjuk. A történet szerint egy gazdag úr hosszú útra készült, de még mielőtt eltávozott volna, rábízta vagyonát szolgáira, hogy gazdálkodjanak vele. A pénzt igazságosan, képességeik szerint osztotta el. Egyikük öt, másikuk kettő, a harmadik pedig egy talentumot kapott. Nem téveszthetjük szem elől, hogy az egy talentum sem volt kis összeg, kb. 20-40 kg közötti arany/ezüst mennyiségének felelt meg s szépen lehetett volna gazdálkodni. Míg a másik kettő a kapott vagyont jövedelmezőn befektette, társuk elásta, hogy biztonságban legyen. Mikor visszatért a tulajdonos mindegyikőjüktől számon kérte, hogyan gazdálkodtak. Kettejüket megdicsérte, a lustát pedig megfedte s hiába magyarázkodott, elvette tőle a rábízott összeget s odaadta annak, aki a legtöbbet gyűjtötte. („Mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog.” Mt 25,29) A lustának az lett a további sorsa, hogy elbocsátották s kilépve a sötétbe (egyik magyarázat szerint: kiesve Isten kegyelméből) bezárult mögötte a kapu.

A kereskedőről és az igazgyöngyről szóló tanításban a Mester arra oktat, hogyan kell jól üzletelni, nyereséges üzletet kötni. (Máté 13, 45-46) Ha a kereskedő egy igazán értékes igazgyöngyre lel, eladja mindenét s megveszi azt – mondta, miközben arra utalt, hogy ha valaki megtalálja az Istent, a létező legnagyobb értéket s megtapasztalja szeretetét, vigasztalását, gyógyítását, segítségét, többé már nem fogja akarni elengedni.

Jézus a jó pásztor. Simon Dewey festménye