Izrael földrajzi tagoltsága

Sorozatunk első részében (itt olvasható) már szóltunk arról, milyen földterületet ígért Isten népének. Mikor megbízta Mózest, hogy vezesse ki az Izraelitákat a rabszolgaság földjéről, ezt mondta: >>Láttam népem nyomorúságát Egyiptomban […] és ismerem szenvedését. Leszálltam tehát, hogy megszabadítsam az egyiptomiak kezéből, és kivezessem arról a földről egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jezubiták lakóhelyére. […] Most tehát jöjj, hadd küldjelek a fáraóhoz, hogy kivezesd népemet, Izrael fiait Egyiptomból!<< (Kivonulás 3,7-11)

Izrael területe 22 070 km2, ami kicsivel nagyobb, mint Szlovénia. Szélessége csupán 135 km, míg hossza 470 km-t tesz ki. Határos Libanonnal, Szíriával, Jordániával, Egyiptommal, nyugaton a Földközi-tenger mossa, míg délen szűk kijárata van a Vörös-tengerre. Az ország természetföldrajzi szempontból kis területe ellenére igencsak változatos.

A II. Törvénykönyvben (11, 10-11) Mózes így írja le népének ezt a vidéket: „Az a föld ugyanis, ahová mégy, hogy elfoglald, nem olyan, mint Egyiptom földje, amelyről kijöttél, hogy az elvetett magra öntörővizet vezetnek, miként a zöldségeskertekre, hanem hegyes-völgyes és az égből várja az esőt”.

A terület valóban hegyes-völgyes. Tengerszint feletti magasság szempontjából az országot három észak-dél irányba futó sávra lehet osztani. Ezek a következők:

1. Földközi-tenger mellett húzódó Parti-síkság kitűnő közlekedési lehetőségeket nyújtott az ókori két nagy birodalom, Egyiptom és Mezopotámia között. A térségben fontos a földművelés, fövenyes strandjai s mediterrán hangulatú városai pedig kedvelt idegenforgalmi célpontok.

2. A Parti-síkságtól keletre fekvő szamariai dombvidék és Galilea területe körülbelül 850 m magas. Mély völgyek és ormok jellemzik. 

A tengerre néző Stella Maris-kolostor a Kármel hegy egyik kis csúcsán épült. A keresztény hagyomány szerint itt imádkozott esőért Illés próféta s hosszú idő után megeredtek az ég csatornái.

A terület részét képezi a 20 km hosszú Kármel-hegy is, minek neve „gyümölcsöst” jelent, utalva ezzel termékenységére. A hegy neve elsősorban Illés prófétához köthető. Ide hívatta össze mindazokat, akik Palesztínában Baál* isten prófétáinak tartották magukat, hogy bebizonyítsa az ő Istene az igazi, aki meghallgat és aki válaszol (I. Királyok 18, 19-46). A Kármel szentírási vonatkozásairól egyik következő cikkünkben többet is fogunk szólni.

A dombvidéket a Jezréel völgye választja el Galileától. Ez a völgy kelet-nyugati irányban nyitott s összeköti a Jordán-folyó vidékét, azon túl pedig a Golán-fennsíkot a Földközi-tengerrel. Kitűnő természeti adottságainak, de azon belül is főként az éghajlatnak köszönhetően az ország egyik fő mezőgazdasági központja. A táj jellemzői a hatalmas törzsű olajfák és olívaligetek.

3. Izrael keleti határa mentén húzódik a Kelet-afrikai törésvonal részét képező Jordán-árok. Ez az árokrendszer a világ leghosszabb árokrendszere, egészen Törökországtól Kenyáig terjed. Az ország területének legnagyobb része a tenger szintje alatt van, azaz negatív tengerszint feletti magasságú. A Jordán 15 km széles völgye tulajdonképpen keleti és nyugati részre osztja az országot. A folyó – mely egyben Izrael keleti határát is jelzi – a Hermon hegyén, 700 m körüli magasságban ered, átfolyik a Genezáreti-tavon s mintegy 300 km-es utat megtéve ömlik az élettelen Holt-tengerbe. A szent folyót már bemutattuk, bővebben itt olvashat az érdeklődő róla.

A Holt-tenger Földünk legmélyebben fekvő (400 m-rel a tenger szintje alatt) és egyik legsósabb tava. Vize brómban, káliumban és magnéziumban bővelkedik. Csupán 25 km-re található Jeruzsálemtől, mégis egészen más jelleggel bír.

A Genezáreti-tó (Galileai-tenger, Kineret-tó) a galileai hegyek és a Golán-fennsík közötti medencét tölti ki. 8 km széles, 21 km hosszú s 212 m-rel a tenger szintje alatt helyezkedik el. Ez Izrael legnagyobb édesvíztartaléka. A tó területéhez kötődik Jézus életének legnagyobb része, csodás gyógyítások, tanítások, a kenyérszaporítás, a vízen járás, Péternek és testvérének csodálatos halfogása, a vihar lecsendesítése stb. A tóval és vidékével szintén foglalkozunk bővebben a közeljövőben.

Izrael legszárazabb és legmelegebb térsége a Negev-sivatag, mely az ország déli felét borítja. Az itt élőknek meg kell harcolniuk a nagy meleggel, a szárazsággal, az év téli szakában megduzzadó vádikkal (A vádik a csapadékszegény, sivatagos területek időszakosan vizet vezető völgyei és folyómedrei), mik pillanatok alatt képesek elönteni a térséget s elmosni, ami az útjukban áll. Ezek a nehéz életkörülmények miatt csak elszórtan lakott. A sivatag délkeleti határa valamivel több nedvességet kap, így ennek a vékony sávnak a növényvilágát szavanna képezi. A sivatag középső részén csupasz kősziklák, vulkáni kráterek és lávafennsíkok tanúskodnak a valamikori vulkáni tevékenységről. Eliat városától kicsit északabbra viszont megváltozik a táj. A szürke és vörös gránitból álló meredek sziklafalakba vájt száraz kanyonok jelzik, mi arról tanúskodik, hogy a múltban a víz erős eróziós hatása érvényesült.

Izrael vízben bővelkedő és meglehetősen hideg része az északi térség. A főleg bazalt és más vulkanikus kőzet alapú Golán-fennsík régmúlt idők tűzhányókitöréseiről tanúskodik. Ez a terület földrajzilag magába foglalja a zsidók szent hegyét, a Hermont is (Zsolt 133,3), melyet főként mészkő alkot. A fennsík a Hula völgyére, Izrael legtermékenyebb völgyére nyílik. A téli időszak bővelkedik csapadékban minek következtében megduzzadnak a patakok, melyek a Jordán és a Galileai-tenger felé futnak barázdákat mélyítve a bazaltkőzetben. A Golán északi részére és a Hermon csúcsára is jellemző a hó. Az olvadó hónak köszönhetően ez utóbbi nem csak a Jordán vizét biztosítja, hanem két legfontosabb mellékfolyóját, a Dant és a Baniast is ellátják vízzel. A Jordán és mellékfolyói a Genezáreti-tóval együtt, fontos édesvíz készletet jelentenek a száraz, meleg ország számára. A bibliai időkben a Golán-fennsíkot sűrű erdők borították, melyek mára csak néhány kis szigetet alkotva maradtak fenn. 

Kilátás a Golán-fennsík déli nyúlványairól a tóra

A háttérben a Golán-fennsík a Genezáreti-tóval

* Baál a gyűjtőneve azoknak a természeti istenségeknek, amiket a palesztínokat körülvevő népek imádtak. Sajnos Isten népe is sokszor engedte magát tévútra csábítani s az igaz Isten helyett Baált választotta. Jeremiás próféta által maga az Úr dorgálja a népet: „Hogyan mondhatod:>>Nem vagyok tisztátalan, nem jártam a Baálok után?<<”. (Jer 2,23) Ezékiel próféta által a haragos Isten szól, aki fenyegeti hűtlen népét (Ez 6,4-7), Ózeás 13-ban pedig Efraim elpártolásáról panaszkodik az Úr s mondja „Pedig én, az Úr Istened vagyok neked Egyiptom földje óta; rajtam kívül Istent nem ismerhetsz, és Szabadító nincsen kívülem.” (Ózeás 13,4)