Tudta-e?
A farkasról a legtöbb embernek egy vérengző fenevad jut eszébe, aki nemcsak a mesében falja fel a nagymamát, hanem a való életben is az emberekre támad. A szakértők szerint azonban a farkas ha teheti, messze elkerüli az embert.

129. szám - 2015. június

Hasznos vagy mégsem?

A veszélyeztetett fajok visszatelepítése

Az utóbbi években elkezdődött a veszélyeztetett vagy kiveszett fajok újbóli visszatelepítése és intenzív szaporítása azokon a helyeken, ahol egykor az élővilág természetes résztvevői voltak…
MARINKOV Jelena biológia szakos egyetemi hallgató

10

A veszélyeztetett vagy kiszorult állatfajok reintrodukációja és intenzív szaporítása a visszatérésük érdekében számtalan kérdést vet fel. Miközben a kutatók és más tudományos szakemberek azt állítják, hogy ez jó és pozitív cselekedet, bizonyos civil szervezetek és a lakosság egy része is kételkedik ebben, vagyis ezt veszélyesnek találja. Elsősorban olyan területekről van szó, ahol több ember fordul meg sportolás vagy rekreációs tevékenység céljából, és az állatok miatt az ember élete veszélybe kerülhet.

A majdnem kipusztult és fokozottan veszélyeztetett fajok visszatelepítése, a természetes környezetükbe történő visszatérése tudományos szempontból azzal a pozitív tényezővel jár, hogy ezeket a jövőben nem kell majd a fokozottan védett fajok listáján tartani. Környezetvédelmi szempontból a visszatelepítés azt jelenti, hogy az állatok újra betöltik szerepüket a térséghez kötött táplálékláncban, az ökológiai rendszer korábbi állapota helyreáll. Kimutatható, hogy bizonyos fajok egyedeinek a száma a múltban azért csökkent le oly drasztikusan, mert az emberek számára táplálékul szolgáltak. Visszatelepítésük és reintrodukációjuk anyagi és gazdasági szempontból is mérlegelhető, hisz mérsékelt kihasználásuk hasznot is jelenthet.

Másrészt egyes nagytestű, és az ember számára kellemetlen tulajdonságú fajok reintrodukációja veszélyt jelenthet a társadalom számára. Példaként megemlíthetjük a veszélyeztetettek listáján szereplő tengeri ragadozókat, melyek felfalják a másik, még mindig veszélyeztet faj egyedeit, vagy akár az embert is megtámadják. Az ilyen állatok gyors elszaporodása azt is jelentheti, hogy veszélyessé válhatnak azokon a helyeken, ahol most az emberek békésen üdülnek, sportolnak, kikapcsolódnak. Amennyiben meggondolatlanul, kellő mérlegelés és a tudományos alapokat mellőzve történik a beavatkozás, bekövetkezhet az állatok túlszaporodása, amiből végül is komoly probléma lehet.

Amikor egy faj egyedeinek a száma túlságosan megnő, és emellett veszélyes fajról van szó, akkor környezetükben komoly problémákat okozhatnak. Például a szürke bálna (Eschrichtius robustus), mely az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe tartozik, vagy a kardszárnyú delfin (Orcinus orca), más néven orka, vagy (helytelenül) gyilkos bálna. Ezek veszélybe sodorhatják a horgászokat és a halászokat, anyagi kárt is okozhatnak. Másrészt, amikor elpusztulnak, bomladozó testük a tengervizet szennyezi. Kiölésük akkor lehetne engedélyezett, amikor túlságosan elszaporodnak. Tudományos alapokra helyezett, a helyi lakossággal is egyezetett cselekvési tervet kell kidolgozni az ilyen állatok visszatelepítésével és elszaporodásával kapcsolatban.

A kutatók legalább négyféle szempontot tartanak szem előtt: a veszélyeztetett fajok listájáról ki kell választani azt a fajt, mely az adott térségben hiánypótló szerepet játszhat; a faj egyedeinek visszatelepítését tervszerűen kell véghezvinni, és előre számolni kell a következményekkel; túlszaporodás esetében ugyancsak tervszerűen és megfelelő jóváhagyással kell kiölni bizonyos egyedeket; minden lényeges döntést meg kell osztani a nyilvánossággal.

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor