A szabadnapok története

A hét egy napján az emberek ősidők óta pihenni szoktak. A zsidó vallás a szombatot, a római katolikus a vasárnapot tartja ilyen napnak, amikor tilos dolgozni. A magyar vasárnap szó valószínűsíthetően a vásárnap szóból ered, jelentése pedig a középkori vásárok megtartásával kapcsolatos. Már Szent István királyunk is a vásárok megtartását a templomba járással és a munka szüneteltetésével kapcsolta össze. Mindezt a kereszténység terjedésének elősegítése okán. A kisszámú keresztény templom mellett rendszeresen összegyűltek a magyarok a környező településekről, a heti egyszeri szentmisére, így a honfoglalás utáni időszakban már vásárhelyek, vásározó helyek jöttek létre. A vásárt a szentmise helyén és napján tartották a templomok körül. Később Szent László király törvényt hozott a vasárnap megszegéséről.

Az ókorban a hét napjait a hét akkor ismert bolygónak (köztük a Napnak és a Holdnak) rendelték alá. Az ókori latin és germán népek pedig isteneikről nevezték el őket. A Nap, mint a legfőbb isten napja lett a vasárnap, innen ered az angol Sunday, vagy a német Sonntag kifejezés is. A kialakuló keresztény egyház viszont azzal is hangsúlyozni akarta különbözőségét a zsidóságtól, hogy az Úr pihenőnapját vasárnap ünnepelte. A módosítást egyes keresztény közösségek a Tízparancsolat meghamisításának tartják, de ez egy külön téma lehetne.

A hét egy napja volt csupán pihenőnap hosszú időn keresztül, Valójában a szabad szombat már egy modernkori találmánynak tekinthető, mely az imént már említett ellentét kibékítését is célozza. Egy észak-amerikai malomban 1908-ban azért vezették be a szabad szombatot, mert az ortodox zsidó munkások is elég sokan voltak és nekik a vallásuk tiltja, hogy szombaton dolgozzanak, míg a más vallásúak a vasárnapot ünnepelték. Munkaszervezési okokból jól bevált, hogy a szombat és a vasárnap is szabad legyen. A malom példáját látva néhány más üzemben is sikeresen bevezették, de igazán akkor terjedt el, amikor a nagy gazdasági világválság idején ez már mindenki számára kedvezővé vált. Nálunk, és a térség államaiban is, a szabad szombat csak a 70-es és 80-as években terjedt el az állami vállalatokban. A versenyszférában pedig sok helyen máig is csak papíron létezik, a valóságban nem, vagy legalább is nem minden szombat szabad.

A ledolgozandó napok, illetve a szükséges napi munkaórák számáról sokat lehetne vitatkozni. Ugyanakkor mindig érdemes azt megjegyezni, hogy nem a gazdaságilag legsikeresebb, legversenyképesebb országokban dolgoznak a legtöbbet az emberek. Nem szabad ebben az esetben sem összekeverni az okokat az okozattal, de a valóban sikeres országok példája azt mutatja, talán mások is többre mennének, ha nem próbálnának meg még több bőrt lenyúzni a dolgozókról. Franciaországban még 2000-ben bevezették a 35 órás munkahetet. A próbálkozás a közgazdászok véleménye szerint nem hozott áttörést, de nem okozott gazdasági katasztrófát sem. A francia tapasztalatok azért is érdekesek, mert nemcsak néhány hónapos vagy féléves kísérletről van szó. A vendéglátó- és építőiparban, valamint a teherszállításban nem vezették be, de a kisvállalkozásokra sem vonatkozik a törvény. Szektoronként eltérő hatása volt. Az állami vasúttársaságnál valóban sok ezer új munkahely jött létre. Bizonyos munkahelyek esetében rugalmasabban lehetett kombinálni, hiszen a 35 órát nem kötelező öt napra vonatkoztatni. Jobboldali kormányok többször kilátásba helyezték az eltörlését, ilyenkor azonban tömegek vonulnak az utcákra tüntetni ellene.

A közelmúltban a világsajtót bejárta a hír, mi szerint a japán kormány arra ösztönzi a vállalatokat, hogy szabad hétfő délelőttöt biztosítsanak munkatársaiknak. A távol-keleti ország kormánya így szeretné arra serkenteni a munkaadókat, hogy az ország merev munkakultúráján javítsanak. A "Ragyogó hétfők" mottóval elindított kezdeményezés állítólag egy szélesebb körű kampány részeként összhangban van a még februárban bevezetett, úgynevezett prémium péntekkel. Ez azt jelenti, hogy a munkaadók engedélyezik az alkalmazottaknak, hogy pénteken hamarabb távozzanak a munkából. A kormány eredeti elképzelése szerint a szabad hétfő kihasználását a hónap utolsó péntekje után kellene biztosítani a munkavállalóknak, tehát havi egy alkalommal. A japán gazdasági minisztérium maga is tesztelte az ötletet, amikor a közelmúltban engedélyezte, hogy a munkatársak egyharmada hétfőn csak ebéd után kezdjen el dolgozni. Az illetékesek által közétett tapasztalatok szerint a több száz alkalmazott délelőtti hiánya nem hatott negatívan az állami intézmény munkájára. Kötelezővé nem tették, így egyelőre nem tudni, hány vállalkozás fogja követni a gazdasági minisztérium példáját. A szabad péntek délutánok bevezetését követően elvégzett felmérés szerint a vállalatok 11,2 százaléka biztosította ezt a lehetőséget alkalmazottai számára.

Japán közismerten merev munkakultúrája a legtöbb tanulmány igazolása szerint sokban hozzájárult korábban az ország szédületes tempóban történt gazdasági felemelkedéséhez. Mára viszont több szempontból is károsnak tartják. Fiatal munkavállalók körében a sok munka az öngyilkossági hajlam növeléséhez járulhat hozzá, legalább is úgy vélik - egy-két eset tanúsága nyomán - Japánban. A valóságban azonban a fő mozgatórugója mindennek az lehet, hogy a modern technológia elterjedése munkahelyek tömeges megszűnését eredményezi, aminek szociális vetületei mélyrehatóak és nem is ismertek még lényegében pontosan.

A kutatások szerint a heti 55 órát dolgozóknak egyharmadnyival nagyobb esélyük van a stroke-ra és a diabéteszre, mint a kevésbé kizsákmányolt társaiknak. Számos felmérés bizonyította már, hogy a rugalmasabb munkaidő hozzájárul a kreativitás kibontakozásához, a dolgozók rövidebb idő alatt sok esetben jobban teljesítettek, kevesebb volt a selejtáru, illetve kevesebbet hibáztak.

Szabad péntek, szabad szombat, rövidebb munkahét, rövidebb munkanap. Az utóbbi időben sokat olvashatunk ezekről a témákról és minderre úgy is tekinthetünk, mint egyfajta szükségszerűségre. A fejlett államok tartósan kereslethiányos gazdaságai ugyanis olyan tüneteket produkálnak, hogy a döntéshozóknak nem nagyon van más választása, mint a meglévő munkahelyek, munkaalkalmak, valamint a jövedelmek újraelosztása. A konjunktúraciklusok felmenő ágai egy időre mindig képesek elfedni azt a valóságot, hogy a rohamosan terjedő modern technológia sokkal több munkahelyet szüntet meg, mint ahányat létrehoz. Komoly szerkezetváltás nélkül azonban az ebből eredő gondokat nehéz lesz a jövőben is orvosolni.