Szolidaritás Németországgal?

A Fókusz alapvetően egy vajdasági magyar nyelvű ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő portál, folyóirat, havonta megújuló szöveggyűjtemény. Hosszú évek alatt igen sok anyagot tettünk fel a világhálóra, melyek szinte mindenhol elérhetők és letölthetők. Vannak rovataink, állandó munkatársaink, ugyanakkor gyakran jelentkeznek az olvasók különböző véleményekkel, ötletekkel is. 

SAJTÓSZEMLE - válogatta és fordította Rózsa Sándor

Minden EU-állam megegyezett 15%-os gáz-visszafogással – bár az orosz gáztól a legjobban a németek függnek. Kisegítik egymást, de a Neue Zürcher Zeitung (NZZ) rákérdezett: Rászolgált Németország a szolidaritásra? Nemmel válaszolt, több ország nevében is. A télen épp a németek szorulnak majd rá a többiekre, arra, hogy azok sok gázt fogjanak vissza, akkor is, ha az nem is orosz gáz.

Amióta Putyin a gázcsapot zárogatja, az EU-ban elosztási konfliktus tört ki. Németország évekig fütyült a függőségre, gazdaságát olcsó orosz gázzal tömte, bár többen is figyelmezették, Putyin a gázt fegyverként fogja bevetni.

Bár a energiaminiszterek Brüsszelben egységes föllépést demonstráltak, a háttérben ott lebegett a kérdés, megérdemli-e Németország a szolidaritást? A tiltakozás a 2014-es Krim-megszállásra vezethető vissza. Ekkor a lengyel elnök kezdeményezte, szakadjon el az EU az orosz nyersanyagoktól, vegyen közösen gázt (»Energieunion«), tárjon föl új energiaforrásokat, szervezzen szállítási utakat. Ilyen hatalmas piac kapjon közös szabályozást, mint több más területen.

Ám a projektet Berlin lesöpörte az asztalról. Merkel: „Az energia nemzeti feladat. Az orosz gáz nem probléma, hanem egy jó üzlet.” A lengyel elnök, Andrzej Duda: „Ez egy ellenséges aktus a többi állam ellen.” A Nord Stream 2 és a többi vezeték káros Európára és halálos Lengyelországra. A spanyol El Pais ezt írta: „A történelem ítélkezni fog az ex-kancellár Schröder és Merkel fölött.” Merkelt addig még ünnepelték.

A közösségi oldalakon látható egy videó, amelyen a még akkori kancellárjelölt, Olaf Scholz ezt mondja: „Olyan téves hit kering rólunk az USA-ban, hogy függünk az orosz gáztól. Ez azonban, az egész energiamixet tekintve, nem igaz.” Bruno Maçaes, volt portugál miniszter figyelmeztetett Európa sérülékenységére. A portugál gáztározók tele vannak, igaz, drága folyékony gázzal. Párizs is bosszankodik. Jean­-Michel Quatrepoint gazdasági újságíró, annak kapcsán, hogy a Siemens a francia Areva-szerződését egyoldalúan fölmondta: „ A németek uralkodnak vagy kiszállnak.” A spanyol környezetminiszter, Teresa Ribera: „A spanyolok, a többiekkel szemben, takarékosak voltak az energiával.” Ez válasz arra, amikor évekkel ezelőtt Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter azzal vádolta meg a déli államokat, hogy lehetőségeikhez képest, nagy lábon élnek. (2010-ben Görögország kis híján bedöntötte az eurót). Berlin akkor fölszólította Athént, Rómát, Madridot és Lisszabont, „végezzék el házi feladataikat.”

Most a németek nem végezték el házi föladataikat. Az olcsó gáz utáni sóvárgás a német ipart gazdaggá, Európát zsarolhatóvá tette. Nemcsak a múlt bűnei kerültek terítékre, hanem az utolsó 3 Atomerőmű lekapcsolása is. Ilyet tenni, az energiaválság kellős közepén és még szolidaritást is elvárni?

A 15%-os gázvisszafogás most még önkéntes és több felmentés is lehetséges. Kötelesség akkor lesz, ha legalább 5 ország kéri és 15 nemzetállam (65% EU-népesség) megszavazza. Kérdés, ez a többség összejön-e valaha? A legtöbb állam titkolózik, mit tenne szükségállapotban.

A Bundesregierung tudatában van, hogy a régi német oroszpolitika nem épp jó alap a szolidaritásra. Németországnak segítségre van szüksége, de Németország segít is. Miután a francia atomerőművek felét biztonsági okokból leállították, a franciák olcsó német áramot kapnak. A német gáztározók azért nem telnek, mert áramot csinálnak a gázzal. A régi szénerőműveket is újraindítják. Jürgen Trittin, korábbi környezetminiszter: „9 GWh szén-áramból csak egyhatod marad Németországban, a fő rész megy az olaszoknak és a franciáknak. Ne leckéztessenek szolidaritásból.”

Így máris benne vagyunk a kölcsönös vádaskodásban. Holott volna megoldás. A thinktank Agora azt javasolja, a RePower EU-program kapjon több pénzt, legalább 100 mrd €-t. Ez tömérdek összegnek tűnik, ám lenne klímabarát infrastruktúra, elegendő szélturbina és napelem. Ez erősítené a klímavédelmet és az európai összetartozást. Ám mindezt akadályozza a német pénzügyminiszter.

Németország inkább saját utakon jár: Egyezmény Ausztriával, hogy a Haidach-i gáztározót német cégek telítsék; külön egyezmény Csehországgal, projekt a hollandokkal új gázmezők föltárására az Északi-tengeren. Csak egyre nem ad a kormány választ: Mennyi spórolást mer a németekre kiróni?

Macron júl. 14-én energiatakarékosságra szólította föl a franciákat. Spanyolország energiatakarék-törvényt hozott. E szerint 22 óra után a használatlan irodák, kirakatok, emlékművek világítását le kell kapcsolni. Középületek, boltok, irodák, pályaudvarok, repterek csak 27 C-ig hűthetők le, ill. 19 C-ig fűthetők föl. Párizs is hasonlót tervez. A szocialista spanyol kormány még tovább megy: A közközlekedés havi bérletét 30%-kal olcsóbbá teszi, az S-Bahn-t ingyenessé. A költségek fedezete az energiakonszernek extraprofit-adója.

És a németek?

ZEIT, 11. 8. 2022

Bibbern und Murren - Hat Deutschland Solidarität verdient?