Az ügyvéd kirabol, az orvos meg is öl

Történt egyszer, hogy Ribár Béla akadémikussal meghívásunk volt Bp-re. Mindketten elvittük a feleségeinket is, úgyhogy kellemes barátkozásra és tartalmas kirándulásra számítottunk. A program valóban kiváló volt, csak a szállással volt egy kis gond. Kissé elhanyagolt villában kaptunk szállást, Béla bácsi és Márta a földszinten, mi pedig Ellával a picében kaptunk egy kis „lyukat”. A háziak minden nap a konyhában főzték a kaját a kutyáknak, mi pedig szabad étkészletet kerestünk magunknak. A lényeg az, hogy majd meg fagytunk, aztán a visszautazás nekem borzalmas has- és vesefájdalmakkal telt, véreset pisiltem. Idehaza rohantunk az ügyeletre. Napok alatt számos vizsgálaton estem át, röntgen, katéteres vizsgálat, CT, NMR, viszont visszautasítottam a retrográd pielográfiát.  Közben azért javultam, de mindenképpen tovább akartak vizsgálgatni, merthogy rákgyanús esetet láttak, és az egyik vesémet ki akarták venni. Sok orvos ismerős, egykori tanítvány igyekezett volna segíteni, mígnem az egyik „öreg” azt mondta: menj haza és felejtsd el az egészet. Ennyi év elteltével rá kellett jönnöm, hogy a vesém kellett volna nekik, eladni kint jó pénzért azokban a miloševići időkben. Rózsa Sándor vegyész kolléga cikke valami ilyesmiről szól...

AZ ÜGYVÉD KIRABOL, AZ ORVOS MEG IS ÖL – RózsaS

Ezt a bölcsességet a németek szűrték le – talán volt okuk rá? Vállfagyásom volt, Röntgen-sugárzást írt föl a doktornő (??). A gyógyszerész eladott nekem egy olyan (ész- és vénynélküli) szert, amitől másnap tele lettem piros foltokkal. Azt azonban be kell vallanom, nagyokos öndiagnózisaimmal, hogy majdnem mindig mellé fogtam és csak összezavartam az orvosokat. Nem orvosi példa: Bíróságra vittek, mert ragaszkodtam a lakásomhoz. Egyszer csak azt látom, hogy az én „védőügyvédem”, meg a felperes ügyvédje vidáman cseverészik! Nem RS kontra NN volt a valóság, hanem ügyvédek kontra balekok!

Magyarországon 2007-ben a betegek 22%-a nem abba halt bele, amivel kezelték. Máshol is hasonló a helyzet, pl. a Mayo Klinika kimutatta, hogy a betegek 21%-át először teljesen félrediagnosztizálják, 66% diagnózisa pedig nem elég pontos vagy teljes (1). A másodvéleményt kérő betegek csupán 12%-a kapja ugyanazt a diagnózist.

Előre bocsánatot kérek a valódi orvosoktól. Rokonságom tele doktorokkal, de csak egy kezdte így: „No, akkor megnézlek benneteket!” Úgy látom, az orvosok többsége megélhetési orvos. A fehér köpenyt azért választotta, mert az előtt mindenki hasra esik és pénzesővel jár. A (könyvből) tanult orvos mindig az orvosi kézikönyvek szerint jár el, nem az élet és az esze szerint. A vérbeli orvos így kezdi: „Vetkőzzön le és sétáljon föl és alá!” Megnézi az egész embert. Csak ezután jöhet a műszeres vizsgálat.

Az orvos alapvetően nem érdekelt a beteg gyógyításában, hiszen a betegségből él. (A gyógyításban maga a beteg érdekelt a legjobban, ezért kell, hogy az összes lelet nála legyen.) Másrészt: betege mindig lesz, mert a nép más sem tesz, csak roncsolja önmagát. Mindig a pénzénél lesz, ráadásul számos előnyt ad neki a köznép. A könyv-orvos csőlátása életveszélyes. Félrekezel, megbetegít, a műhiba-pert pedig mindig megnyeri, mert holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A királyhágói gerincklinikán olyan székeken ülnek a betegek, amelyek súlyosbítják gerincpanaszaikat. (Ülni tilos! Tovább nyomod a porckorongod az idegre. „Hátradőlős” ülések vagy heverők kímélik a gerincsérültet).

Már 1988-ban a Düsseldorf-i MEDICA-n 75 000-féle gyógyszert kínáltak, holott a WHO 300-at tart szükségesnek. Szerencsére a gyógyszerdömping zöme teljesen hatástalan, különben genocídium lett volna belőle. A kormányrendelettel másképp lehet irtani a népet. Az orvosok pontgyűjtéssel növelhetik bevételüket. Egy orvos: „Ha csak azt kérdem, Ön terhes? Máris beírhatom a pontot fogamzási tanácsadás címen.” Így nem a gyógyítás, hanem a pontgyűjtés lesz a cél és számos beteg az áldozat, mert nem kap pontos diagnózist. Az orvos 40-50 ponthozó beteget hajt át a praxison naponta. Persze, ettől jóval többen azért halnak meg, mert egyáltalán nem kapnak orvosi ellátást. Ezt a kormány nyakába varrni elég körülményes. Mért nem vigyázott magára a beteg?

A gyógyszertékozlás ész nélkül folyik. Életmentő gyógyszereket lehet mérni a szennyvizekben. A gyógyszerek sörétes puskalövések egy verébre. Ha valakinek fáj a kisujja, a szer az egész testét ellepi. A gyógyszerből mindenki profitál: Az orvos, aki felírja, a gyógyszergyár, amely gyártja, a patikus, aki eladja – csak a beteg nem, ha nem az kell neki.

Az orvos sosem tudhatja, ő gyógyította-e meg a beteget, vagy az amúgy is meggyógyult volna. „- Frau Müller, milyen jó, hogy ismét eljött! - Miért? - Mert holnapra magától meggyógyult volna.” Az esetek többségében az emberi szervezet meggyógyítja önmagát - ha békén hagyják. Ha ez nem lenne így, rég kipusztult volna a homo sapiens. A képalkotó eljárások ma már olyan érzékenyek, hogy a legkisebb eltérést is leképezik. („Maga még él ezzel a deformációval?”). A lányomról kiderítették, hogy asztmás, allergiás és gerincdeformációja van. Egyik sem igaz, de jöhet a „gyógyszer” és a tornafelmentés. Minden orvos, bankár, szerelő azt csinál veled, amit akar. Kompenzáció, ha magad is köztük vagy. Bár meg szokták kérdezni, orvosdoktor vagyok-e? Mert akkor nem vágnak át annyira?

Még egyszer elnézést kérek, különösen az életmentő orvosoktól.
Orvosok, tűzoltók, rendőrök vigyáznak az életünkre. Sokáig éljenek!
RS
Tények és Tévhitek
1,http://onlinelibrary.wiley.com/doi/full/10.1111/jep.12747

Beteg az egészségügy, 1988, RS