A globalizáció vadhajtásai

Talán ezért van az, hogy szinte naponta foglalkozunk a témával, maga a kifejezés is újkeletűnek számít. Azon sem kell azonban meglepődni, hogy időnként most egy kicsit megtorpanni látszik. Logikusnak tűnik ugyanis, hogy a globalizáció, akárcsak más folyamatok, nem fejlődik töretlenül. Vannak kisebb megtorpanások, hullámvölgyek. A történelmi tapasztalatok áttekintése is arra enged következtetni, hogy a különféle folyamatok ciklikus mozgásokat produkálnak. Rendre lendületet kapnak, majd megtorpannak. Egyes trendek, ciklikus mozgások bizonyos történelmi távlatokból tekintve rajzolódnak csak ki. A jövőbeni elemzők biztosan felfedeznek, meglátnak majd valamilyen ciklikus törvényszerűségeket mindabban is, ami jelenleg történik.

A globalizációra azonban úgy is tekinthetünk, mint a tőkének az egész bolygót behálózó mozgására. A hidegháború utáni időszakban, az újabb fejlődő és feltörekvő piacok megnyitásával, a tőke mozgástere megnőtt, kiterjedt lényegében az egész bolygónkra. Ez egyben természetesen új lehetőségeket teremtett, rengeteg előnnyel járt. Az sem hallgatható el azonban, hogy egyben azonban új veszélyeket is hozott. Az egyes országok, nemzetgazdaságok, népek, területek korábban teljesen ki voltak zárva a nemzetközi munkamegosztás sok előnnyel járó rendszeréből. Az utóbbi évtizedekben nagyot fordult a világ, melynek számos régiója a kedvező folyamatok hatására a fejlődés útjára léphetett. Pozitívumként említhető, hogy a nemzetközi munkamegosztás nagyobb hatékonyságot eredményezett. A most elő embereknek több termék és szolgáltatás áll a rendelkezésére. A világban kialakuló regionális gazdasági övezetekben nemcsak az árukkal, de az egységes valutákkal is szabadon lehet kereskedni. Mindez hatalmas ösztönzést jelent a kereskedelemre. Multiplikáló hatásain keresztül serkentőleg hat az innovációs tevékenységek kibontakozására is. 

Rá kell azonban döbbennünk, hogy a világgazdaság története nem olyan, mint amikor egy egyirányú utcában haladunk. Vannak megtorpanások, időnként pedig „erőteljes szembejövő forgalommal” is számolni kell. Időnként megtorpanások, visszaesések és dezintegrációs korszakok is tarkítják, tarkították korábban is. Korábban a Trump-adminisztráció protekcionista gazdaságpolitika törekvései, illetve a Brexit járult hozzá a globalizáció megtorpanásához. A globalizáció ennek ellenére továbbra is a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közelmúltjának és jelenének meghatározó folyamata. Elmondható, hogy lényegében korunk világgazdasági rendszere, a mai kapitalizmus mozgásformája. Fundamentumát a drámai technológiai fejlődés és az általános gazdasági liberalizáció irányába mutató intézményi változások képezik. Ezek torpantak meg a közelmúltban, de a folyamat nem fordult a visszájára. Léteznek olyan elképzelések, melyek szerint a globális kormányzás fejlődése, valamiféle központi irányítás oldhatná meg hatékonyan a felmerülő gondokat. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, nem minden esetben ez lehet a mindenki számára jó, és elfogadható megoldás. Egyfajta összehangolt cselekvésre, koordinációra azonban valóban szükség lehet. A klasszikus értelemben vett demokrácia elvei alapvetően nemzetállami keretek között érvényesülhetnek. Igencsak képlékeny azonban az a határ, ahol a nemzeti érdekeket és az egész emberiség érdekeit figyelembe vevő álláspontok meghúzódnak.

A globalizáció kettős hatást gyakorolt a világgazdasági egyenlőtlenségekre. Csökkentek a nemzetgazdaságok közötti különbségek. Számos elmaradott ország kiemelkedett a szegénységből és elmaradottságból. A fejlett országok középosztálya viszont esetenként a globalizáció vesztesévé vált. Mindez hozzájárult a globalizáció megtorpanásához, több országban politikai változásokat eredményezett. A fejlődő országok korábban tapasztalt dinamikus gazdasági növekedéséhez az iparosításon keresztül vezetett az út. A világ azonban sokat változott. Napjainkban egyes fejlett gazdaságok a szolgáltatások felé mozdulnak el. Az ipari termelés továbbra is kulcsfontosságú. Világunkat meghatározóan az iparosodás formálta, és a jövőben sem lesz ez másként. Az ipari forradalmak során az egymást követő innovációk kiemelték Európát és az Egyesült Államokat a többi régió közül, feltételeket teremtve a folyamatos növekedéshez, melynek gyümölcseit ma is élvezzük. Feltételezhető – bár sosem tudjuk meg, mi lett volna „ha” –, hogy a modern kori demokrácia sem jött volna létre az ipari forradalom társadalmi viszonyokat megváltoztató hatásai nélkül. A folyamatos növekedés azonban a természeti kincsek, a Föld erőforrásainak további kihasználását feltételezi. A kapitalista világgazdaság ma ismert formájában történő fenntartása, illetve Földünk és az utánunk következő generációk jövője sajnos úgy tűnik, nem egyeztethető össze azokkal a folyamatokkal, melyek korunkat jellemzik. Sajnos a jelek szerint világunkban még mindig olyan törekvések tapasztalhatóak, melyek kisebb-nagyobb csoportok, és nem az egész emberiség érdekeit képviselik. Az a gond velük többek között, hogy olyan narratíva kíséri, mely alapján nem mindig látszik a folyamatok lényege. Hosszabb idősíkra kivetítve már jobban látható, hogy melyek a globalizáció vadhajtásai, melyeket ajánlatos visszanyesegetni.