A pénz jövője

Bizonyos értelmezés szerint az áru- és pénzkategóriák eltűnését Marx csak a kommunizmus második fokán tartotta lehetségesnek és szükségszerűnek. Az alsóbb fokon – amelyet a szakirodalomban sok helyen szocializmusnak neveztek – még nem tartotta annak. Ennek értelmében viszont a szocializmus árutermelő társadalomnak tekinthető. Ilyen feltételezés egyébként már a II. Internacionálé nagy teoretikusainak, Kautskynak és Bernsteinnek a szocializmus-felfogásában is felfedezhető. Ők már a 19. század végén úgy gondolták, hogy a pénzt, mint csereeszközt, és mint a számvitel eszközét meg kell különböztetnünk a pénztől, mint tőkétől, ami a befektetési tőke egy fajtája lenne. A pénznek csereeszközként és a számvitel eszközeként betöltött funkciója szerintük megmarad a szocializmusban is. Arról viszont nem írtak, hogyan lehetne megakadályozni azt a folyamatot, hogy a pénz egy idő után, és bizonyos nagyságrendben megjelenve tőkévé váljon.

Marx a szocializmus és a kommunizmus között valójában nem húzott olyan éles határt, mint a későbbi marxista hagyomány ápolói. Marx valószínűleg a szocializmuson a kommunizmus alsóbb fokát értette. Marx semmilyen világos útmutatót nem írt le az eljövendő szocialista társadalomról. Ezért is volt lehetséges, hogy a hatalmat megragadó diktátorok saját „szükségleteik” szerint magyarázták a dolgokat. Marx egyébként is úgy gondolta, hogy az ő korában még nem voltak meg a kommunizmus bevezetéséhez szükséges történelmi előfeltételek. A kapitalista rendszer kizsákmányoló jellege, valamint a szükségszerűen egyre súlyosabb válságokhoz vezető működésének a bemutatásával arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy aa jövőben más modellre lesz majd szükség.

A történelmünk végül nem pontosan úgy alakult, ahogyan azt Marx és követői elképzelték. Az viszont megvalósulni látszik, hogy a készpénz lassan teljesen kimegy a divatból. Helyét átveszi a kártyás, mobiltelefonos applikációval történő átutalás. A digitális pénz veszi át a papírpénz helyét. Hogy a tőkeképzésre ez milyen hatással van, az most fog megmutatkozni. A legfrissebb statisztikák szerint egyébként a kommunizmus eredeti eszméjének megvalósításához legközelebb álló fejlett Skandináv államokban teljesen eltűnőben van a készpénzes fizetési mód. Ott a teljes pénzforgalomnak már csak mintegy 5 százaléka történik hagyományos módon. A legtöbb helyen már nem is lehet készpénzzel fizetni. A folyamat megállíthatatlannak látszik. A digitális fizetés, bizonyos kockázatai ellenére is terjed, mivel messzemenően biztonságosabb és sokkal olcsóbb. Korábbi becslések szerint a készpénz legyártása, tárolása és őrzése, a szállítása és egyéb járulékos költségek a GDP 0,5 százalékát is felemészthetik. A koronavírus-járvány megjelenése csak felgyorsította azt a folyamatot, ami a készpénz megszűnéséhez vezethet. A pénztárca is új funkciót kaphat. Az sem kizárható, hogy a jövőben tényleg egy aprócska chip fog minden olyat helyettesíteni, amit ma még esetleg a pénztárcákban hordunk.

Világszerte mind többen fizetnek kártyával vagy mobiltelefon segítségével. Vannak azonban, akik óvatosságra intenek. Azt mondják, nem érdemes még igazán hangosan ünnepelni az elektronikus fizetési módszerek térnyerését, illetve a készpénz halálán búslakodni. A szép, új, készpénzmentes világnak ugyanis lehetnek árnyoldalai, számos előnye mellett, vagy ellenére. A rendszer ugyanis, mely a forgalmat regisztrálja, valójában szinte mindent megtudhat rólunk. A cégek, kormányzati és nem kormányzati szervezetek számára láthatóvá válnak vásárlási, fogyasztási szokásaink, átlátható lesz, hogy mire költjük a pénzt. Egyes vélemények szerint aggodalomra adhat okot, ha a kormány kezeli a pénzünket, és így pontosan tudja, hogyan és mire költjük el. Személyiségi jogi aggályokat vethet ez fel. Talán ez az oka, hogy a fejlettnek mondott, vagy hitt skandinávok már majdnem teljesen áttértek, miközben Ausztriában azt fontolgatják, hogy alkotmányos védelmet kaphat a hagyományos bankjegy. Nagy-Britanniában sem tartják valószínűnek, hogy a készpénz teljesen eltűnik. Olyan jellegű aggodalmakat is hallani, hogy a digitális fizetések bevezetésével korlátokat határozhatnak meg, kvótákat szabhatnak ki. Olyan álhírek is terjengnek, mi szerint a jövőben a bolygó védelmére hivatkozva korlátozhatják, hogy egy-egy személy mennyi ruhát, húst, egyéb fogyasztási és használati eszközt vásárolhat, melyen szolgáltatásokat vehet igénybe. Ez valóban aggályos lenne, hiszen kísértetiesen magán viselné egyfajta jegyrendszer ismérveit. Ezért hivatkoznak sokan arra, hogy valójában csak a készpénznek köszönhetően maradhatunk szabadok ebben a már egyébként is túlzottan megfigyelt világban. Egyelőre az tűnik biztosnak, hogy a meglévő pénzügyi rendszer a végtelen mennyiségű hitelpénzzel fenntarthatatlan lesz, és kell majd valami más, ami felváltja.