Tudta-e?
...hogy a világ legrégebbi újságja Svédországban olvasható 1645 óta? A Krisztina királynő parancsára megjelent lap, a Post-och Inrikes Tidningar 2007. januárjától viszont már csak online kiadásban jelenik meg.

114. szám - 2014. március 01.

Környezetgazdaságtan

Mindig van új a Nap alatt

Egészen a 17. század végéig az emberiség gyakorlatilag csak napenergiát használt.
TÓTH Péter | a szerző cikkei

9

Eleinte egyszerűen elfogyasztotta a növények termését és ezzel is valójában a Nap energiájából élt. Később már a tűz alkalmazásával, a növények által szőlőcukor, illetve cellulóz formájában raktározott napenergiát alakította hővé. Aztán használni kezdték a szél és a víz energiáját. Egészen a szén használatáig, de még utána is sokáig a ló volt azonban a fő "energiaforrás". A gőzgép feltalálásával és alkalmazásával, a 17. század végén vette kezdetét a fosszilis energia korszaka. 

Egyre nagyobb mértékben kezdték a szenet használni, ezt a növények által évmilliók alatt elraktározott napenergiát. Edison 1876-ban elkészíti a szénszálas izzólámpát. Ez komoly lökést ad az elektromos energia alkalmazásának. Megjelennek a széntüzeléses erőművek.
Később terjedt el a kőolaj és földgáz alkalmazása az energiatermelésben. Még ma is ezek adják a felhasznált energia legnagyobb részét. A 19. század végén megjelennek a robbanómotorok és elterjednek. Jelenleg az igények közel 80%-át még mindig fosszilis ásványi tüzelőanyagokkal, kőolajjal, földgázzal, szénnel fedezzük. A világnak az elkövetkező száz évre elővetített energiaszükséglete azonban legalább háromszor annyi, amennyit a jelenleg felfedezett és nyilvántartásba vett kőolaj-, földgáz- és szénvagyon összesítve biztosítani tudna. Az ásványi tüzelőanyagok közeli kimerülésétől azért egyelőre még nem kell tartani, de gondolkodni kell azon, hogy mi lesz a jövőben. A feltételezett és reménybeli előfordulások figyelembevételével elvileg az ásványi tüzelőanyagokkal még mindig fedezhető lenne a 21. század teljes szükséglete. Egészen más kérdés, hogy milyen hatással lenne környezetünkre, ha minden rendelkezésünkre álló fosszilis tüzelőanyagot eltüzelnénk.

A kutatási módszerek folyamatosan korszerűsödnek. Így aztán állandóan új fosszilis készleteket fedeznek fel, melyeket fokozott tempóban lehet kiaknázni. Ezeknek az ásványi tüzelőanyagoknak az egyre fokozottabb kiaknázása azonban aligha egyeztethető össze a fenntartható fejlődés követelményével. Nem vitás, hogy ez a tüzelőanyag készlet mégiscsak véges, és annak felélése, különösen a szénhidrogéneké, értékes és nehezen pótolható vegyipari alapanyagoktól fosztja meg az elkövetkező generációkat. Gyakran szokták mondani, hogy az emberiség mostani, felelőtlennek is nevezhető magatartása az energiafelhasználás területén katasztrófához vezethet a jövőben.

A világpolitika és a világgazdaság nagy horderejű fejleményei gyakran jártak lényeges és forradalminak is nevezhető energetikai következményekkel is. A hidegháború időszakának politikai légköre a saját energiaforrásokra támaszkodó önellátást ösztönözte. Az ezt követő enyhülési időszak kedvező feltételeket teremtett az energiahordozók külkereskedelmének. Ez a folyamat együtt járt az árszínvonal csökkenésével. A közel-keleti olajországok háborúskodásai megingatták a régió stabilitásába vetett bizalmat, és a beszerzési források diverzifikálására ösztönöztek. A Szovjetunió összeomlása kiszámíthatatlanná tette az egyik legnagyobb energiaexportőr magatartását. Az energiapiacok liberalizálására világszerte megindult privatizációs és deregulációs hullám átszabja, lényegesen megváltoztatja a vezetékes energiaellátási rendszerek struktúráját és működési módját. Az ellátási felelősséggel terhelt szolgáltatásból nyereségorientált kereskedelmi tevékenység válik. Rövid és hosszú távon csakis rugalmas energiapolitikával lehet védekezni, mely minden reális energiaforrást figyelembe vesz.

Az energiahelyzet visszahat a politika és a gazdaság alakulására. A kőolajforrások birtoklása jó néhány háború indítékai között szerepelt már az emberiség újabb kori történelmében. Az olajárak eszkalációja a 70-es években, alapjaiban rázta meg a világgazdaságot. A csernobili atomerőmű katasztrófájának lélektani és politikai hatása még ma is érvényesül, nem beszélve az atomenergetika diszkreditálásáról. A tengeri szénhidrogén-termelés fejlődése visszarendezte az olajárakat. Lényegében ez volt az a tényező, ami visszavetette az alternatív megoldások versenyképességét.

Az előretekintés legbizonytalanabb része azonban a műszaki fejlődés prognosztizálása. Sokszor mondják jeles szakemberek is az emberiség további fejlődését kommentálva, hogy csak az a biztos, hogy a jövő nem úgy alakul majd, ahogyan azt ma elképzeljük. Meglepetések különösen az interdiszciplináris területekről érhetnek bennünket. Ezt egyébként már a múltban is többször megtapasztaltuk. Például a fizika és a félvezető-technika eddig is számos új lehetőséget tárt fel.  A NASA, valamint a japán MITI már tervezi a geostacionáris pályán az űrbe kihelyezett nagy naperőműveket, amelyekből az energiát mikrohullámon sugározzák majd le hozzánk a talajszintre. A másik, sokat ígérő irányzat, hogy algákból készítenek energiahordozókat.  Az üzemanyag alapjául szolgáló alga a szennyvíztelepek tápanyagokban gazdag vízében keletkezik, ahol fotoszintézis útján szén-dioxidot is megköt. Az algából egy máris létező technológiával kémiai úton zsírsavakat nyernek ki, amiből aztán előállítják az üzemanyagot. Bizonyos tengeri algák is alkalmasak üzemanyaggyártásra, Japánban a tervek szerint hamarosan megkezdik az algából készülő üzemanyag ipari méretű előállítását.

A következő évtizedekben az energiapolitika meghatározó követelménye lesz a környezetvédelem, mindenekelőtt az üvegházhatás mérséklése. A probléma onnan ered, hogy az energiafelhasználás minden módja végső fokon hőt termel. Ez melegíti a Földet. Nem tudni pontosan, meddig lehet növelni a Föld hőmérsékletét, mikor következnek be vissza nem fordítható változások. Mindenesetre jó lenne jelentősen lelassítani, vagy belátható időn belül meg is állítani ezt a folyamatot. A tudomány interdiszciplináris megközelítéssel már szolgáltatott néhány lehetőséget arra, hogyan lehetne kevesebb energiával teljesíteni az energetikától várt szolgáltatásokat. Egyes fémeket az ércekből baktériumokkal is ki lehet nyerni energiafaló bányászati és kohászati eljárások helyett, a haszonnövények hozamát és ellenálló képességét a kártevőkkel szemben géntechnikai módszerekkel is növelni lehet energiaigényes kemikáliák nélkül, az információkat továbbítani lehet műholdakról mikrohullámokkal, és nem kell kiépíteni a sok anyagot és ezen keresztül energiát felhasználó távközlési hálózatokat, az internet helyettesíthet számos közlekedési és szállítási tevékenységet, olyanokat, mint pl. a postai levélkézbesítés. Megemlíthetők az elektronika és mikrotechnika világot átalakító újdonságai, fejleményei is.

A megoldást az olyan megújuló energiaforrások, mint a nap, szél, víz, egyre hatékonyabb és szélesebb körű alkalmazása jelentheti. A korszerű naperőművek képesek már a nagyobb városok energiaszükségletét is előállítani. Szinte minden energiánk a Napból származik. A Földön elérhető minden energia - az atomenergia és az árapály energia kivételével - közvetlenül vagy közvetve a Napból származik. A napsugarak hatására a Föld és a tengerek felszínéről víz párolog el, felhő lesz belőle, amelyből eső vagy hó formájában csapadék hull a földre. Az eső termékennyé teszi a száraz földet. A magasabb hegyekről lefolyó víz alakítja a felszínt és lehetőséget ad arra, hogy a víz helyzeti energiájából mechanikai, majd villamos energiát nyerjünk. A Nap belsejében másodpercenként több százmillió tonna anyag alakul át, miközben óriási mennyiségű energia keletkezik. A Nap egyetlen óra alatt annyi energiát sugároz a Földre, ami az emberiség négyévi összes energiaszükségletét fedezné. A Földi élet legfontosabb alapfeltétele ez a sugárzás, amelyet elsősorban a növényzet képes hasznosítani. Ez érleli a búzát, a szőlőt, ezért nyitják ki szirmaikat a virágok. A Napban a jelenlegi atomreaktorokkal ellentétben nem maghasadás, hanem magfúzió az energiatermelő reakció. A fúzió során két kisebb atommag egyesül egy nagyobbá.

Egészen bizonyos, hogy az emberiség jövőbeni energiaszükségletének kielégítésére vonatkozó elképzelések és tervek egy része vakvágánynak bizonyul majd. Az, hogy gabonafélékből állítsanak elő az egész emberiség számára elegendő energiát, üzemanyagot, egészen biztosan tévút, még ha a legjelesebb szakemberek közül sokan propagálják, akkor is. A gabonát élelmezési célokra kell termelni, megfelelő mennyiségben és minőségben. Az energia és az üzemanyagok biztosítása terén pedig forradalmi áttörésre kell számolni már a közeljövőben. Az energia ugyanis itt van mindenütt körülöttünk, irgalmatlan mennyiségben, gondoljunk csak a Napra, vagy a Föld mágneses terére, vagy az úgynevezett állandó háttérsugárzásra, ami szintén az energia egy fajtája. Csak a megfelelő technológiát kell felfedezni, mellyel ezek a források hatékonyan felhasználhatóvá válnak. Sőt, feltehetően ezek a technológiák már bizonyos körökben ismertek is. Az emberi butaság, a profitra való törekvés és különféle homályos politikai célok azonban ma még mindig gátolják a szélesebb körű elterjedésüket.   

Kapcsolódó cikkek

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2024 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor