Piaci alapokra helyezett együttműködés Európában

Valós, tartósan fennálló hiányról egyelőre nem beszélhetünk. A fegyveres konfliktus árnyékában azonban sajnos a kockázatok folyamatosan fennállnak. Vannak arra utaló jelek, amit bizonyos források is tudni vélnek, miszerint egyfajta hadigazdálkodási szabályokat vezetne be az Európai Bizottság, amennyiben a helyzet tovább súlyosbodna. A kiszivárgott javaslat szerint eddig példátlan vészhelyzeti hatalmat ragadna magához az Európai Bizottság, melynek birtokában megszabhatná még a magánvállalatoknak is, hogy azok mit gyártsanak. Volt ilyenre már példa a történelemben, amikor ugyanis egy ország háborúba keveredik, nem igen van más megoldás. Európa, illetve az unió azonban szerencsére egyelőre nem áll hadban, remélhetőleg nem is fog.

A hadikommunizmus vagy háborús kommunizmus fogalma juthat eszünkbe az események kapcsán, de a bizottság terveiről is. A fellelhető szakirodalom szerint a hadikommunizmus eredetileg egy politikai-gazdasági rendszer volt Oroszországban, az oroszországi polgárháború idején, 1918-tól 1921-ig. A nem mindig megbízható szovjet történetírás alapján az irányelvet a bolsevikok találták ki azzal a céllal, hogy a városok lakói, valamint a Vörös Hadsereg fegyverrel és élelmiszerrel történő ellátása biztosított legyen. Az évekig elhúzódó háború által ellehetetlenített gazdasági szerkezet miatt kellett a hadikommunizmust felállítani. A háborús évek rombolása ellehetetlenítette az ellátást, csak egyfajta szigorú szabályozással lehetett a minimális ellátást biztosítani.

Számunkra is ismert itt Szerbiában, a 90-es évek tapasztalatai alapján is, hogy rendkívüli helyzetekben, háborús körülmények között indokolt lehet hasonló intézkedések bevezetése. A nagyobb üzemek, gyárak államosítása, vagy ideiglenesen egy szigorúbb menedzsment alá helyezése, a külkereskedelem állami irányítás alá helyezése, a (magán)import és export betiltása, előírt munkakötelezettség, szigorú fegyelem a munkások számára, a sztrájkok betiltása, mind-mind részei a hadikommunizmusnak. De része volt esetenként egykor a kötelező önkéntes munka bevezetése a nem dolgozó osztályoknak, egyfajta kényszermunka elrendelése is. Számos példa akadt erre, például szintén a Szovjetunióban, de más országokban is. A második világháború idején, hasonló intézkedések nélkül, a világégés végkimenetele is máshogyan alakulhatott volna. Ezen kívül a mezőgazdasági többlet összegyűjtése a parasztoktól, és annak városi szétosztása, fizetés nélküli kényszerbegyűjtés, a rekvirálás, a magánvállalkozások illegálissá tétele, betiltása, az élelmiszerek és más árucikkek jegyre történő és központosított szétosztása a városokban, szintén ilyen intézkedések. Kötelezővé teszik ilyenkor a beszolgáltatást a hadsereg javára. A piaci viszonyok teljes felszámolása történik ilyenkor a gazdaságban.

Ha a hadikommunizmusig még nem is jutottunk el, annyi biztos, hogy nem normális viszonyokat teremt a jelenlegi helyzet. A hadikommunizmus lényege, hogy az állam az egyén, a család érdekeitől teljesen függetlenül kisajátíthat, elvehet bármit bármikor a túlélés érdekében. Ilyenkor ugyan általában mindig a közösség érdekeire hivatkoznak. Ez sok esetben lehet azonban csúsztatás is. Gyakori, hogy csak egy-egy rezsim érdekeiről van szó. A politikai vezetés túlélési céljait szolgálhatja, hiszen azon kívül végül nincs is, nem marad kedvezményezett réteg. Mindenki mást bármikor államosítani lehet, azaz valamilyen indokkal ki lehet fosztani, el lehet a javait tulajdonítani.

Az EU a jelek szerint nem kalkulálnának azzal, hogy valamilyen módon meg lehet, meg kellene állapodni az oroszokkal és lehetne velük is tovább kereskedni. A miniszteri csúcson elfogadott rendeletben az szerepel, hogy az Európai Bizottság, vagy öt tagállam kezdeményezésére az uniós tanács uniós riasztási helyzetet vezethet be az energiaellátás területén. Ilyen döntés esetén a tagállamoknak kötelezően csökkenteniük kell 15 százalékkal a földgázfogyasztást.  Egészen érdekes helyzet alakulhat ki, amikor ezt megpróbálják majd ki is kényszeríteni. Olyan vészhelyzeti hatalmat szerezhet az Európai Bizottság, mely lehetővé tenné, hogy bizonyos termékek gyártására és felhalmozására kényszeríthesse a vállalatokat.  Az elképzelések szerint a koronavírus-járvány, valamint az orosz-ukrán konfliktus okozta ellátási nehézségeket orvosolnák. A bizottság kérheti a tagállamokat arra, hogy szervezzék át ellátási láncaikat, növeljék a válság szempontjából kritikus javak termelését. A javaslat szerint állítólag a meglévő kapacitások kibővítését vagy átalakítását, esetleg újak megépítését is elrendelhetnék. A klasszikus értelemben vett gazdasági célkitűzések ilyenkor háttérbe szorulnak. A háború kezdetén a globalisták jóformán egymással versenyezve váltak le az orosz gázról. A tagállamok egy része azonban ezt nem nézi jó szemmel. Elemzők szerint ez tovább bomlaszthatja a törékeny egységet. Az európai integráció valójában addig volt igazán sikeres, ameddig az csak a gazdaságra terjedt ki és piaci alapon működött. Amióta a politikai és ideológiai kérdések, a genderideológia és a nagy társadalom-átalakítási eszmék is felkerültek a célok közé, a jóléthez szokott európaiak sorsa egyre rosszabbra fordul. A britek már el is mentek. A Brexit előtt pedig azt javasolták, hogy a gazdaságra és a piacra helyeznék a hangsúlyt. Sok függ természetesen a külső körülmények alakulásától. Mindenki számára az lenne azonban a legjobb, ha az integráció gazdasági alapjai ismét piaci alapokra helyeződnének.