Húsevő növények

A húsevő növények elnevezés mellett megtaláljuk még a rovaremésztő, rovarevő, rovarfogó növények kifejezéseket is. Olyan növényekről van szó, amelyek a talajból hiányzó tápanyagaikat közvetlenül az elfogott állatok testéből nyerik. Áldozataik általában apró bogarak. Több mint egy tucat rovaremésztő növénycsaládot tartanak nyilván. Ezekben mintegy ezer fajt találhatunk. A húsevő növények felépítésük és „működésük” alapján is nagyban különbözhetnek egymástól. Ízeltlábúak, legyek, hernyók, sőt, békák, madarak is áldozatul eshetnek.

A húsevő növények általában olyan területeken nőnek, ahol jellemzően a talajban hiány mutatkozik valamelyik létfontosságú tápanyagból. Pl. alacsony a nitrátok koncentrációja, vagy karbonátos területek, ahol sok eső esik és kicsi a tápanyagok koncentrációja.

Élőhelyük igen változatos. Megtalálhatók a savanyú kémhatású tőzeglápokban (például a Harmatfüvek, egyes Hízókák), Ázsia őserdeiben (Kancsóka fajok), Amerika melegebb és mérsékeltégövi területein (Darlingtonia californica, Sarracenia fajok, Dionaea muscipula), Ausztráliában (Törpe harmatfüvek), Afrika forró éghajlatú vidékein (Drosera fajok), Dél-Amerika magasan hegyei közt (Heliamphora fajok).

Ezek a növények az állati fehérjék lebontásával jutnak megfelelő nitrogénvegyületekhez. Tehát nem arról van szó, hogy kémiai energiát igyekeznek nyerni, hanem a szervezetük felépítéséhez keresnek építőanyagokat.

Igen érdekes téma a húsevő növények fejlődéstörténete. Az evolúciós elmélet atyja, Charles Darwin 1875-ben írt tanulmányt ezekről a különleges növényekről. Nyilvánvaló, hogy egyes növények életmódváltozásakor megjelentek olyan virág- és levélváltozatok, melyek a zsákmány csalogatására és elfogására váltak alkalmassá. Különböző mechanizmusok alakultak ki az áldozat elfogására, azok testének lebontására és a belőlük nyert tápanyagok felhasználására.

Ezek a növények gyakran epifita életmódot képviselnek, vagyis rátelepednek más növényekre. Sok húsevő növény kivételesen színes és különös formájú virággal rendelkezik, melyet a bogarak szívesen keresnek fel.

A húsevő növények számos csapdát fejlesztettek ki áldozatuk foglyul ejtésére. Általában kétféle csapdát figyelhetünk meg.

Az aktív csapda azért érdekes, mert a növény egyes részeit mozgatni tudja, hogy befoghassa áldozatát. Akár néhány tizedmásodperc is elegendő, hogy a csapda bezáruljon. Ilyen például a Vénusz csapdája.

A passzív csapda azt jelenti, hogy a növénynek nincsenek mozgó részei. Viszont ragadós nedvet termel, amire úgy ragadnak rá a bogarak, hogy onnan már nincs menekvés. Ugyancsak passzív csapda az is, amikor a növény módosult testrésze kancsó formájú, melybe belecsúsznak az áldozatok.

A húsevő növényeknél az ismertebb családok közül megemlíthetjük a következőket: Sarraceniaceae - Kürtvirágfélék, Nepenthaceae - Kancsókafélék, Droseraceae - Harmatfűfélék és Lentibulariaceae - Rencefélék.

A húsevő növényekről érdekes filmeket láthatunk itt:

https://www.youtube.com/watch?v=RJR6xfRfcI4

https://www.youtube.com/watch?v=hlv9wnEfNKY

https://www.youtube.com/watch?v=UoL1dg3SzOI

https://www.youtube.com/watch?v=h9NnctZVrvk

https://www.youtube.com/watch?v=trWzDlRvv1M#t=218

https://www.youtube.com/watch?v=-iHIKhKCg6E