Sóskopó Speciális Természeti Rezervátum – miért is fontos?

Sóskopó a legismertebb és legnagyobb szikes tó a vajdasági Bánságban. Törökbecséhez mintegy 6 km távolságban találgató. Az időszakosan kiszáradó szikes tó, illetve mocsár a Tisza egyik ősi mederágában alakult ki, évszázadok óta jelentős madárpihenő és táplálkozóhely. A vízmennyiség változó, gyakran különálló tavacskák látszanak. Általában a tó vize 20 cm mély, a tavaszi esőzések alkalmával elérheti a 70 cm-t is. Az ingoványos terület veszélyeket rejthet magában a nagyobb testű élőlények számára. Viszont szárazság idején teljesen kiszárad, a medrét fehér só réteg borítja, ami igen különös látványosság. 

A Sóskopó megközelítőleg ezerhektáros (pontosabban 976 ha) területe Speciális Természeti Rezervátum státust élvezi, 2004-ben vették fel a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek Ramsari egyezményébe. Ezt olyan fajok jelenlétének köszönheti, amelyek már általánosan veszélyeztetettek. Az IUCN, azaz a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (International Union of Conservation of Nature) vörös listáján szerepelnek a fokozottan veszélyeztetett fajok. Ezekből itt néha megjelenik például a nagy póling vagy szélkiáltó (Numenius arquata), a cigányréce (Aythya nyroca), a kékcsőrű réce vagy fehérfejű réce (Oxyura leucocephala) stb. Nagy számban vannak itt récék, cankók, lilék, pólingok, darvak, vadlibák…

Sóskopó területén tavasszal és ősszel igen jelentős mennyiségű, több tízezres madárcsapat tanyázik. Darvak, gémek, vadlibák, vadkacsák és egyéb madarak pihennek itt meg, táplálkoznak, gyakran fészkelnek és költenek is. A költési időszakban, vagy költözéskor akár 20.000 madarat is lehet látni a Sóskopó környékén. Az eddigi kutatások szerint a Sóskopó területén időszakosan vagy folyamatosan 203 madárfaj él, ami 63%-át teszi ki a Szerbia területén ismert madárfajoknak. A Sóskopó és környéke madártani fontossága miatt 1989-ben felkerült a nemzetközi jelentőségű madárélőhelyek (IBA - Important Bird Area) listájára. Az IBA-területet 2009-ben az ornitológusok javaslatára 9344 hektárra bővítették.

A Sóskopó vize valóban sós, e szikes területhez leginkább a sótűrő (halofita) növények tudtak alkalmazkodni. Ezek a növények a vízzel együtt felveszik ugyan a sót, de azt biztonságos helyen, többek közt hólyagsejtekben tárolják. A só koncentrációja kloridok és szulfátok formájában 12-szer nagyobb, mint Vajdaság más hasonló területein.

Mivel Európában egyre inkább tűnnek el a sós tavak, ezért a Sóskopó és környéke mind nagyobb jelentőséggel bír, és ma már különlegességnek számít. Számos ritka és védett növénynek is otthont ad. Azonban megmutatkoznak a természetpusztulás jelei is, mivel beszántják a tavak közvetlen környezetét, és mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, az esővíz pedig behordja a műtrágyát, a növényvédő szereket, és ez rontja a talaj és a víz minőségét.   

Sóskopó területe az utolsó hely Szerbiában, ahol még meg lehet találni a húsos sziksófű (Salicornia europaea) növényt és másokat. A nedvesség váltakozása és a speciális klimatikus viszonyok teszik lehetővé ennek a területnek a rendkívüli fontosságát. Néhány ritka növényfaj, mely megtalálható ezen a tájon: sziksófű (Salicornia prostrata), sziki sóballa (Suaeda pannonica), erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), sziki őszirózsa (Aster tripolium ssp. Pannonicus), sziki here (Trifolium angulatum) stb.

Az itt élő ritka növényeknek köszönhetően a Sóskopó 220 hektárt kitevő része 2005-től nemzetközi jelentőségű növényélőhely (IPA - Important Plant Area).

Az emlősök közül 25 fajt regisztráltak a Sóskopó területén, és ezek a rovarevők (Insectivora), a nyúlalakúak (Lagomorpha), a rágcsálók (Rodentia), a ragadozók (Carnivora) és a patások (Artiodactyla) rendjébe tartoznak. A rezervátum legsósabb részén a következő fajok élnek: erdei cickány (Sorex araneus), vándorpatkány (Rattus norvegicus), mezei cickány (Crocidura leucodon), pirók erdeiegér (Apodemus agrarius), közönséges hörcsög (cricetus cricetus), közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus), házi egér (Mus musculus) stb.

Az emlősök közül mindenképpen legnagyobb jelentőségű a közönséges ürge (Spermophilus citellus). Ennek a kisemlősnek az élettere mindinkább szűkül Szerbia területén, de az egész Pannon-alföldön is.

Sóskopó Speciális Természeti Rezervátum nagy fontosságú Szerbiában, és minden áron meg kell őrizni. E területnek sok szempontból különleges az élővilága: a halofita növények élőhelye, sok veszélyeztetett madárfaj számára pihenőhely és élőhely, számos emlős is megfordul ezen a területen.

A Sóskopó kezelője a Törökbecse Vadászegyesület.

Képgaléria tekinthető meg többek között itt:

http://www.skyscrapercity.com/showthread.php?t=1718292

http://www.egretta.org/landscapes.html