Ipari forradalmak viharában

Az első ipari forradalom kezdetét 1780-re lehet datálni, bár nehéz pontosan meghatározni egy adott évszámot. Nyugat-Európában ebben az időben minőségi változás ment végbe az iparban. A korszak az 1780-as évektől az 1860-as évekig tartott. Angliából terjedt át Franciaországba és Németalföldre, illetve az Egyesült Államokba. A vezető szektor a könnyűipar volt. A XIX. század második felétől gazdasági hatalom alapja a nehézipar lett.

Az előzményekhez tartozik, hogy az 1760-as évektől jegyzik a találmányok korszaka. A folyamat önmagát gerjesztette. Az 1769-ben a James Watt által tervezett gőzgép nagy hatással bírt a folyamatra. Az ezt követő második ipari forradalom 1871 és 1914 között új találmányokat hozott a vegyipar, az elektromosság területén, valamint az olaj- és az acéliparban. A harmadik ipari forradalom a számítógépek elterjedésével vette kezdetét a XX. század második felében. A digitális kor még a múlt század közepén elkezdődött, a javában zajló negyedik ipari forradalom pedig már az olyan fejlesztésekről szól, mint a biotechnológia, a mesterséges intelligencia, a háromdimenziós nyomtatás és az IoT, azaz az Internet of Things névre keresztelt rendszer. Az energiahatékonyság fejlesztéséhez is jelentősen hozzá tud járulni. Másik felhasználási lehetősége, hogy lehetővé teszi a proaktív karbantartást. Ennek köszönhetően a potenciális meghibásodások még az előtt kimutathatók, hogy azok megtörténnének. Az üzemzavarok 70 százaléka megelőzhető ezzel a módszerrel. A negyedik ipari forradalomnak köszönhetően a szállítmányozó cégek a legaprólékosabban tudják felügyelni tevékenységüket földön, vízen és levegőben egyaránt. A IoT egy robbanásszerű növekedés előtt áll. Mind több eszközt csatlakoztatnak a jövőben a világhálóra. Elemzések szerint a rendszer 2030-ra mintegy 14 000 milliárd dolláros bővülést eredményez globális szinten.

A negyedik ipari forradalom alapja az IoT, ami a folyamatos adatgyűjtés és elemzés következtében az élet számos területén jelentős hatékonyságnövekedést eredményez. Az IoT a robotok és gépek olyan rendszerét jelenti, amit szenzorok és szoftverek kapcsolnak össze, és melyek folyamatos adatgyűjtésre képesek, majd pedig azok egymás közötti cseréjének lebonyolítására is. Az ilyen rendszereket a folyamatosan begyűjtött adatok alapján a lehető legoptimálisabban lehet irányítani. Talán felesleges mindehhez hozzáfűzni, hogy mit jelent a gazdálkodás, az ipari tevékenységek szempontjából ez a forradalminak tekinthető újdonság. Valóban igazi forradalom zajlik. Az Internet of Things magyarul a dolgok internete, tárgyak hálózatba kapcsolása. Segítségével a mindennapi használati eszközök bárhonnan elérhetőek és irányíthatóvá válnak. A kommunikáció alapja az M2M (machine-to-machine) technológia, ami emberi beavatkozás nélkül adatáramlást jelent, ami gépek között zajlik. Természetesen ilyen kommunikáció csak azok között a gépek között jöhet létre, melyek el vannak már eleve látva a megfelelő technológiával. Elsősorban érzékelők és chipek szükségesek. A riasztóval felszerelt térfigyelő kamerák, az intelligens parkolás vezérlők vagy az online pénztárgépek is ebbe a kategóriába tartoznak. Korlátlan felhasználási lehetősége van az ilyen rendszereknek az élet minden területén. A világ fejlettebb államaiban például ma már szenzort helyeznek el a szarvasmarhák gyomrában, hogy az állatok állapotáról azonnali és pontos információkat kapjanak a gazdák. Ezzel pedig a tejhozam mennyiségének és minőségének szabályozását lehet elérni. De egész gyártósorok is távolról üzemeltethetővé válnak.

Információs társadalomban élünk, abban pedig információs gazdaság működik. Az információs gazdaság az információs társadalommal együtt alakult ki. A kifejezésen azt kell érteni, hogy az ilyen társadalmakban az információ megszerzése, birtoklása, terjesztése, felhasználása felértékelődik, a kultúra és a gazdaság meghatározó részévé válik. Gyakran találkozunk olyan megállapításokkal, hogy az információs társadalomban az információ különleges értéket képvisel, melynek birtoklása gazdasági, politikai, hadászati és egyéb előnyökkel jár. Az információ mennyiségének drasztikus megnövekedése azonban kellemetlen mellékhatásokkal is járhat. Rendszeresen találkozhatunk olyan cikkekkel, tanulmányokkal, melyekben az információs túlterheltségről olvashatunk. Ennyi információt már nem lehet feldolgozni, abszurddá vált a helyzet, összeomlás következik – gyakran ezzel riogatnak bennünket. Pedig ez sem tekinthető modern kori meglátásnak, aggodalomnak. Már az ókori filozófusok is ezzel ijesztgettek. De egy korban közelebbi, a tizenhetedik században élt ír katonaorvosról Barnaby Rich szindrómának nevezték el az aggodalmat az irodalom, szakirodalom, a felhalmozott tudás túlcsordulása, exponenciális szaporodása, féktelen burjánzása miatt. Barnaby Rich (1540–1617) csaknem fél évezreddel ezelőtt úgy vélte, az emberiség képtelen helyzete hozta önmagát egy feldolgozhatatlan, áttekinthetetlen tudásmennyiség felhalmozásával. Vajon mit mondana, ha most megismerné az internet adta lehetőségeket?

Valójában az a helyzet, hogy nem igazán kell tartani az információs túlterheltségtől. A valóban elképesztő információáradatra úgy is tekinthetünk, mint egy hatalmas könyvtárra, melyből nem kell minden kötetet elolvasnunk. Az viszont valós veszélynek, vagy legalább is megoldandó problémának tekinthető, hogy az információk áttekintésének, kezelésének módszerei lassabban fejlődnek, mint amilyen tempóval növekszik az elérhető információ mennyisége. A jövőben az igazi gondokat feltehetően ez okozhatja majd.