Rovartenyésztéssel oldhatják meg az emberiség élelmezési gondjait

Afrika, Ázsia és Dél-Amerika számos országában a rovarok alapvető táplálékforrást jelentenek. Feltételezhető, hogy a jövőben a rovarok tenyésztése és fogyasztása egyre inkább elterjedt szokássá válik majd.

Nemrégiben Svájcban is legalizálják a rovarokból készült hamburger forgalmazását. A legelőiről is híres alpesi országot azonban évekkel megelőzve, 2013-ban Belgium volt az első olyan európai állam, ahol engedélyezték a rovarokból készült, emberi fogyasztásra ételek nyilvános árusítását. Azóta már más országok is követték a példát. Manapság már Hollandia egyik legfontosabb áruházlánca, a Jumbo több mint 400 szupermarketjében árulja a rovarokat tartalmazó ételek széles választékát. Az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban a fitneszipar fedezte fel az egészséges, magas fehérjetartalmú rovarokat, mint emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszer alapanyagot. Táplálkozás szakértők szerint nem egy újabb hóbortról van szó. Idővel a rovarok általánosan elterjedt táplálékforrássá válnak. A nyüvek, hernyók, bogarak táplálékként történő széleskörű felhasználása oldhatja meg az emberiség élelmezési gondjait.

A rovarok fogyasztása csak a sonkához, marhasteakhez szokott európai ember számára újdonság. A természeti népek, primitív törzsek évezredek óta, és még ma is rendszeresen esznek nyersen, főve vagy sütve különféle lárvákat, rovarokat. De a nyugati étkezési kultúrában is hagyománya van a rák, kagyló, más tengeri „herkentyűk” fogyasztásának. Szigorúan tudományos szempontból nézve pedig a rovarok, nyüvek, hernyók fehérjékben és ásványi anyagokban gazdag tápanyagforrást jelentenek. Vannak, akik ere csak legyintenek, és azt mondják, maradnak a sonkánál. Aki viszont már kóstolta a különféle „rovarspecialitásokat”, azt állítja, különlegesen finomak, ízletesek. Gasztronómiai beidegződésünk miatt azonban most még valóban nehéz elképzelni, hogy a természeti népekhez hasonló módon ismét hernyókat, kukacokat, bogarakat együnk.

Ma már azonban nem csak a primitív népek körében szokás rovarokat fogyasztani. Amerikában már korábban nagy üzletet láttak ebben. Már a 20. század másodi felében elindult a folyamat és máig is próbálják rászoktatni az embereket a rovarevésre: különleges csemegeként kínálnak rovar alapú ételeket, organikusan tenyésztett szárított hernyót, skorpiónyalókát stb. A kaliforniai giliszta tenyésztésével pedig a szeméthegyek komposzttá történő átalakítását szeretnék megoldani, miközben a gilisztákból csirkehízlalásra alkalmas tápot készítenek. A fitneszipar és a táplálék kiegészítők gyártói is alapanyagként használnak már különféle rovarokat. Végül is azonban csak a feldolgozás módja változik: azt is mondhatnánk, nincs új a Nap alatt. Őseink gyűjtögetéssel jutottak hozzá a rovarokhoz. Egyszerűen megkeresték az ehető fajtákat és nyersen, vagy sütve-főzve, lében áztatva elfogyasztották. A jövőt pedig - több szakember egybehangzó véleménye szerint - a rovarfarmok jelentik majd. Földünk népessége rohamosan nő, a rovarok fogyasztásának elterjedése pedig egy viszonylag egyszerű és kézenfekvő megoldás lehet az éhínség felszámolására. Ez azért is elképzelhető, mert a rovarok olyan tápokon tenyészthetőek, amelyek egyébként nem szerepelnek az emberi táplálékláncban, tehát ilyen módon nem konkurensek azzal, amit mi is megennénk.

Nem csak Európában és Amerikában vannak ilyen próbálkozások. Kenyában a Flying Food, azaz a Repülő Étel elnevezésű program keretében az afrikai lakosságot szeretnék megtanítani a rovartenyésztésre. Ezzel szeretnék megreformálni az étkezési szokásokat. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO is készített már jó néhány tanulmányt ebben a témában. A rovarok táplálkozástudományi szempontból kiválóan felhasználhatóak, mivel a hagyományos húsfehérjéhez nagyon hasonló összetevőket tartalmaznak, emellett telítetlen zsírsavakban, vasban és cinkben is gazdagok. Afrikában és Ázsiában korábban elterjedt volt a rovarfogyasztás. Emellett érdekes megemlíteni, hogy tudományosan bizonyított tény, mi szerint a nyugati étkezési szokások átvétele rontott az emberek egészségi állapotán.

Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re az emberiség létszáma meghaladja a 9,6 milliárdot, az évszázad végére pedig a 11 milliárdot is elérheti. Jelenleg még elegendő élelmiszert termelünk ugyan és az éhínség csak azért van jelen bizonyos régiókban, mert az elosztás nem jó. A népességnövekedés azonban hamarosan súlyos gondokat okozhat. Az egyik megoldás pedig a rovarok ipari tenyésztése, feldolgozása és fogyasztása lehet.

A magyaros ételekhez szokott gyomrunk által vezérelt tudatunk számára talán furcsa felvetés a rovarevés gondolata. Tudományos megközelítésből viszont semmi újat nem jelentene. Őseink bizonyítottan fogyasztottak rovarokat is. Ebből kiindulva a rovarok újbóli beiktatása a táplálkozásunkba még csak innovációnak sem tekinthető. A rovarevőknek emellett van még egy nagyon fontos érvük, ami a rovaros ételek mellett szól: a pizza, a kebab, a bolognai spagetti, vagy a különféle kínai ételek is egzotikusnak számítottak még nem is olyan régen. Az ízlés gyorsan változik, jó eséllyel így lesz ez a rovarok esetében is. Nagy Britanniában már vannak rovarfarmok és vannak olyan speciális éttermek, ahol rovarokból készülő finomságokat lehet megkóstolni. Azzal reklámozzák a menüt, hogy a rovarok sokkal táplálóbbak, mint a hagyományos húsok. Egyes lárvák fehérjetartalma 78 százalékos. A lárvák egyben kevésbé zsírosak, mint a marhahús, vagy a sertéshús. Bizonyos férgek pedig több ómega-3- és ómega-6-zsírsavat tartalmaznak, mint a halak. A rovarok tenyésztése is környezetkímélőbb, mint a hagyományos állattartás. Átlagosan 13 000  liter friss víz és 25 kg növényi takarmány kell például 1 kg marhafehérje előállításához. 1 kg tücsökfehérjéhez viszont mindössze 8 liter vízre lenne szükség.  A tücsöknek egyébként kisütve állítólag hasonló az íze, mint a garnélaráknak. A szárított szöcskének pedig olyan íze van, mint a diónak.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) egyik munkatársa szerint azonban nem az a cél, hogy tömegesen vegyék rá az európaiakat és az amerikaiakat a rovarevésre. Abban bíznak azonban, hogy a nyugati társadalmak is elfogadóbbak lesznek a rovarfehérjével kapcsolatban. Különösen akkor, ha nem kell folyton szembesülniük azzal, hogy valójában rovarokat esznek. A felvágott, a hamburger, vagy a húsgolyócskák ugyanis - ha rovarból készülnek - állítólag épen olyan finomak és még egészségesebbek is, mint burgonyakeményítővel, szójaliszttel, vagy különböző mesterséges vízmegkötő anyagokkal készült változataik.