A tengeri csillagok (Asteroidea) a tüskésbőrűek (Echinodermata) törzsének egyik osztályát képezik. A tengerek jellegzetes élőlényei az ötkarú tengeri csillagok (bár akadnak többkarúak is). Szájnyílásuk lefelé, végbélnyílásuk fölfelé irányul. Jellemző rájuk a fokozott regenerációs képesség, hiszen képesek egyetlen letört karból is regenerálódni, ha ahhoz a központi testrész legalább egy kis darabkája rögzül.
A sósvízi életmódhoz alkalmazkodott ökoszisztéma fontos láncszemét képezik, többek között jelenlétük is biztosítja a biológiai egyensúlyt. Szakemberek már 5-10 évvel ezelőtt felfigyeltek a tengeri csillagok rejtélyes pusztulására, de ez a jelenség a 2013 júniusától kezdődő nagyszabású megfigyelések óta öltött igazán drasztikus méreteket.
Kezdetben az a meggyőződés terjedt el, hogy Japánban a Fukushima-Daiichi atomerőműben bekövetkezett baleset (2011. március 11-én) következményeiről van szó. A természetbe jutott radioaktív szennyező anyagok sugárfertőzése okozhatja a bajt. Ezt az elméletet azonban hamar elvetették, mert korábban is észleltek kisebb méretű pusztulásokat. Az is a sugárzás elmélete ellen szól, hogy csak a tengeri csillagok pusztulnak el titokzatos módon, miközben más tengeri élőlények nem. Egyedül a tengeri csillagok betegednek meg, és a tünetek megjelenése után akár 24 óra alatt elpusztulnak.
Kalifornia partjaitól Dél-Alaszkáig vizsgálták az amerikai kutatók a jelenség okát anélkül, hogy magyarázatot találtak volna a katasztrofális jelenségre. Most viszont sikerült bizonyítékokat találni arra, hogy egy specifikus vírus áll a tömeges csillagpusztulás mögött. A fertőzés után viszonylag gyorsan pusztulnak el a tengeri csillagok, darabokba hullnak, felpuhulnak, szétmállanak. E jelenség úgy nyilvánul meg, hogy a tengeri csillag egyes testtagjai elszakadnak a test maradékától és elmásznak tőle. A test pedig ahelyett, hogy új végtagokat növesztene (ami jellemző tulajdonság a tengeri csillagokra), elpusztul. A betegség tünetei alapján inkább baktériumfertőzésre lehetne következtetni, ami a csillag végtagjainak leszakadásával jár.
A legújabb kutatási eredmények szerint viszont olyan vírusról van szó, amely évtizedekkel korábban is létezett és jelen volt a környezetben, de ismeretlen okból csak most kezdett el tömeges elhullást okozni. A tengeri csillagok elburjánzása, a vírus mutációja, vagy a tengervizet ért külső szennyezés, esetleg a felmelegedés járulhatott hozzá a mostani helyzet kialakulásához. A bűnös vírust egyébként már a vízszűrős akváriumokban is megtalálták, sőt, még több évtizedes múzeumi preparátumokban is. Tudományos elnevezése: SsaDV (Sea Star Associated Densovirus). A kutatók úgy tartják, hogy eddig ez a legnagyobb járvány, ami a tengeri élővilágot érte.
A tengeri csillagok tömeges pusztulása nem veszélytelen dolog. Ha a partközeli élőhely ökoszisztémáinak egyik legfontosabb élőlénye kiesik a körforgásból, olyan folyamatok indulnak le, melyek drasztikus következményeit majd csak sok év múlva fogjuk megtapasztalni. A tengeri csillag a tengeri ökoszisztémák egyik legfontosabb élőlénye, ragadozó életmódot folytat (a tengerek farkasának is nevezik), többek között apró rákokkal, csigákkal, férgekkel, algákkal és szivacsokkal táplálkozik, de a mikroorganizmusokat is pusztítja, és ilyen módon tisztítja a tenger vizét. Egyes helyeken akár 95 százalékos a fertőzött példányok pusztulása. Nagy bajban vannak tehát ezek a tüskésbőrűek, ezért mielőbb gátat kellene vetni a katasztrofális vírusfertőzésnek.
.jpg)
