Tudta-e?
Testük méretéhez képest a bogarak a legerősebb állatok bolygónkon. Egy orrszarvúbogár például saját tömegének 850-szeresét képes elvinni a hátán.

1. szám - 2007. június 4.

VAJDASÁG NEVEZETESSÉGEI

A kamenicai park története

Kamenicán, a Duna mellett mintegy 20 hektáron terül el a kamenicai park, amelyet 200 évvel ezelőtt alakíttatott ki Marczibányi Márton gróf
Uri Ferenc

A parkban ritkaságszámba menő egzotikus fákat és bokrokat ültettek, amit Márton gróf a Földközi-tenger vidékéről, sőt az óceánon túlról hozatott. Közülük a legkülönösebbek a matuzsálem korú fenyők és tölgyek, valamint a vöröset virágzó vadgesztenyefa. A kamenicai park évek óta a helybeliek és az újvidékiek kedvenc séta- és kirándulóhelye.

A török kiűzése után Kamenica kamerális helység lett és a Bécsi Császári Kamara igazgatása alá került. 1702-ben két kamarai gondnok (provizor) végezte el az első összeírást. Név szerint: Lábas András Verőcéről és Walter Péter Péterváradról. Az összeírás legfontosabb adatai szerint Kamenica háromnegyed órányi járásra van Péterváradtól, a Duna folyásának ellenkező irányába. A lakosság legnagyobb része katolikus vallású volt. A 64 kamenicai család közül 40 rendelkezett házzal.

A kamenicai község határát három óra alatt lehetett körüljárni. Keleten a helység Péterváraddal volt határos, ahol a Cseszma-pataktól délre a Miselugi Fennsíkon keresztül egészen a Hűvösvölgyig (Studeni dol). Onnan nyugatra a Kapitány szőlőstől az Újfalusi-pusztán keresztül az úgynevezett Humáig, a Nagydombon, amely kivezet a Királyok útjára (ma Staroiriški put), nyugatról a Mély-patak választotta el Ledinci helységtől és a Boske fennsíktól, le egészen a Dunáig, a Bozsó szőlőséig, míg északról teljes egészében a Duna határolta.

A helység körül 716 katasztrális hold szántóföld volt, részben megműveletlen és parlagon hagyott. Ebből 104 hold búzával bevetve, 36 hold kaszáló rét, 80 kapa szőlős és 440 hold bevetetlen szántóföld volt 1702 tavaszán.

1727-ben báró Ueffeln tábornok megvásárolta a bécsi Kamarától a kamenicai birtokot és felépítette az első imaházat a császári és királyi kamara pénzéből. Az 1750-es évek elején a valamikori kamarai uradalmat Ueffeln bárótól megvásárolták a Marczibányi grófok.

Amikor Kamenica önálló katolikus plébánia lett, a helység földesura, Marczibányi Lőrinc gróf elvállalta a hitközség védnökségét is. 1764-ben a Marczibányi gróf jóvoltából a parókia mellett iskolaépületet emeltek egy tanteremmel és tanítólakással.

1768-ban Marczibányi Lőrinc gróf, nem messze a Szentkereszt imaháztól, felépítette Kamenica első kórházát, egy nagyobb kórteremmel, ahol három ágyat helyeztek el a helybeli betegeknek, és az orvosnak is lakást építtetett.

A grófi kastélyt még 1793-ban Marczibányi István gróf kezdte el építeni, amit azután utódja, Márton gróf fejezett be a XIX. század harmincas éveiben. Márton gróf Kamenicán 1810-ben mintabirtokot hozott létre és magas fokra emelte a hagyományos szerémségi szőlőművelést.

1830-ban gróf Széchenyi István elhatározta, hogy Konstaninápolyba utazik, hogy megnyerje a török szultánt a Vaskapu (Đerdap) építésére. Ezt az utat egy kezdetleges dereglyén tették meg a Dunán, Pestről egészen Galacig, majd onnan hajóval folytatták az utat Konstantinápolyig. Gróf Széchenyi István amikor Futakon tartózkodott, naplójában 1830. június 28-án a következőket jegyezte fel:

„...Szerémség buja zöldje, jó útjai, élősövénykerítései, csinos fehér házai elragadtak. Kamenitzben megtekintettük Marzibányi Márton mintabirtokát (etablissement). Minden az úr kis lelkületére vall! Szárazföldi úton vissza Péterváradra. Fekvése rendkívül szép. Újvidék olyan hely, mint Komárom.”

A kastélyt Marczibányi Márton gróf újította fel 1810 körül, melynek a mai formája már akkor kialakult, míg a hatalmas borpince 1830-ban készült el és reá épült a kastély egyik szárnyépülete.

Az emeleten volt a díszterem, ahol a fogadásokat, szüreti bálakat rendezték a földesurak. Az angolpark felé barokk oszlopsor vezet, ahonnan el lehet látni a péterváradi erődítményig.

A kastély közepén átriumot alakítottak ki. A földszinten volt a konyha, az ebédlő és a személyzet lakosztályai, míg az első emeleten az uraság lakosztályai, a könyvtárterem és a vendégszobák. Az alagsorban helyezkedett el a borpince, különös szépségével, amelynek kívülről külön bejárata volt.

A már említett átrium arra szolgált, hogy kapcsolatot teremtsen az épülettömbökkel. A középen szökőkút működött, köröskörül pergollákkal, amelyekre vadszőlőt futtattak. Az átriumot barokk stílusú oszlopsor határolja négy oldalról. A kastély körüli terület parkosítva volt. A külső falakon okkersárga és fehér színek váltakoztak. A kastély reprezentatív termei: a díszterem, a könyvtárszoba és a fogadóterem, színes márványlapokkal és mozaik parkettával voltak burkolva. A mennyezet mindenütt fehér volt, melyet a díszteremben gipszplasztika ékesített. A termek, szobák falait nagyobbrészt drága eredeti francia tapéták díszítették, vagy pasztell színekkel kifestették. A szobák, termek falait drága velencei tükrök és XVIII. századbeli olasz festőművészek képei ékesítették.

A kastély építésével párhuzamosan Márton gróf körülbelül 25 hektáros angolparkot létesített a Duna és a péterváradi országút közötti lejtőn. A parkban ritkaságszámba menő egzotikus fákat és bokrokat ültettek, amit Márton gróf a Földközi-tenger vidékéről, sőt az óceántúlról hozatott. Mesterséges tavat is létrehozott, amelyet két forrás táplált. Az egész parkot több helyen mitológiai alakokat ábrázoló szobrokkal ékesítette. Így közvetlenül a Duna-parton egy egyiptomi szfinx-szel is. Ehhez a szfinxhez a helybeli lakosság körében egy legenda is fűződik, amely szerint az egyik Marczibányi gróf felesége kedvenc kutyájával fajtalankodott és a gróf bosszúból puskából megölte a grófnőt a kutyájával együtt, és annak emlékére építtette később Márton gróf a kisebb méretű, kutya alakú szfinxet.

A park ékessége öt darab három méter magas téglaoszlopra helyezett antik mellszoborcsoport (görög filozófusokat és hadvezéreket ábrázolnak), amelyet egy tíz méter magas földhalomra építettek.

1858-ban férfi ágon az utolsó Marczibányi, Livius gróf leánya, Mária grófnő férjhez ment Karátsonyi Guido grófhoz, és a kamenicai birtokot a kastéllyal és angolparkkal együtt házassági hozományként kapta.

A Karátsonyi grófoknak a Fruška gora északi lejtőin nagy kiterjedésű erdőterületeik voltak, egészen a beocsini határig. A Karátsonyi grófok 1860-tól többször is bírósági pert folytattak a kamenicai községgel a legelők és az erdők ügyében.

Manapság a kamenicai park az újvidékiek kedvenc kirándulóhelye. Amióta felépült a Szabadság híd, azóta még jobban megközelíthető.

A háború előtt rendszeres hajóközlekedés volt Újvidék és Kamenica között. Amikor ez megszűnt, akkor a Horgász-szigetről rendszeres járattal motoroshajó (Kolja) közlekedett Kamenicára. A motoroshajó 40-50 személy befogadására volt alkalmas, elsősorban a telepiek használták előszeretettel, de a Fruška gorára kirándulók is igénybe vették.

A háború után az újvidékiek számára a Kamenicai park volt a május elsejei ünnepek megtartásának kedvenc helye. Ekkor több ezer ünneplő majálisozott a park erdeiben, lankásain, a lekaszált réteken. Forogtak a körhinták, a sátrakban sült a cigánypecsenye, csevap és a többi ínycsiklandozó falat. Mindenfelé zeneszó, énekszó hallatszott, a futballpályán rúgták a labdát…Igazi majális volt!

Kapcsolódó cikkek

    ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2020 Fókusz. Minden jog fenntartva!
    Design by predd | Code by tibor