Az ötlet ezúttal az apró gesztusok fontosságának a kifejezése volt, legyen az akár egy pozitív gondolat vagy motiváló mondat, mely manapság a gondterhelt hétköznapokban talán egy kicsit fel tudja dobni az embereket. Tóth Alisa, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium grafika, számítógépes grafika-és multimédia szakos tanára és Szalma Zsóka, 4. osztályos diák mesélt a nem hétköznapi akcióról.
Hogyan született meg az ötlet, hogy a diákokkal ilyen jellegű akciót szervezzetek?
Tóth Alisa: Maga az ötlet multimédia órán született meg, amikor a műtárgy dematerializációjáról, a konceptuális művészetről és művészekről adtam elő, kihangsúlyozván azokat a művészeket és művészcsoportokat, amelyek a valamikori Jugoszlávia területén voltak igen aktívak forradalmasítván az addigi művészetről való álláspontot. Maga a konceptuális művészet a mai napig szerves része a művészi kifejezésmódnak. Fontosnak tartom, hogy a diákok tanuljanak azokról a művészekről, mint pl. Ladik Katalin, Bogdanka Poznanović, Marina Abramović, Raša Todosijević, Szombathy Bálint és sok más, akik a performanszon és vokális kifejezésmódon kívül a munkáikban különböző médiumokat alkalmaztak. Fontos, hogy a diákok minél többet tudjanak a vajdasági neoavangard művészcsoportokról, és azok jelentőségéről még akkor is, ha maga a performansz- és akcióművészet lényege még talán nem érett meg igazán bennük. Így viszont könnyebben el tudják fogadni magát a tényt, hogy a kreatív folyamat nem csak a papíron- vagy a vásznon fejezhető ki. Ezért is adtam a diákoknak olyan feladatot, amelyben „belekóstolhatnak” egy más jellegű kifejezésmódba.
Hogyan zajlott az akció és milyenek voltak a célszemélyek reakciói?
T.A.: A diákok a hétköznapi életben, azaz az utcán próbálhatták ki a publikum reakcióját, egy olyan feladattal, amely pozitív hatást váltott ki a járókelőkből. Amikor Bogdanka Poznanović és az újvidéki Szív-tárgy akcióról beszéltem, mely a távoli 1970-ben történt, rögtön meglett az ötlet, amelyet másnap az alkalom is engedett kivitelezni. Másnapra esett ugyanis Bálint nap. A diákok piros papírból szívformákat vágtak ki, amelyekre egy-egy pozitív gondolatot vagy idézetet írtak, majd az iskola és környéke épületeiben dolgozóknak, továbbá a járókelőknek osztottak szét. Kollégáimmal együtt arra törekszünk, hogy pozitív hozzáállásmódra neveljük a diákokat, hisz a szorgalmas munka mellett ez is egy fontos része a sikerhez való útnak. Ezekből a pozitív gondolatokból igyekeztek a diákok átadni néhányat a körülöttük lévő személyeknek.
A diákok szemszögéből milyen volt ez a performansz?
Szalma Zsóka: A Bolyai TGK negyedikes tanulóiként, kaptunk egy feladatot multimédia órán a konceptuális művészettel kapcsolatban. Ötleteltünk, gondolkodtunk a tanárnővel és eszünkbe jutott, hogy mivel közeleg a Valentin nap, ez egy jó alkalom lenne arra, hogy egy kis mosolyt csaljuk az emberek arcára. A mindennapi szürkeséget, egyhangúságot szerettük volna valamennyire megtörni ezzel a kis akcióval. Papír szíveket osztogattunk a központban, amelyen egy-egy üzenet volt, mint pl. „Legyen , szép napod!” , „Mosolyogj!”, „Bízz magadban!” stb.
Érdekes volt látni az emberek reakcióját. Néhányan rögtön elmosolyodtak, volt aki egy ideig értetlenül nézett ránk, ám amikor megértette az üzenet lényegét helyeslően bólintott és megköszönte. Ezzel az akcióval azt szerettük volna üzenni, hogy mennyire egyszerű mosolyt csalni az emberek arcára, nem kerül semmibe, hogy szebbé tegyük valakinek a napját.
.jpg)
