Versengés az űrbéli lehetőségekért

December 15-re virradó éjszaka a Jáde Nyúl holdjáró leereszkedett a Hold felszínére. Kis kitérővel elmondjuk, hogy a kínai hagyományok szerint a Holdon annak halhatatlan istennője, Chang'o (a kínai holdszondák az ő nevét viselik) állandó társaként egy hatalmas nyúl él, méghozzá nem is szokványos tapsifüles, hanem jáde színű. A holdjáró róla lett elnevezve, mégpedig szintén sajátos módon egy internetes szavazás eredményeképp.

A hivatalos magyarázat szerint egyszerre szolgál tudományos, nemzetgazdasági és nemzetvédelmi célokat a kínai Hold-program második szakasza. Ennek részeként hajtották végre a kínai Hold-program eddigi legbonyolultabb feladatát, amikor a Holdistennő–3 űrszonda a Jáde Nyúl nevű holdjáró robottal a Szivárvány-öbölben elérte a Hold felszínét. A kínai tervek közé tartozik, hogy néhány éven belül berendezik első saját űrállomásukat is. Hogy ezt valóban komolyan gondolják, arról a Holdistennő–3 sikeres landolása mellett az is tanúskodik, hogy pl. 2012-ben összesen 18 alkalommal lőttek fel Kínából űrhajót. Szakértők egybehangzó véleménye szerint egyébként a kínai űrszonda jócskán felülmúlja amerikai és szovjet elődjeit. Ezen nem is kell csodálkozni, már csak azért sem, a legutóbbi amerikai és szovjet holdmissziók óta eltelt jó néhány év, a tudomány és technológia pedig közben rohamosan fejlődött.  A Jáde Nyúl valójában már egy komplett távirányítású mobil obszervatórium, melynek segítségével, különféle mérőeszközökkel, egyebek mellett teleszkóppal és kamerával is meg lehet figyelni a tejútrendszert és a csillagokat. Hatékonyabban működik a földi űrteleszkópoknál, mert a működését nem zavarja a légkör és a magnetoszféra. Az űreszköz emellett más célokra is fel van szerelve, pl. akár 30 méter mélyre is le tud fúrni a Hold felszíne alá.

A Jáde Nyúl nevű holdjáró robot a Holdon - Fotó: China Space Facebook-oldal

A kínai űrprogramnak „szemmel láthatóan” nincs egyelőre katonai eleme, erről a világhálón megtalálható képek és videók is tanúskodnak. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a békés űrkutatásban elért sikerek a későbbiekben mindig katonai célokra is felhasználhatóak. A Hold meghódításában a múlt század közepén még csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok versenyzett egymással. Kína azonban most úgy tűnik, hogy hatalmas tempóban igyekszik túlszárnyalni őket. Egyes szakértők úgy látják, hogy nincs ebben semmi új, hiszen szovjet és amerikai kozmikus műszerek már jártak a Holdon. Utoljára azonban 1976 - ban járt ott a szovjet Lunohod-2, azóta jóformán semmi sem történt.

A kínai Holdraszállás a nyugati médiában nagy visszhangot váltott ki. Olyan publikációk is megjelentek, miszerint Kína eredeti célja egy katonai bázis létrehozása a Holdon. A tapasztalatok szerint az eddigi űrkutatási programok – nyíltan, vagy burkoltan - de mindig hordoztak magukban katonai vetületet is. A kozmikus technológiák fejlődése ugyanis mindig együtt jár a ballisztikus rakéták fejlesztésével, ami pedig háborús célokra is felhasználható. Nehéz azt elképzelni, hogy a kínai állami vezetésben ne gondoljanak arra, hogy a tudományos kísérletek mellett milyen katonai célok valósíthatóak meg az űrprogram keretében. 

A Jáde Nyúl felvétele a Hold felszínéről

A tervek szerint a Jáde nyúl kísérleti program három hónapig tart. A szakértők szerint ez lesz egy afféle a főpróba: előkészület arra, amikor Kína a tervek szerint visszatérő kozmikus berendezést küldene a Holdra, amely talaj- és kőzetmintákat vesz és vissza is hozza. Ezt a kínaiak 2017-ben tervezik megvalósítani. A tudományos és a katonai célok mellett valószínűleg gazdasági háttere is van a kínai Hold-programnak. A Hold kőzete ugyanis sok hélium–3-at tartalmaz, ami bolygónkon ritka. A héliumnak a Földünkön előforduló két változatából 99,99 százalék hélium–4. A hélium–3 viszont sokoldalúan felhasználható, ezért keresett elem. Szélsőségesen alacsony hőmérsékletek előállításához, léggömbök és léghajók töltőanyagaként használják. Ezen kívül azonban, és ez talán a legfontosabb, erőművek fűtőanyaga lehetne. A hélium–3-mal működő fúziós erőművek ugyanis sokkal hatékonyabban termelnék az energiát, mint az atomerőművek. Van azonban ezen kívül még egy óriási előnyük: egy hélium–3 erőmű nem radioaktív. A kínai Chinanews hírportálon egy régebben megjelent írás szerint a hélium–3 izotóp lehet a megoldás az emberiség növekvő energiaszükségleteinek kielégítéséhez. A Holdon 5 millió tonna hélium-3-as izotóp lehet. Ez a, földihez képest hatalmas mennyiség, az egész emberiség energiaszükségletét kielégíthetné több mint 10 ezer évig. Peking tervei szerint 2024-ben létrehoznák Hold-bázisukat, és egy évre rá elkezdődhetne a hélium–3 kitermelése. Számítások szerint az óriási befektetés hamar megtérülhet. A Földön csupán 15 tonna hélium-3 található, ezért egy kilogramm mintegy 4 millió dollárba kerül. A Hold és a rajta lévő hélium–3 ezért is csábító lehet. Az értékes nemesgázt azonban ki is kellene termelni, majd a Földre kell szállítani. Szakemberek szerint elvileg ez nem is lenne túl bonyolult. A holdkőzetet a napenergia segítségével föl lehetne annyira melegíteni, hogy a hélium kiszabaduljon, majd pedig össze kell gyűjteni és tartályokban a Földre szállítani.

A Nemzetközi Űrállomás

Úgy tűnik, az emberiség történelmében új korszak kezdődik: a versenyfutás az űrbeli lehetőségekért. Amerikában egy magáncég, a BigelowAerospace a közeli égitesten igényelt bányászati jogokat az amerikai Szövetségi Repülési Hivataltól. Nem egy jelentéktelen cégről, hanem a NASA kiemelt partneréről van szó. Közösen fejlesztenek modult a Nemzetközi Űrállomásra többmilliárd dolláros ráfordítással. Az Amerikai Űrkutatási Hivatal pedig nemrég mutatta be terveit, amelyeknek eredményeként 2021-ben elkezdődhetne egy aszteroida felszíni bányászata. A tervek szerint a NASA egy 500 tonnás Föld-közeli aszteroidát fogna be, majd Hold körüli pályára állítana. Az aszteroida kísérleti bányászatát a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai végezhetnék el. Az Obama elnök által is támogatott terv már elfogadott költségvetése meghaladja a 2 milliárd dollárt. A NASA mellett a magáncégek is érdeklődnek az aszteroidákon való kitermelésre. A Földhöz képest ugyanis a ritka fémek több százszoros vagy ezerszeres koncentrációban vannak jelen a kisbolygókon. Ezeknek az anyagoknak az ára az aranyéval vetekszik. Egy közepes méretű aszteroida felszínének lebányászásával legalább 6 milliárd dollár értékű platinát lehetne kitermelni.

Az Apollo-11 küldetés tagjaként Edwin „Buzz” Aldrin volt 1969-ben a második ember, aki a Holdra lépett. Az utóbbi években az űrkutatás és a műszaki fejlődés lelkes támogatójaként tevékenykedik.  Rendszeresen szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok ismét fektessen be komolyabb pénzeket az űrkutatásba. Mission to Mars: My Vision for Space Exploration (Küldetés a Marsra: gondolataim az űrkutatás jövőjéről) című könyvében Aldrin tudományos megközelítéssel írja le a vörös bolygó meghódításának több lépcsős tervét, melynek csúcspontja az első állandó, emberi település létrehozása. Fajunk azon ritka képviselője, aki járt már a Holdon, úgy véli, inkább űrhajósok nélkül kellene oda visszatérnünk, ahol robotokkal felépítenénk egy nemzetközi bázist, így megtanulnánk, hogyan lehet majd a Marson is robotokkal bázist építeni. 

Edwin Aldrin 1969-ben a Holdon 

Charles Bolden, a NASA igazgatója egy washingtoni tudományos konferencián azt mondta, legkésőbb 2030-ig az Egyesült Államok embert küld a Marsra. Bolden az említett konferencián azt is hangoztatta, hogy az USA a gazdaságilag szűkös idők ellenére továbbra is elkötelezett az űrkutatás határainak további tágítása mellett. "Egy Mars-misszió ma az emberiség számára a legfőbb űrkutatási cél és prioritás a NASA számára is. Kutatási programunkat teljes egészében ennek a célnak az eléréséhez igazítottuk" – hangoztatta, egyben pedig rámutatott, hogy Barack Obama amerikai elnök, aki az 2014-es pénzügyi évre 17,7 milliárd dolláros költségvetési keretet kért a NASA számára, szintén támogatja a Mars-kutatás koordinált stratégiáját. A NASA a Mars-program egyik első lépéseként azt tervezi, hogy 2025-ben elfog és eltérít egy aszteroidát. Ugyancsak a projekt részeként egy űrhajós 2015-ben egy egész évet tölt a Nemzetközi Űrállomáson. Ezzel lehetővé teszi az amerikai orvosoknak, hogy tanulmányozzák a tartós súlytalanságnak az emberi szervezetre gyakorolt hatását. Az űrállomás személyzetének tagjai most hat hónapos váltásokban dolgoznak. A Mars-utazásnak azonban több komoly műszaki-tudományos akadálya van. Ezek ilyen, hogy még nem épült olyan űrhajó, amely képes lenne egy irányban hét hónapig repülni. Az Egyesült Államok a világ máig egyetlen országa, melynek automata szondákat sikerült eljuttatnia a Marsra. 2012 augusztusában a Curiosity kutatójármű jutott el a bolygó felszínére. 

A Curiosity saját nyomait is lefényképezte a Marson

A Curiosity teljes tömege azonban csak egy tonna. Az emberi életfeltételek kialakításához viszont legkevesebb 40 tonnányi hasznos teherre lenne szükség. A NASA szakemberei nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy az emberi Mars-missziót egy újabb automata eszköznek a bolygóra küldése előzi meg, amely víz után kutatna, és egyben támpontként szolgálna a leendő expedíció megérkezésekor is.