Tudta-e?
A repülőhalak képesek akár 6 méter magasan 300 métert is repülni a víz felett.

169. szám - 2018. október

Génmanipulált űrhajósok?

A legújabb hírek szerint a NASA ismét megpróbálkozik a porvihar miatt elnémult Opportunity marsjáró felébresztésével. A jelek szerint a kutatójármű feletti égbolt hamarosan elég tisztává válik a kommunikációs kapcsolat helyreállításának megkezdéséhez.
TÓTH Péter | a szerző cikkei

5

A marsjáróval a nyár elején akkor szakadt meg a kapcsolat, amikor hatalmas porvihar alakult ki. A porfelhő keltette sötétség pedig megakadályozta, hogy a kutatójármű napenergiával működő elemei fel tudjanak töltődni. A NASA még 15 évvel ezelőtt, 2003-ban indította útjára az Opportunity és a Spirit iker marsjárókat, azzal a céllal, hogy a vörös bolygó kőzeteit és talaját kutassák. A Spirit 2009-ben végleg elakadt a marsi homokban. A NASA meg is szakította a kiszabadítására irányuló erőfeszítéseket. Eredetileg mindkét űreszköz működtetését csupán 90 naposra tervezték, de az Opportunity egészen a nyár elejéig irányítható volt. Egy másik űreszköz, a nukleáris energiával üzemelő Curiosity a Mars másik oldalán a Gale-kráter talaját tanulmányozza. A Marson megszokottak a viharok, amikor a bolygó a legközelebb van a Naphoz, gyorsan melegszik a légkör.

Az eredetileg három hónapos működésre tervezet űreszköz tehát messzemenően felülmúlta a várakozásokat még abban az esetben is, ha mégsem sikerül most újraindítani. Ez azt a hamis képzetet keltheti a laikusokban, hogy ha az eszközök ilyen jól bírják, akkor majd az ember is bírja és hamarosan megkezdődhet a vörös bolygó „gyarmatosítása”.

Az űrkutatás és az űr meghódítása azonban nem pont úgy zajlik, ahogyan azt néhány évtizeddel ezelőtt hittük. A 70-es években az Alfa Holdbázis, vagyis ahogyan előbb már a hazai tévében futott, a Svemir 1999, eredeti címén Space 1999 olyan jövőt vázolt fel, mi szerint a Holdon már az ezredfordulóig megépül egy bázis. A készítői és a nézői is valószínűleg azt hitték, ha nem is pont úgy, ahogyan a filmben, de részben mégis valami hasonló valósulhat meg 1999-ig a műszaki fejlődés és a világűr meghódítása terén, mint amit a sorozatban láttunk. Nem így történt. Érdemes arra is odafigyelni, mit mondanak a bennfentesek. Edwin „Buzz” Aldrin az Apollo-11 küldetés tagjaként 1969-ben a második ember volt, aki a Holdra lépett. Mission to Mars: My Vision for Space Exploration (Küldetés a Marsra: gondolataim az űrkutatás jövőjéről) című könyvében tudományos megközelítéssel írja le a Mars meghódításának többlépcsős tervét, melynek csúcspontja az első állandó, emberi település létrehozása. Úgy véli azonban, inkább űrhajósok nélkül kellene a Holdra is visszatérnünk, ahol robotokkal felépítenénk egy nemzetközi bázist, így megtanulnánk, hogyan lehet majd a Marson is robotokkal bázist építeni. Egy ilyen bázis azonban valószínűleg még sokáig csak a robotok, önműködő szerkezetek kiszolgálására lenne használható. Biológiai korlátainkat pedig lehet, hogy soha nem tudjuk leküzdeni és nem tudunk sehol máshol a Föld bolygón kívül tartósan megtelepedni. Ere utalnak a legújabb kísérletek eredményei is. A legújabb állatkísérletek eredményei azt mutatják ugyanis, hogy a hosszú ideig tartó űrutazások komoly veszélyt jelentenének az asztronauták szervezetére. A szakemberek azt vizsgálták, a galaktikus kozmikus sugárzás befolyással van-e az emésztőszervrendszer egészséges működésére. Lesújtóak az eredmények. A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos folyóiratban közzétett publikáció alapján a galaktikus kozmikus sugárzás jelentősen roncsolhatja az emésztőcsatorna szövetét, ezzel pedig hosszútávon megváltoztathatja az azt alkotó sejtek funkcióit. Mindez oda vezet, hogy drasztikus mértékben megnő a kockázata, hogy a gyomor- és bélrendszerben daganatos sejtek kezdenek el burjánzani.

A kutatócsoport egy korábbi kísérlete szerint a kozmikus sugarak nagyenergiájú nehézionjai az agyszöveteket is roncsolják, miközben felgyorsítják az asztronauták öregedését is. Az ilyen veszélyes részecskék azért nem fenyegetik a földlakókat, mert a bolygó magnetoszférája megvéd tőle. Ugyanakkor a rövid űrutazások, vagy a rövid ideig tartó Holdra szállás az űrhajósok szöveteiben nem okoz még jelentős károsodásokat. A Mars-utazás nem ebbe a kategóriába tartozik. A kísérletről el lehet mondani, hogy valójában egereket tettek ki kis dózisú sugárzásnak. A kontrollcsoporthoz képest tapasztalták a rágcsálóknál a leírt károsodásokat. Az agy és az emésztőszervrendszer szövetein kívül más szervek sejtközösségei is veszélyben lehetnek, így a kutató szerint ezeket is vizsgálni kell majd, mielőtt egy emberek részvételével zajló nagyszabású űrexpedíció elindulna.

A NASA mindezek ellenére a 2030-as években már emberes Mars-missziót tervez. Ennek a megvalósításához azonban olyan megoldatlan problémákkal kell szembenéznie, amelyek kiküszöbölésére jelenleg csak ötletek vannak. Ezek egyike például a kozmikus sugárzás okozta DNS-károsodást enyhítő génmanipuláció. A NASA szakemberei már olyan gyógyszereket kutatnak, amelyek helyreállíthatják a DNS-károsodást, és visszafordíthatják a pusztító folyamatokat. Egy lehetséges megoldás, ha nem a károsodott sejteket kellene egészségessé varázsolni, hanem megakadályozni a károsodásukat. Ezért merült fel a génmanipuláció lehetősége is. Ez a téma azonban már komoly etikai kérdéseket is felvet, a tudományos körökben egy „ingoványos” területnek tekinthető. 

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2018 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor