Tudta-e?
A világtörténelem leghosszabb műsormegszakítását a BBC követte el. Egy Miki egér rajzfilmet szakítottak félbe azzal a hírrel, hogy kitört a második világháború. Hat év múlva aztán akkurátusan folytatták a félbeszakadt rajzfilmet, pontosan attól a ponttól, ahol anno abbahagyták

123. szám - 2014. december 01.

Űrkutatás

Ember alkotta szerkezet egy üstökös felszínén

Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának leszállóegysége - a Philae, amelynek fedélzeti vezérlő és adatgyűjtő számítógépének szoftverét magyar fejlesztők készítették - 2014. november 12-én megérkezett a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökösre. Ezzel az első ember által alkotott eszköz leszállt egy üstökösön. A mosógép nagyságú űreszköz fényképeket küldött az üstökös felszínéről.
TÓTH Péter | a szerző cikkei

11

A Philae leszállóegység 2014. november 12-én - tízéves űrutazás és mintegy 500 millió kilométer megtétele után – egy üstökös felszínén landolt. Történelmi pillanat volt ez, hiszen ez volt az első alkalom, hogy ember alkotta szerkezet szállt le egy üstökösön. A művelet nem volt zökkenőmentes. Kiderült, hogy a Philae szigonyai nem működnek, így a mini laboratóriumot nem tudták olyan szilárdan rögzíteni, ahogyan eredetileg tervezték. A robotszerkezet kétszer is visszapattant az üstökös felszínről, majd egy kráter peremén megállapodott. Mielőtt azonban elfogyott volna az energiája, a kutatók még nagy adatmennyiséget tudtak fogadni, melynek feldolgozása azóta is zajlik. 

A leszállóegység a nevét a Nílus folyó Philae nevű szigetéről kapta. A szigeten egy ókori obeliszket találtak, amit a Rosette-i kővel együtt az egyiptomi hieroglifák megfejtéséhez használtak. 2014. november 12-én a Philae felélesztését követően a földi irányítók a robot leszorító fúvókájának hibáját konstatálták. A másik két felszínfogást segítő eszköz (LG, és horgonyok) hibátlan működése miatt az ESA szakemberei mégis a Rosetta és Philae szétkapcsolása mellett döntöttek. A leszállóegység a hordozójáról történő leválása után 7 órán át tartó szabadeséssel közelítette meg az üstököst, melyen sikeresen landolt. A felszínre érés során a lábai tompították ugyan az ütközést, a lehorgonyzásra szánt szigonyok meghibásodása miatt azonban kétszer is felpattant. Először 1 km-re elemelkedett fel, majd közel két órán át ismét szabadeséssel mozgott a felszín irányában. Az üstökös felszínéhez ütközve újból eltávolodott tőle, de most csak kisebb távolságra, majd végül egy 7 perces újabb szabadesést követően az eredetileg kijelölt helytől kb. 1 km-re nyugalmi helyzetbe került. Energiatakarékossági célokból a Földdel folytatott kommunikációhoz az átjátszóállomásként működő, az üstökös közelében keringő űrszondát használta. A Philae a leszállást követően Twitter üzenetet küldtött a Földre: "Philae Lander@Philae2014: Touchdown! My new address: 67P! #CometLanding". A leszállóegység azonban nem az eredetileg kiválasztott helyen, hanem attól egy kilométerrel távolabb, részben árnyékos helyen landolt, ezért a napelemből történő energiaellátása nem volt elegendő. Az üstökös forgásából adódó 12,4 órás periódus idején ugyanis az előzőleg kiszámított 6-7 órás napsütés helyett csak 1,5 órán keresztül éri a Nap fénye. A többi időt árnyékban tölti, emiatt a beépített akkumulátorainak az energiáját használta, melyek csupán 2,5 napos működést tettek lehetővé, pedig a felszíni működés időtartamát egy hétre tervezték. A lehetőségektől függően viszont a küldetés megtervezői akár többhónapos kibővített misszióra is fel lettek volna készülve. Még az üstökös fúrását is tervezték, de erre így már nem kerülhetett sor. A Philae hibernált állapotba került. Feltehetően sokáig így is marad. Az újraélesztésére majd csak akkor lesz esély, amikor az üstökös újra a Nap közelébe ér. Ekkor ugyanis a leszállóegység napelemei újra feltölthetik az akkumulátorokat. 

Az ESA nem sokkal a landolást követően közzé is tette azokat a nagyfelbontású felvételeket, amelyeket a leszállóegységet szállító űrszonda, a Rosetta készített. A Philae által elküldött információk kiértékelésével a szakértők kiemelkedően elégedettek. "Sok olyan értékes adathoz jutottunk, ami csak az üstökössel közvetlenül érintkezve szerezhető meg" - nyilatkozta Ekkehard Kührt, a projekt tudományos vezetője. A jégből, megfagyott gázokból és porból álló négy kilométer széles üstökös, ami lényegében olyan, mint egy szikladarab, most a Nap felé száguld. 2015 augusztusában éri el a Naphoz legközelebbi pontot. A tervek szerint a Rosetta-program 2015 decemberéig tart. A tudósok úgy gondolják, jó az esélye annak, hogy a Philaet tavasszal, a Nap közelében fel tudják éleszteni a hibernációból. Néhány nap is elég lenne, hogy a Nap felmelegítse a második tápegységét, annak az energiája pedig lehetővé tenné a további információcserét, az újabb kutatásokat.

Tudományos körök szerint több meglepetéssel is szolgált a Rosetta űrszonda Philae nevű leszállóegysége. A német űrkutatási központ (DLR) kutatói az eddigi adatokból megállapították, a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös felszíne lényegesen keményebb, mint azt előtte gondolták. Most azt feltételezik, hogy a Philae alatt hatalmas mennyiségű jég terül el. A leszállóegység alatt csak 10-12 centiméteres porréteg volt. A Csurinak becézett üstökös felszínéről a Philae nagyfelbontású, részletgazdag felvételeket küldött. A képek többségét majd később publikálják, de elárulták, hogy olyan hihetetlen tűnő struktúrákat is látni rajtuk, amelyek úgy néznek ki, mint a tengermélyi korallzátonyok.

Az Európai Űrügynökség már 20 éve tartó Rosetta-küldetésének történelmi értékű sikere, hiszen 2014-ben ember alkotta tárgy szállt le egy üstökösre, és korábban elképzelhetetlen fényképeket és méréseket készített. Azért volt szükség több évig tartó utazásra, valamint a Mars megkerülésére is, hogy a több mint 100 kilogrammos egység felvegye a megfelelő - 66 ezer km/h-s - sebességet, utolérve ezzel a Csurit, azaz a 67P/Csurjumov– Geraszimenko üstököst. Évtizedes vándorlása során ötször kerülte meg a Napot, háromszor haladt el a Föld és egyszer a Mars mellett, és két kisbolygóval is találkozott. Az 1,2 milliárd eurós összköltségű projekt célja, hogy a tudósok megismerjék a Naprendszer születésének titkait. További feladat annak megfigyelése, hogy miként aktiválódik az üstökös a Naphoz közeledve. A tudósok eredetileg azért választották ezt az üstököst, mert annak a belseje feltehetően egyfajta időkapszulaként megőrizte azt az anyagot, amiből a naprendszer keletkezett. Az üstökös anyagának részletes kielemzésétől azt remélik, hogy választ kaphatnak a bolygók, a naprendszer, de még az élet kialakulásával kapcsolatos kérdésekre is.

Sikeresnek és történelminek minősíthető tehát az ember által alkotott szerkezetnek az üstökösön történő landolása, ugyanakkor a problémák egyben figyelmeztetnek is, mekkora kockázata van még mindig az ilyen jellegű műveleteknek. A szakemberek azt is kiemelik, hogy a Philae-vel történtek beilleszthetők az elmúlt időszak figyelmeztető jelei közé. A SpaceX rakétájának önmegsemmisítése, az Antares rakéta felrobbanása, a SpaceShipTwo szétesése és pilótájának halála után a Rosetta űrkutatási projekt is bebizonyította, hogy az űrkutatás még mindig bizonytalan és kiemelkedően veszélyes dolog. Gyakran nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt eredetileg szeretnénk. A Rosetta-küldetés pedg egyben újra felveti az űr robotok általi felderítésének célszerűségét. Ma már a legtöbben úgy vélik, a robotok utaztatása sokkal hatékonyabb és olcsóbb, mint embert küldeni az űrbe. Nem mellékes szempont pedig, hogy ez által az emberi élet sem kerülhet veszélybe. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy az űrhajósok űrbe küldésének nagyobb mozgékonyságából, flexibilitásából eredő előnyei jócskán túlszárnyalják a hátrányokat.

Az ember kalandvágy lehet, hogy mégis erősebb a félelemnél. A NASA a tervek szerint december 4-én lövi fel az Oriont űrhajóját. A küldetés célja, amit sokáig titokban tartottak, egy lépéssel közelebb kerülni ahhoz, hogy elsőként embert szállítsanak a Marsra. Az első küldetés még emberi személyzet nélkül történik majd, de a kapszulát egy Delta IV Heavy rakéta viszi majd fel az űrbe, ami pillanatnyilag a legerősebb hordozórakéták egyike a világon. Az amerikai állami űrkutatási hivatalnak ebben ugyanakkor vetélytársa, komoly kihívója is van: egy hollandiai székhelyű űrvállalkozás, a Mars One. Már ki is választották a 200 ezer önkéntes vállalkozó közül azt a szűk kört, akik részt vehetnek majd a küldetésben és megállapodtak két jól ismert űrtechnológiai vállalattal, a Lockheed Martinnal és a Surrey Satellite Technologyval, hogy tanulmányozzák és dolgozzák ki egy leszállóegység és egy adatkapcsolati műhold megépítésének lehetőségeit. Ezek már komoly szerepet kaphatnának egy 2018-as marsi felfedező küldetésben. Ha ez a misszió sikeres volna, akkor pedig a Mars One szakemberei úgy remélik, hogy a vörös bolygó kolonizálása 2025-ig meg is kezdődhetne. A Mars One misszió szépséghibája azonban, hogy egyirányú küldetés, tehát az embereket csak odafelé szállítanák, vissza nem hoznák őket. Emellett még egy hatalmas problémára nem sikerült megnyugtató választ találni: hogyan lehet megőrizni a leendő telepesek mentális egészségét. A szokatlan körülmények, a bezártság és az állandó veszély ugyanis feltehetően kikezdi az emberek pszichéjét, magyarán jó eséllyel megőrülnének az első marsi telepesek.

A világűr meghódítása tehát kisebb-nagyobb sikerekkel, néha kudarcokkal fűszerezve, de tovább folytatódik. Az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve azonban valószínűsíthető, hogy legkevesebb még ötven évet kell várnunk a következő érdemi lépésre. Addig is megmarad a dilemma, hogy vajon felkészült-e az emberiség elhagyni az egyetlen élhető bolygót, a Földet, illetve, hogy egyáltalán valaha is tartósan meg tud-e telepedni más égitesten? A környezetszennyezés és környezetrombolás tempóját figyelembe véve félő, hogy addigra a ma még egyetlen élhető bolygónkat is élhetetlenné tesszük. 

ISSN 2334-6248 - Elektronikus folyóiratunk havonta jelenik meg. ©2017 Fókusz. Minden jog fenntartva!
Design by predd | Code by tibor